Lux László

(1909–2002) műemléki építész

Lux László (Budapest, 1909. július 15.Budapest, 2002. április 30.)[1] Kossuth-díjas magyar építész, az IPARTERV igazgatója, miniszterhelyettes, az 1950-es évek építészetpolitikájának meghatározó alakja.

Lux László
Született 1909. július 15.
Budapest
Elhunyt 2002. április 30. (92 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
Tisztség igazgató (1949–1953, Ipari Épülettervező Vállalat)
Iskolái Bécsi Műszaki Egyetem
Kitüntetései
Építészi pályafutása
Jelentős épületei Sajtószékház (Budapest, Blaha Lujza tér), TIT Budapesti Planetárium
Díjai
A Wikimédia Commons tartalmaz Lux László témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A Bécsi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, majd a két világháború között Magyarországon és külföldön is dolgozott. A második világháborút követően kapcsolódott be a magyar építészeti közéletbe. 1949-ben kinevezték az előző évben létrejött IPARTERV igazgatójának; ezt a posztot 1953-ig töltötte be. A vállalat létszáma ebben az időben megközelítette az 1300 főt. Lux mellett a legfontosabb pozíciót, a főmérnökit 1952-ig dr. Major Sándor, majd Szendrői Jenő töltötte be.

 
A Blaha Lujza tér, a Nemzeti Színháztól jobbra a Sajtószékház

Az 1940-es évek végén Major Máté és Fischer József koncepciója nyomán, modern stílusban megtervezte a Szabad Nép új székházát a budapesti Blaha Lujza téren, a József körút 3-5-7. számú épületek egyesítésével. A Sajtóház néven híressé vált épület József körúti homlokzatára Mikus Sándor és Kerényi József Péter faragott hatalmas (mára elpusztult) domborművet; ennek modellje Lux tulajdonába került.[2]

1951-ben megalakult az Építésügyi Minisztérium VII. Épület- és Településtervezési Főosztályának intézkedése nyomán a főosztály igazgatója mellett működő Tervezési Tanács; ennek elnöki posztját is Lux töltötte be. A tanács tagjai dr. Szendrői Jenő főmérnök, Bretz Gyula, az Építésügyi Minisztérium VII. főosztályának főmérnöke, Mátrai Gyula Kossuth-díjas építészmérnök, Katona József, a műszaki osztály vezetője, Lázár Lajos főgépész, Valkó Ödön főárelemző, Harsányi Szabolcs építészmérnök és Weisz Gyula főstatikus voltak.

1953-61 között az Építésügyi Minisztériumban miniszterhelyettesi pozíciót töltött be.[3] 1953-ban „a szovjet építőipar tapasztalatainak elterjesztéséért, valamint nagy építkezéseink tervezéseinek irányításáért végzett eredményes munkájáért” Kossuth-díjjal tüntették ki. Vákár Tibor építész visszaemlékezése szerint Lux a szocialista realizmus harcos támogatója volt, őt, és másik két, akkor szintén tervfőmérnökként dolgozó építészt 1953 végén modernista felfogásuk miatt el is akarta tiltani az építéstől.[4]

Luxnak az építészeti közéletben betöltött a minisztérium reprezentánsaként betöltött fontos szerepét jelzi, hogy állást foglalt a Hrucsov 1954 decemberében elhangzott, a sztálini hagyományokkal szakító beszédét követően kialakuló építészeti sajtóvitában. Major Máté egy, komoly reformokat sürgető cikkére[5] reagálva megvédte a magyar építőipart, amelyet az „archaikusnak” minősített.[6] Bonta János szerint a két építész „elbeszélt” egymás mellett, Major ugyanis a lakóépületek minőségére, míg Lux az ipari építészetre gondolt.[7] Lux ugyanakkor a cikkben valóban védelmébe vette a szocreál építészet legjobbjait, Majort kimondatlanul is „jobboldali elhajlással” vádolva meg, amelynek ellenkezőjét az a Szabad Művészet következő számában többoldalas cikkben kényszerült bizonygatni.[8]

„Nem vitatható, hogy a szocialista realista alkotó módszerek stílussá silányítása néhány tehetségtelen építész munkájának eredményeképp sok hibát, hiányosságot eredményezett. Igaza van Major elvtársnak abban, hogy felhívja a figyelmet ezekre a hibákra, és elítéli a klasszicizmust másoló, archaizáló építészek által az épületekre kényszerített alaprajzi eltorzításokat, szerkezeti anakronizmusokat, hogy elítéli azokat az építészeket, akik ilyen receptek alkalmazásával megcsúfolják a szocialista realizmus módszerét. De nem értünk egyet Major elvtárssal abban, hogy az elmúlt évek építészeti tevékenységében csak a hiányosságokat látja, hogy egy kalap alá vonja a kontárokkal azokat az építészeket, kiknek olyan alkotásaira, mint a Honvéd Színház, a Népstadion, a Szinkron Műterem, Sztálinváros stb. méltán büszkék lehetünk. Az olyan építészek, mint Gádoros, Szrogh, Dávid, Rimanóczy, Weiner, Juhász nem ezekkel a módszerekkel, nem ilyen megalkuvó módon terveztek és valósították meg azokat az alkotásokat, melyekért pártunk és kormányunk Kossuth-díjakkal és Ybl-díjakkal fejezte ki elismerését.”[9]
 
