Wikipédia

Alpár Ignác-díj

Az Építéstudományi Egyesület építészeti díja
(Alpár Ignác-emlékérem szócikkből átirányítva)

Az Alpár Ignác-díjat az Építőipari Tudományos Egyesület (mai nevén: Építéstudományi Egyesület, rövidítve: ÉTE) alapította 1958-as közgyűlésén Alpár Ignác-emlékérem néven. A díjjal az építőipar területén elért kimagasló műszaki, tudományos, valamint oktatási eredményeket, továbbá az egyesületen belül végzett társadalmi munkát kívánták elismerni.[1] Az elismerés neve 1998-ban Alpár Ignác-díj-ra változott, emiatt több névváltozat ismert a közvélemény előtt, továbbá az Alpár-érem illetve Alpár-díj elnevezés is használatos.

Alpár Ignác-díj (Alpár Ignác-emlékérem)
Díjazottaz Építéstudományi Egyesületben kiemelkedő társadalmi munkát végző építészek
Szervezet neveÉpítéstudományi Egyesület
SzékhelyBudapest
NévadóAlpár Ignác
Alapítás éve1958.
Országmagyar Magyarország
Díjátadás
Első díjátadás1958.
Legutóbbi díjátadás2019.
Hivatalos weboldal
hivatalos oldal

Az érem szerkesztés

Az érem tervezője – feltehetően az egyesület akkori elnökének, Rados Kornélnak a javaslatára – Kákonyi István volt. Az érem egyik oldalán Alpár Ignác feje látható profilból, körülötte az egyesület neve, és az Alpár Ignác-emlékérem felirat, másik oldalán egy görög oszlopfő. Az 1990-es évek közepén az érem elfogyott, az alkotó pedig már nem élt akkor, így az egyesület egy új érme elkészítéséről – és az elismerés átnevezéséről – döntött. Az új érem Ágh Fábián Sándor munkája, aki már szemből ábrázolta Alpárt, mellette az Alpár Ignác-díj felirattal, a hátoldalon pedig a volt Tőzsdepalota épületének sziluettje látható.[2]

Odaítélése szerkesztés

1958-ban még decemberben, 1959-től azonban az építők napján, vagyis június első vasárnapján adták át a díjat, néhány alkalommal azonban az egyesület közeli időpontban megtartott közgyűlésére időzítették a díjátadót (pl.: 1972,[3] 1976[4]). 1959-től hét díjazott volt: ketten I. (arany), ketten II. (ezüst), hárman pedig III. (bronz) fokozatú díjat kaptak. 1960-ban az arany fokozattal 5 ezer, az ezüsttel 3500, a bronzzal 2 ezer forint jutalom járt,[5] 1988-ban az emlékérem mellé 10 ezer forint jutalmat adott az egyesület.[6]

A díj – legalábbis a szakmában – hamar ismert lett, az országos napisajtó pedig kezdetben rendszeresen tájékoztatott odaítéléséről és a díjazottakról. 1971-ben a BME Középülettervezési Tanszékén az egyetemi docensi állás meghirdetésekor a szakmai elismerés alátámasztásaként Ybl- vagy Alpár díj meglétét írta elő pályázati feltételül.[7] A díjátadásokról szóló beszámolók azonban az 1980-as évekre teljesen kikoptak az országos sajtóból, ma pedig még az internetes szaksajtó is csak alkalmanként vagy nekrológban ad hírt a díjazottakról.

Díjazottak szerkesztés

A díjazottak listáját közzétették az Építéstudományi Egyesület honlapján, ahol azonban nem jelölték a díjak fokozatát, és a lista hiányos. 1998-ig évente hét elismerést adtak át, de vannak évek, ahol ennél kevesebb díjazott szerepel a listában. A lenti gyűjtés számos forrás alapján készült (az egyes éveknél vagy neveknél jelezve), de így sem teljes, hiszen közel 400 alkalommal adtak át díjat, a névsor pedig ennél kevesebb tételből áll.

