Aleksandër Xhuvani
Aleksandër Xhuvani (Ilbaszan, 1888. március 14.[1] – Tirana, 1961. november 22.[2]) albán nyelvész, pedagógus, tankönyv- és szótáríró. Pályája első szakaszában az elbasani tanítóképző intézet tanára, éveken át igazgatója, több tankönyv és iskolai szöveggyűjtemény szerkesztője volt. A második világháborút követően a kommunista rendszer által kedvezményezett tudósként elsősorban nyelvészeti, nyelvművelési és szótárírói munkát végzett.
| Aleksandër Xhuvani | |
 | |
| Született | 1888. március 14. Ilbaszan, Oszmán Birodalom |
| Elhunyt | 1961. november 22. (73 évesen) Tirana |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az albán nemzetgyűlés képviselője |
| Iskolái | Athéni Egyetem |
| Albánia 10. oktatásügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1921. december 12. – 1921. december 24. | |
| Miniszterelnök | Idhomene Kosturi |
| Előd | Kristo Dako |
| Utód | Rexhep Mitrovica |
.svg){kind=small} | |
| Aleksandër Xhuvani aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandër Xhuvani témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésIlbaszanban, a mai Elbasanban született, alap- és középfokú iskoláit albániai és macedóniai görög tannyelvű iskolákban járta ki. 1902-től 1906-ig az Athéni Egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója volt.[3] Tanulmányai befejeztével, 1906 augusztusában Nápolyba utazott, ahol helyi arberes (olaszországi albán) értelmiségiekkel kötött ismeretséget. Közbenjárásukra tanári állást kapott a calabriai San Demetrio Corone Szent Adrián Kollégiumában (Collegio di San Adriano).[4] 1909-ben hazatért szülővárosába, ahol az év végén megnyílt első albán tanítóképző intézet, a Shkolla Normale tanára lett. 1910-ben, az iskola hatósági bezáratásakor külföldre, ezúttal Egyiptomba ment, ahol előbb Kairóban, majd Alexandriában újságírásból élt.[5] Albánia függetlenségének 1912-es kikiáltása után hazatért, újra elindította a Shkolla Normalét, és az 1913/1914-es tanévben az iskola igazgatója volt.[6] 1918-ban irodalmi kört alapított Elbasanban.[7]
Az elkövetkező évtizedekben elsősorban elbasani oktatótevékenysége kötötte le, de 1920 és 1922, majd 1929 és 1933 között a tiranai közoktatási minisztérium alkalmazásában Karl Gurakuqival együtt tankönyvek és iskolai szöveggyűjtemények szerkesztésével is foglalkozott.[8] A közbeeső években, 1922 és 1929 között továbbra is az elbasani Shkolla Normale igazgatói feladatait látta el.[9] A második világháborút követően, 1945 januárjától Kostaq Cipo közbenjárására a közoktatási minisztérium véglegesített alkalmazottja lett, feladata továbbra is iskolai szöveggyűjtemények kiadása volt.[10] 1947 januárjától 1953 szeptemberéig a tiranai Tudományos Intézet nyelvészeti és irodalmi szakosztályában folyó munkát irányította, egyúttal 1947-től 1957-ig az intézet elnökségi tagja is volt.[11] Ezzel párhuzamosan 1945 decemberétől az albán nemzetgyűlés képviselője volt, élete vége felé pedig a nemzetgyűlés alelnöki tisztségét is betöltötte.[12]
Lánya, Semiramis Xhuvani az Enver Hoxha halála után a pártfőtitkári tisztséget megöröklő Ramiz Alia felesége lett.[13]
Munkássága és emlékezete
szerkesztésAz 1950-es évek előtt elsősorban pedagógusi és tankönyvírói tevékenysége volt jelentős, amelyért megkapta a Nép Tanítója kitüntetést is.[14] 1916-tól alapító tagja volt az Albán Irodalmi Bizottságnak,[15] 1945-től pedig az Albániai Írók és Művészek Szövetségének.[16] A második világháborút követő kommunista korszakban az albán tudományos élet, azon belül a nyelvészet dédelgetett alakja volt, aki elsősorban az albán nyelv egységesítésének, a nyelvi norma kialakításának kérdéseivel foglalkozott. A nyelvművelés területén írt több cikket és egy könyvet is (Për pastërtinë e gjuhës shqipe, ’Az albán nyelv tisztaságáért’, Tirana, 1956).[17] Emellett foglalkozott történeti nyelvészettel, közreműködött több szótár szerkesztési munkálataiban. Így például ő vezette az 1953-ban Budapesten megjelent albán–magyar szótár lektori munkaközösségét,[18] valamint közreműködött az albán nyelv első értelmező szótárának szerkesztésében (Fjalor i gjuhës shqipe, ’Az albán nyelv szótára’, Tirana, 1954). 1961-ben az általa gondozott szöveggel jelent meg újra Kostandin Kristoforidhi eredetileg 1904-ben kiadott albán szótára.[19]
1980-ban hat kötetbe rendezve adták ki összegyűjtött írásait.[20] Szülővárosának egykori tanítóképző intézete, a Shkolla Normale, amelynek tanára és igazgatója is volt, halálának huszonötödik évfordulóján, 1986-ban felvette a nevét, 1991 óta pedig egyetemi címmel, Aleksandër Xhuvani Egyetem néven működik.[21] Az elbasani várnegyedben álló szülőházában emlékkiállítást rendeztek be.[22]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Elsie 2013 :488.; Xhuvani 2016 .
- ↑ Elsie 2013 :488.; Xhuvani 2016 .
- ↑ Xhuvani 2016 .
- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Xhuvani 2016 .
- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Elsie 2013 :488.; Xhuvani 2016 .
- ↑ Xhuvani 2016 .
- ↑ Jacques 2009 :585., 641.
- ↑ Xhuvani 2016 .
- ↑ Elsie 2010 :7.
- ↑ Elsie 2013 :488.
- ↑ Elsie 2013 :488.; Xhuvani 2016 .
- ↑ Albán–magyar szótár. Főszerk. Tamás Lajos; szerk. Schütz István. Budapest: Akadémiai. 1953.
- ↑ Elsie 2010 :249.; Xhuvani 2016 .
- ↑ Xhuvani 2016 .
- ↑ Jacques 2009 :597.
- ↑ Nagel 1989 :70.; Réti 1991 :156–157.
Források
szerkesztés- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890
- ↑ Xhuvani 2016: Aleksandër Xhuvani. Sgjuha Shqipe (albánul) (2016. december 17.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)