Főmenü megnyitása

Az andragógia a felnőttképzés tudománya; a felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének, oktatásának, képzésének cél- és feladatrendszerét, alapelemeit, folyamatának szabályszerűségeit és sajátosságait, forma-, módszer- és eszközrendszerét kutató tudomány. Tágabb értelemben a művelődés területe is ide tartozik, mint a nem formális tanulás területe. Még tágabban nézve a mindennapi impulzusok és hatások, gyakorlatok, tapasztalatok az informális tanulásként szintén az andragógia területéhez tartozik. Interdiszciplináris tudomány: tételeinek többsége más tudományok eredményére támaszkodik (pedagógia, pszichológia, szociológia, vezetéstudomány). Az andragógiával szoros együttműködésben lévő határ és résztudományok: gerontagógia, didaktika, neveléstörténet, művelődéstörténet, közművelődés, stb.

A szó maga görög eredetű, jelentése felnőtt férfit vezetni (androsz = férfi, agó = vezet, irányít),[1] és valószínűleg a pedagógus szó analógiájára született. A pedagógus eredetileg az a rabszolga volt, aki a gyerekeket (paisz) az iskolába és onnan haza kísérte (agó).

Tartalomjegyzék

Az andragógia történeteSzerkesztés

Már a történelmi idők kezdetén folyt felnőtt-tanítás: mítoszok- és törvénymagyarázatok, erkölcs, Biblia és más vallásos szövegek magyarázása, értelmezése a felnőtt (férfiak) kiváltsága és egyben feladata volt. Módszeres felnőttoktatás a görög demokráciában a szofistákkal jelenik meg, akik retorikára, grammatikára, logikára tanították a felnőtteket.

Rotterdami Erasmus humanista személyiségkoncepciója, Comenius embernevelési felfogása az andragógiai gondolkodás ősforrásaiként említhetők. A könyvnyomtatással, az anyanyelvű könyvkiadással, az olvasni tudók kiszélesedésével megteremtődtek a felnőttek képzésének előfeltételei. Ezek eleinte a vallási nevelés szolgálatában álltak, később tartalmában is kiszélesedett és egyben mindenki számára hozzáférhetővé váltak.

Az intézményes felnőttképzés kezdetei:

A szervezett felnőttképzés a 18. században két irányba terjedt ki.

  1. az első ipari forradalom teremtette új szükségletek: lakosság nagy része analfabéta, ami a gépek pontos használatát akadályozta
  2. egyházi törekvések: a vallásos hit megerősítésének szándéka

Ekkoriban terjedtek el a Vasárnapi iskolák, melyek kezdetben gyermek-istentiszteletek voltak, majd később a felnőttekre is kiterjedtek. 1798-ban Nottinghamban önálló felnőttiskola kezdte meg működését. A felnőttképzés intézményesülésében nagy előrelépés a 19. század közepe táján ment végbe. A felvilágosodás során új meglátás került előtérbe: az emberek közti különbségnek legfőbb oka a tudatlanság – ez művelődéssel megszüntethető.

Az önművelés legfontosabb eszköze az elmúlt egy-két évszázadban a könyv volt. Elterjednek az olvasókörök, hálózatokká szerveződnek a kölcsönkönyvtárak. A skandináv országokban, majd Európa-szerte kifejlődik a népfőiskolai mozgalom, amelynek létrejöttében Grundtvig nak volt nagy szerepe.

A rohamos ipari fejlődés meghatározó – a gépek kezelése szakértelmet kíván. A munkásszövetségek és pártok mindenütt felnőttképzési funkciókat töltenek be. A 19. századig az andragógia teljes egységben működött a pedagógiával, fel sem merült, hogy eltérő szükségletei és sajátosságai lennének a felnőttek tanításának, mint a gyerekének. Míg a II. világháború után viszonylag önálló tudománnyá vált.

Franz Pöggeler 1957-ben Bevezetés az andragógiába címmel írt egy művet, amelyben különválasztotta:

pedagógia:a felnövekvő nemzedék nevelésével és oktatásával foglalkozó tudomány

andragógia: felnőttekkel foglalkozó tudomány

gerontológia: az öregekkel való sajátos foglalkozást vizsgálja és nyújt segítséget

A kialakuló új tudomány nagy kérdése, hogy ki a felnőtt? Számos elmélet létezik a "felnőttség" meghatározására (életkor, életszakasz, életválság, stb.)