2001- szerkesztés

2019[8]

  • Frey Lajos, Szulyovszky László, Töreky Balázs

2018

  • Kontra Jenő, Sztermen Péter

2017[9]

  • Semmelweis Tamás és Uhrinyi Balázs

2016[8]

2015[8]

2014[8]

  • Semmelweis Ferenc

2013[8]

2009[8]

2008[8]

2007[8]

  • Dr. Balázs György, Dr. Gillyén Jenő, Makkainé Hoksza Éva, Mikó Imre, Simcsik Pál

2006[10]

2005

2004

  • Gyülvészi Tamás,[11] Bukovszki András, Fodor A. Csaba, Gyalókay Gábor, Gyulai Judit dr., Kovács Ferenc, Pataky Elemér

2003

  • Bubla Zoltán, Dombai Lászlóné, Gőzné Pap Iringó, Magyar Zoltán, Mosoni György, Papp Lukács, Perényi László

2002

2001

  • Arató György, Bank Lajos, Horváth Károly, Kovács Béla, Krausz József, Morvai Gusztávné, dr. Szabó Tamás

1981-2000 szerkesztés

2000

  • Ábrahám Ferenc, Ágostháziné Dr. Eördögh Éva, Kovács Imre, Neumann Ádám, Rácz József, Rébay Lajos, Tápai Antal

1999

  • Asztalos Kálmán, Bartos Sándor, Bicskei Attiláné, Dési Albert, Heckenast Péter, Ivánkay Kálmán, Mécs Ernő, dr. Paragi István, dr. Rudnyánszky Pál, Szabados Béla, Vajda Zsuzsa

1998

1997

  • Kiss Lajos, Morvay Béla, dr. Nacsa János, Schréder Mihály, Seenger Pál, dr. Tóth Zoltán

1996

1995

  • Benedek István, Borbola László, Halász György, Jakabné Raskó Mária, Lánczos Pál, Szinyei Béla, Ujvári Miklós, Vaszilievits-Sömjén Györgyné, dr. Zettner Tamás

1994

1993

1992

1991

1990

1989

  • Bíró Péter, dr. Bozsó Ferencné, Hornyák Endre,[13] dr. Kerek András, dr. Rozgonyi Tibor, Zilahy János Péter

1988

1987

  • Goschy Béla, Hunyadi Béla, Kajtár Lajos, Kraszkó Pál, Marosi József, Mischl Róbert, Veszelák Róbert

1986

  • Főző János, Mentesné Zöldy Sarolta, Nagy Miklós, Tatár Dezső

1985

1984

  • Ávár Tibor, Bányai Miklós, Bogdán György, Fülöp Imre, Kiss József, Luda László, Szécsi László

1983[14]

1982

1981[15]

1958-1980 szerkesztés

1980[8]

1979[8]

  • Molnár Dénes, Sorosi Gyula, Szoyka Pál dr. Vajda Zoltánné, dr. Winkler Gábor, Szoyka Pál

1978[16]

  • I. fokozat: Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az egyesület elnöke, dr. Részegh Csaba, az Építéstudományi Intézet tudományos osztályvezetője
  • II. fokozat: Korek Ferenc, a Békés megyei ÁÉV igazgatója, Svinger József, a Veszprém megvei Tanács építési főosztályának főmérnöke
  • III. fokozat: Völgyes István az Építéstudományi Intézet tudományos tagozatvezetője, Kispál Károly, az Északmagyarországi Tervező Vállalat műszaki osztályvezetője, dr. Érdi Tamás[17]

1977

1976

1975

1974[8]

  • Ballay István, Dános György, Darvas Olivér, Fodor Gyula, dr. Kubinszky Mihályné, Borsos József

1973[21]

1972

1971[23]

1970[24]