A TIT Budapesti Planetárium

Lux minisztériumi munkájának az iparosított lakásépítés körül kialakuló polémia vetett véget. Lux ellenezte az évi több ezer uniformizált lakást előállító házgyárakat, ehelyett a kisebb, évi 4-500 lakás előállítására képek „poligonok” telepítését támogatta volna. A poligonok változatos alaprajzú lakásokkal formailag gazdagabb épületeket tettek volna lehetővé. Miután a házgyárakat támogató álláspont aratott sikert, Lux otthagyta a minisztériumot.

1961-től 1980-ig a Műegyetem Magasépítési Tanszékének oktatójaként dolgozott, 1961-76 között tanszékvezető egyetemi tanár. Kezdeményezésére a tanszék vezető oktatói hatkötetnyi épülettervezés-jegyzetet készítettek. A körülbelül húszfős oktatói létszámmal működő tanszéken széles körű tervezési tevékenység folyt. Ekkor született Lux másik fontos épülete, a Tömöry Tamás és Faragó Mihály közreműködésével tervezett népligeti Planetárium.[10] 1964-67 között rektorhelyettes. 1974-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett.

Negyven éven keresztül, 1951-91 között főszerkesztője és felelős szerkesztője volt a Magyar Építőipar című szaklapnak. 1953-91 között az Építőipari Tudományos Egyesület alelnöki posztját is betöltötte. 1991-ben visszavonult; munkáját az Egyesület kitüntetéssel ismerte el.

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • 1950. Munka érdemrend ezüst fokozat
  • 1952. Népköztársasági Érdemrend
  • 1953. Kossuth-díj
  • 1965. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének díja
  • 1965. Alpár Ignác-emlékérem
  • 1969. Munka érdemrend arany fokozat
  • 1975. Oktatás Kiváló Dolgozója
  • 1976. Munka érdemrend arany fokozat
  • 1976. Ifjúsági Nívódíj
  • 1978. Építészeti Nívódíj

Ismert műveiSzerkesztés

  • 1947. Kistex óvoda-bölcsőde
  • 1947. Kistex fehérítő üzem
  • 1950. Sajtószékház, Budapest, Blaha Lujza tér (Major Mátéval és Fischer Józseffel)
  • 1977. Planetárium, Budapest, Népliget (Tömöry Tamással és Faragó Mihállyal)
  • 1984. Napóra saját, 1921-ben épült lakóházának falán, Budapest, Vérhalom u. 44.[11]

ForrásokSzerkesztés

  1. A Honismeret évfordulónaptára 2009 (magyar nyelven) (html). Honismeret, 2008. október 1. [2013. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  2. Buza Péter: Európába tart a Szabad Nép (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2006. január 31. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  3. Egyes visszaemlékezésekben tévesen miniszterként szerepel. Ld. pl. Rabb Donát – Vermes Dániel: Interjú Tillai Ernő építésszel (magyar nyelven) (html). minusplus.hu, 2010. február 20. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  4. Vákár Tibor: A hároméves terv és a vajúdó szocreál. In: Magyar Építőművészet, 1984/3. 20. o.
  5. Major Máté: A moszkvai Építészeti Kongresszus után. In: Szabad Művészet, 1955/3. 136-140. o.
  6. Lux László: Újabb zűrzavar mai építészetünkben. In: Szabad Művészet, 1955/5.
  7. Bonta János: A magyar építészet egy kortárs szemével 1945-1960. Terc, Budapest, 2008. 282. o.
  8. Major Máté: Válasz. In: Szabad Művészet, 1955/6-7.
  9. Lux László: i. m. 236. o.
  10. Ld. Dr. Karácson Sándor: A Magasépítési Tanszék története. [1] Archiválva 2011. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Letöltés ideje: 2011-08-16
  11. Keszthelyi Sándor: Magyarország napórái. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 1998. [2]

IrodalomSzerkesztés

  • Dr. Borostyánkői Mátyás – Barna Krisztina: IPARTERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., Budapest, 2001. 149-166. o.
  • Iparterv 1949-74. Az Iparterv kiadása, Budapest, 1974
  • Posgay Csaba: Dr. Lux László (1909-2002). In: Magyar Építőipar, 2002/1-2. B-III.