Az andragógia alapelveiSzerkesztés

Malcolm Knowles a pedagógiai és andragógiai folyamatok és módszertan között tesz különbséget. A leglényegesebbek pontok:

1. A felnőtt, a gyerekkel szemben, önálló, önirányító személyiség, de ha gyermekként kezelik, úgy is viselkedik. A felnőttek önirányítási képességéből adódik, hogy a tanulás sikeressége miatti felelősség nem csak a tanárt terheli, hanem a tanulót is. Építeni kell az önálló tanulásra a megfelelő segítség és irányítás mellett. Ehhez szükséges módszer a párbeszéd, a visszacsatolás és a személyre szabott értékelés. Feladat: Az önirányítás képességének kifejlesztése. (Míg a pedagógiában a tanuló függő személyiség. A tanár dönti el, hogy mit, mikor és hogyan tanuljon és az értékelést is ő végzi. Jellemző módszer az előadás, bemutatás.)

2. A felnőtt tanulók rendelkeznek az életről, a szakmáról számos tapasztalattal, ami hasznos tanulási forrás lehet, ugyanakkor meg is nehezítheti az új tudástartalom befogadását. A felnőttek tapasztalatainak létéből következik, hogy a felnőttképzésben az előadói módszerek helyett a párbeszéd, illetve a csoportos módszerek kiemelt fontosságúak, hiszen ily módon a csoport tagok egymástól is tanulhatnak. Feladat: Nyílttá kell tenni a tapasztalatokat. (Míg a gyerekek kevés tapasztalattal rendelkeznek a világról, így azokra kevésbé lehet építeni.)

3. A felnőttek tanulása szükséglet-központú, hiszen a valamilyen meglévő probléma megoldására törekszik, az új ismeret elsajátítása számára az életgyakorlat segítője. Szükséges, hogy a tananyag is élet- illetve feladatközpontú és problémaorientált legyen. Feladat: A tudásszükséglet fejlesztése. (A pedagógiában inkább a tárgyközpontúság a jellemző és a tantárgyak logikája a vezető motívum.)

4. A felnőtteket belső tényező motiválja: önbecsülés, önmegvalósítás, meg akarnak felelni az új kihívásoknak. (A gyerekek inkább külső nyomásra, motivációra tanulnak.)

A távoktatás fogalmaiSzerkesztés

A d-learning (távoktatás definíciója)Szerkesztés

A távoktatás egy olyan szisztematikusan létrehozott rendszer, melyet úgy alakítottak ki, hogy az rugalmas legyen, és a kevesebb időkerettel rendelkező tanulni vágyók számára is megteremtse a lehetőséget a fejlődésre. Továbbá segít áthidalni olyan esetlegesen problémát jelentő adottságokat, mint például földrajzi elhelyezkedés, vagy gazdasági, esetleg szociális helyzet. Ez az oktatási forma alkalmas továbbá arra is, hogy kielégítse a mai felgyorsult világ szakképzések megszerzésével szemben támasztott igényeket. Olvasható ez a megfogalmazás a „JOGKLINIKA és STREET LAW ALAPÍTVÁNY” Távoktatási program kidolgozása című kiadványában.

Az e-learning definíciójaSzerkesztés

Az e-learning egy olyan tanulási forma, melynek alapjai az infokommunikációs eszközök, amelyek általában sokak számára elérhetőek, nyitottak, hálózaton keresztül hozzáférhetőek. És van még egy nagy előnye, hogy nem függ a tér és az idő korlátaitól. Az e-learning egy olyan keretrendszert alkot, amely a tanulási, ismeretátadási módszereket, a számítógépes interaktív oktatószervert, a tutor és a tanuló közötti interakciót egy általános keretrendszerbe foglalva teszi elérhetővé a szolgáltatást igénybe vevők számára. Gyakran kezelik szinonim fogalmakként az e-learninget az online-tanulással, a multimédia alapú tanítással, illetve a „Computer Based Training”-gel, ami nem más, mint a számítógéppel támogatott tanulási forma.

Az m-learning fogalmaSzerkesztés

Ahogy az a www.m-learning.org weboldalon olvasható, az m-learning (mobil tanulás) fogalmát megalkotni nem volt könnyű, és egyetértésre a definíció kapcsán nagyon sokáig nem jutottak. Ennek alapvetően két nyomós indoka van: az egyik, hogy az m-learning fejlődése igen gyors, felezési ideje szinte másodpercre pontosan megegyezik a technikai vívmányok fejlődésének sebességével. A másik ok pedig, hogy az m-learning működése akkor a leghatékonyabb, ha valaminek a részeként működhet.