  • I. fokozat: Szathmáry László, dr. Fekete Iván

dr. Magyar József, Onódy Márton, Balogh Zoltán[25]

1969[26]

  • I. fokozat: Simor János építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhelyettes, dr. Macskásy Árpád tanszékveze­tő egyetemi tanár
  • II. fokozat: dr. Deák György és dr. Újhelyi Já­nos
  • III. fokozat: Deák János, Körösfalvi Pál, Huszka Károly

1968[27]

  • Nagy Zoltán, Opitzer Károly, Tomory László

1967[27]

1966[28]

1965[29]

  • I. fokozat: Lux László és Takács Gyula építészek
  • II. fokozat: Ruzicska Béla építész és Török Ferenc mérnök
  • III. fokozat: Harmos Károly mérnök, Kovács Jenő építész és Kovács Lajos gépészmérnök

1964[30]

1963[31]

  • I. fokozat: dr Gabos György és Sédy Tivadar
  • II. fokozat: Messinger Géza és Rosivall Ferenc
  • III. fokozat: dr. Lelényi Árpád, Marosán Ede és Würschinger Zoltán

1962[32]

  • I. fokozat: Lux Kálmán, Weisz Gyula
  • II. fokozat: Mester István, Fék Miksa
  • III. fokozat: Beszédes Kornél építész és Kékesi Nándor építész a 43-as ÁÉV osztályvezetője, Lantos Zoltán vegyészmérnök

1961[27]

  • Kordik László, Lakos Andor

1960[5]

  • I. fokozat: dr. Gyengő Tibor, az I-es számú Épületelemgyár mérnöke, a sikeres kutató- és szakirodalmi tevékenységéért, Sebestyén Gyula, az Építéstechnikai és Építésgazdasági Iroda mérnöke, aki a szakmai oktatásban végzett eredményes társadalmi munkát
  • II. fokozat: 2 fő[33]
  • III. fokozat: 3 fő[33]

1959[34]

  • I. fokozat: Boschán István egyetemi tanár, Hunyady Domokos okleveles mérnök
  • II. fokozat: Kelen Tibor és Biczók Imre főmérnök
  • III. fokozat: dr. Tiszai István, Tóth László építészmérnök és Förster Tamás gépészmérnök

1958[35]

