(VII.) Henrik német király

német király, sváb herceg
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. november 16.

(VII.)[3] Henrik (németül: Heinrich (VII.)), (1211.[1][4]1242. február 12.[1][4]) szicíliai király 1212-től, német király 1220-tól és sváb herceg (II. Henrik néven) 1216-tól.

(VII.) Henrik

Német király
Uralkodási ideje
1220. április 23. 1235. július
KoronázásaAachen
1222. május 8.
ElődjeII. Frigyes
UtódjaII. Frigyes
Életrajzi adatok
UralkodóházStauf-ház
Született1211[2]
Szicília[1]
Elhunyt

Martirano,[1] Szicíliai Királyság
NyughelyeCosenza
ÉdesapjaII. Frigyes
ÉdesanyjaAragóniai Konstancia
Testvére(i)
HázastársaBabenbergi Margit
A Wikimédia Commons tartalmaz (VII.) Henrik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. Frigyes német-római császár és Aragóniai Konstancia fiaként született. Gyermekkora nagy részét Németországban töltötte.[1] 1212-ben Szicília királyává koronázták, 1216-ban pedig sváb herceg lett.[1]

Megkoronázása

szerkesztés

Királlyá koronázását III. Ince pápa szorgalmazta abban a reményben, hogy így sikerül leválasztani Szicíliát a Német-római Birodalomról, amire Frigyes ígéretet is tett neki.[1] Henriket azonban így is a rómaiak királyává (azaz német királlyá) választották 1220 áprilisában Frankfurtban, majd 1222. május 8-án Aachenben meg is koronázta gyámja, Engelbert kölni érsek.[1] Amikor az érseket 1225-ben meggyilkolták, Németországban forrongás támadt, és Frigyesnek a fiához fűződő viszonya kiéleződött.[1] 1228-tól gyakorlatilag ő képviselte Németországban a császári hatalmat.[4]

Lázadás édesapja ellen

szerkesztés

Város- és hivatalnokbarát politikája miatt az 1230-as évek elejétől fogva egyre inkább szembekerült Frigyessel, valamint a német fejedelmekkel – akiknek segítségét a pápa elleni harcában édesapja nem nélkülözhette.[4] Ez utóbbiak kényszerítették ki aztán Henriktől az 1231-es wormsi birodalmi gyűlésen a városok elleni fellépést, illetve a majd Frigyes által majd 1232-ben jóváhagyott Statutum in favorem principum kiadását.[4] Ez a statutum 1220-as elődjével együtt Németország önálló, feudális államokká történő széthullását készítette elő.[4]

Ugyancsak 1231-ben Henrik nem volt hajlandó megjelenni a ravennai diétán.[1] 1232-ben meghódolt Frigyes előtt,[1] a cividalei találkozót Henrik mély megaláztatásként élte át.[4] Hogy városok támogatását elnyerje, a wormsi határozatokkal ellenkező jogokat adományozott nekik.[5] A következő évben, 1233-ban kiáltványt intézett a fejedelmekhez s 1234-ben kibontotta a lázadás zászlaját Boppardnál.[1] A felkeléshez az augsburgi és a würzburgi püspökök és a montferrati őrgróf csatlakozott.[6] Henriknek még ez év decemberében sikerült szövetséget kötnie a lombardokkal.[1] A minderről tudomást szerző Frigyes 1235-ben hadsereggel kelt át Németországba,[6] mire kevés támogatója cserben hagyta a társkirályt.[1][6]

Bebörtönzése, halála

szerkesztés
 
VII. Henrik Würzburgban 1234-ben, Lorenz Fries krónikás 16. századi ábrázolása.

Henrik, miután Worms elleni támadása kudarcba fulladt,[1][6] meghódolt édesapja előtt.[6] Bebörtönözték – egyelőre Németországban.[1] Hivatalos trónfosztását nem tartották szükségesnek, hiszen megszegte az 1232-ben édesapjának tett hűségesküjét.[1] Egy idő után az apuliai San Felicébe, majd a calabriai Martirano börtönébe vitték.[1] Itt 7 évnyi raboskodás után a császár magához rendelte fiát, aki útközben lovával egy szakadékba zuhant.[6]

Henrik 1225-ben,[7] Nürnbergben[7] házasodott össze Babenbergi Margittal[7] (12041266. október 29.), VI. Lipót osztrák herceg leányával, aki két fiút szült férjének:

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 268. oldal
  2. a b p11404.htm#i114032
  3. Általában nem tartják számon a német királyok között, és sorszámát, a VII.-et zárójelbe szokták tenni. (U. és d., 268. o.)
  4. a b c d e f g Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6   85. oldal
  5. Weiszhár, 85–86. oldal
  6. a b c d e f Weiszhár, 86. oldal
  7. a b c d e Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
I. Frigyes
Szicíliai uralkodó
12121217
mint társkirály
Következő uralkodó:
I. Frigyes
Előző uralkodó:
VII. Frigyes
Következő uralkodó:
III. Konrád
Előző uralkodó:
II. Frigyes
Német király
12201235
II. Frigyes társkirálya
Német-római császár

Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburg-házHabsburg-ház
Következő uralkodó:
II. Frigyes