Amato (Olaszország)

Amato község (comune) Calabria régiójában, Catanzaro megyében.

Amato
Amato címere
Amato címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCalabria
MegyeCatanzaro (CZ)
Irányítószám 88040
Körzethívószám 0961
Forgalmi rendszám CZ
Népesség
Teljes népesség824 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség41,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság480 m
Terület21 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Amato (Olaszország)
Amato
Amato
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 38° 56′, k. h. 16° 27′Koordináták: é. sz. 38° 56′, k. h. 16° 27′
Elhelyezkedése Catanzaro térképén
Elhelyezkedése Catanzaro térképén
Amato weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Amato témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A megye központi részén fekszik. Határai: Marcellinara, Miglierina, Pianopoli és Serrastretta.

TörténeteSzerkesztés

Amato egyike Calabria legrégebbi településeinek. Arisztotelész Portus Amati Fluminis (Amato folyó kikötője) néven említi, míg idősebb Plinius Sinus Lamentinus név alatt. A mai város elődje Lamentia volt, egyike az ókori Bruttium városainak egyike. Az i. e. 8-7 században görög telepesek fennhatósága alá került és Magna Graecia egyik városállama lett. A pürrhoszi háború ideje alatt Tarentum városát támogatta Rómával szemben. A háború után a város a rómaiak fennhatósága alá került. A második pun háború idején lakosai szintén Róma ellen harcoltak, ezúttal Hannibál karthágói seregeinek oldalán. A háború utáni századokból nagyon kevés régészeti lelet maradt fent, valószínűleg a rómaiak, a többi calabriai városhoz hasonlóan felégették. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb az osztrogótok, majd a bizánciak fennhatósága alá került. A 11. század elején a normann Szicíliai Királyság része lett. A 15. századtól kezdődően a település és környéke nemesi családok birtoka lett. 1806-ban lett önálló község, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

NépességeSzerkesztés

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalóiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Istat. (Hozzáférés: 2019. március 16.)

ForrásokSzerkesztés