  • Marjalaky Sándor

Források szerkesztés

  1. ↑ Közgyűlési tartott az Építőipari Tudományos Egyesület. Magyar Nemzet, XIV. évf. 285. sz. (1958. december 3.) 3. o.
  2. ↑ dr. Nacsa János: Gondolatok az Alpár Ignác díjról és érmekrõl. Magyar Építő, 4. sz. (2010) 154–155. o.
  3. ↑ Tisztújítás az Építőipari Tudományos Egyesületben. Magyar Nemzet, XXVIII. évf. 141. sz. (1972. június 17.) 5. o.
  4. ↑ A z Építőipari Tudományos Egyesület közgyűlése. Népszabadság, XXXIV. évf. 147. sz. (1976. június 22.) 4. o.
  5. ↑ a b Kiosztották az 1960. évi Alpár Ignác-érmeket az építészeknek. Népszabadság, XVIII. évf. 133. sz. (1960. június 5.) 10. o.
  6. ↑ Az MTESZ-díjas tanszékvezető. A Jövő Mérnöke, XXXV. évf. 2. sz. (1988. február 12.) 7. o.
  7. ↑ Közlemények. Akadémiai Közlöny, XX. évf. 1. sz. (1971. december 30.)
  8. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Alpár Ignác Díj. Az Építéstudományi Egyesület honlapja (2016) (Hozzáférés: 2018. március 18.) arch
  9. ↑ Dubniczky Miklós: Építők Napja 2017. Építészfórum (2017. június 9.) (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  10. ↑ László László (szerk.): ÖSSZEFOGLALÓ JEGYZŐKÖNYV. Hírmondó, (2006. szeptember) 4. o.
  11. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  12. ↑ (Dulácska Endre- Gáspár Zsolt-Hegedűs István: KOLLÁR LAJOS 1926-2004. Magyar Tudomány, CXI. évf. 5. sz. (2004) 660. o.
  13. ↑ Kozák Péter: Hornyák Endre. www.nevpont.hu (2013) Névpont. o. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
  14. ↑ Ünnepi ülés az Építőipari Tudományos Egyesületben. Népszava, CXI. évf. 143. sz. (1983. június 18.) 5. o.
  15. ↑ Építők napja, ’81. Magyar Nemzet, XXXVII. évf. 137. sz. (1981. június 13.) 5. o.
  16. ↑ Szombati mozaik - Kitüntetések. Népszava, CVI. évf. 141. sz. (1978. június 17.) 10. o.
  17. ↑ Érdi Tamás neve nem szerepelt a sajtóhírekben, az adat az Építéstudományi Egyesület weboldaláról származik
  18. ↑ Heltai Nándor: Fiatal csoport fiatal titkára. Petőfi Népe, XXXII. évf. 229. sz. (1977. szeptember 29.) 4. o.
  19. ↑ Heves megyei építészek kitüntetése. Népújság, XXVII. évf. 148. sz. (1976. június 24.) 8. o.
  20. ↑ Kozák Péter: Gnädig Béla. www.nevpont.hu (2013) Névpont. o. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
  21. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác érmeket. Népszava, CI. évf. 133. sz. (1973. június 9.) 4. o.
  22. ↑ Az elérhető források nem részletezték a díjak típusát, sem a díjazottak érdemeit
  23. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác-emlékérmeket. Népszabadság, XXIX. évf. 132. sz. (1971. június 6.) 5. o.
  24. ↑ Átadták az idei Alpár Ignác-emlékérmeket. Népszava, XCVIII. évf. 132. sz. (1970. június 7.) 2. o.
  25. ↑ Az újsághírek csak az I. (arany) fokozattal elismertek nevét közölte, a többi díjazott fokozatait az Építéstudományi Egyesület honlapja nem jelöli
  26. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác emlékérmeket. Népszabadság, XXVII. évf. 131. sz. (1969. június 8.) 12. o.
  27. ↑ a b c A díjátadóról nem számolt be a sajtó, az adatok az ÉTE weboldaláról származnak.
  28. ↑ Kiosztották az idei Alpár-érmeket. Népszava, XCIV. évf. 144. sz. (1966. június 19.) 10. o.
  29. ↑ Hírek. Népszabadság, XXIII. évf. 132. sz. (1965. június 6.) 14. o.
  30. ↑ Kiosztották az idei Alpár-érmeket. Magyar Nemzet, XX. évf. 153. sz. (1964. július 2.) 5. o.
  31. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác-érmeket. Népszabadság, XXI. évf. 133. sz. (1963. június 9.) 6. o.
  32. ↑ T. E: Alpár-éremmel tüntették ki a kiváló építészeket. Magyar Nemzet, XVIII. évf. 128. sz. (1962. június 3.) 3. o.
  33. ↑ a b A hírlapok nem közölték a II. és III. fokozatú díjazottak nevét, az ÉTE pedig nem közölte sem a fokozatot, sem valamennyi díjazott nevét, így csak felsorolásszerűen a nevek: Szikszay Gerő, Darvas Olivér, dr. Koblencz József
  34. ↑ Kiosztotta az építőipari Tudományos Egyesület az Alpár Emlékérmeket. Népszabadság, XVII. évf. 138. sz. (1959. június 14.) 2. o.
  35. ↑ A sajtóhírek hét kitüntetés átadásáról szóltak, de a díjazottakat nem nevezték meg. Az Építéstudományi Egyesület honlapja csak Marjalaky Sándor nevét említi, a többi hat kitüntetett neve nem ismert
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alpár_Ignác-díj&oldid=25930404”