Az andragógia belső rendszereSzerkesztés

1. Iskola rendszerű felnőttoktatás

  • minden iskolai aktivitás, ami állami végzettséghez kapcsolódik (dolgozók általános iskolája, gimnáziuma, szakközépiskolája, posztszekunderi, posztgraduális, graduális képzés)
  • pótló, segítő, vezető funkció

2. a személyzeti munka andragógiája

  • munkaerőpiachoz kapcsolódik
  • cél: rendelkezésre álljon a szervezeti stratégiát támogató humán erőforrás

3. a szociális munka andragógiája

  • a hátrányos helyzetű felnőttek fejlesztésével foglalkozik
  • az andragógia pótló funkcióját valósítja meg

4. kriminál andragógia

  • az elítéltek reszocializációs és reedukációs folyamatokkal foglalkozik
  • kezd leválni a szociális munka andragógiáról

5. a tanácsadás andragógiája

  • felnőttnevelési funkció
  • főleg távoktatásban (mentor, tutor)
  • szervezési folyamatok szervezésében is részt vesz ez a terület

T.T. ten Have felosztása (holland)

  1. általános és elméleti
  2. andragógiai technológia
  3. andragógiai kutatás módszertana
  4. szak-andragógiák
  • andragógia: a felnőttel való tényleges foglalkozás
  • andragógika: alapelvek, eszmék, módszerek együttese
  • agológia: a munka általános tudománya
  • andragológia: tudomány, amely az andragógiát és az andragógikát tanulmányozza

A magyar felnőttképzés törvényi szabályozásaSzerkesztés

  • A 2001. évi CI törvény a felnőttképzésről
  • 2/2010. (II. 16.) SZMM rendelet a felnőttképzési tevékenység megkezdésének és folytatásának részletes szabályairól
  • 22/2004. (II. 16.) Korm. Rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól
  • 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól
  • 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről
  • 1/2000. (I. 14.) NKÖM rendelet a kulturális szakemberek szervezett képzési rendszeréről, követelményeiről és a képzés finanszírozásáról

Képzést indító felsőoktatási intézményekSzerkesztés

Ajánlott olvasmányokSzerkesztés

  • Durkó Mátyás: Andragógia
  • Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya ISBN 9789637315121
  • Henczi Lajos (szerk.): A felnőttoktató, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2009. ISBN 9789631967982
  • Kraiciné Dr. Szokoly Mária: Felnőttképzési módszertár ISBN 9639494682
  • A Német Népfőiskolai Szövetség Felnőttoktatás, továbbképzés és élethosszig tartó tanulás kiadványsorozatának kötetei:
    • 1. Werner Baumann/Erhard Schlutz/Klaus Senzky/Hans Tietgens: Bevezetés felnőttoktatási tanfolyamvezetők számára
    • 2. Vekerdi László: "A Tudománynak háza vagyon"
    • 3. Herbert Bohn/Richard Stang (szerk.): Gazdaságosság és ahogy a továbbképzési intézmények látják magukat
    • 4. Diósi Pál: Szabad csapatok? Budapesti népművelők magukról szakmájukról és kilátásaikról
    • 5. Ekkehard Nuissl/Antje von Rein: A továbbképzési intézmények PR-tevékenysége
    • 6. Jörg Knoll: Tanfolyam- és szeminárium-módszertan. Gyakorlókönyv tanfolyamok, szemináriumok, munka- és beszélgetőcsoportok alakításához
    • 7. Herbert Bohn/Christine Schumann/Richard Stang (szerk.): Nyelvek
    • 8. Bánfalvy Csaba/Pordány Sarolta (szerk.): Munkanélküli fiatalok és pályakezdők képzése
    • 9. Lendvai L. Ferenc (szerk.): Demokrácia, Pluralizmus, Tolerancia. Miskolci Nyári Egyetem, 1996
    • 10. Herbert Bohn/Richard Stang (szerk.): Ifjúsági- és felnőttoktatás
    • 11. Falvay Károly: Lélektől lélekig. Balatoni Népfőiskola Siófokon 1946-49
    • 12. Bernd Weidenmann: Sikeres tanfolyamok és szemináriumok. Professzionális tanulás felnőttekkel
    • 13. Csoma Gyula/Herbai Ágnes/Juhász Nagy Ágnes/Sári Mihály (szerk.): A magyar felnőttoktatás mai helyzete. Országos konferencia TIT-Stúdió, 1997
    • 14. Heribert Hinzen/Koltai Dénes (szerk.): A felnőttoktatás jövője – a jövő felnőttoktatása
    • 15. Wolfgang Hovestädt: Önszervezés. Le az időhiánnyal: Hogyan könnyíthetjük meg a munkánkat
    • 16. Peter Faulstich/Rudi Rohlmann (szerk.): Felnőttoktatás mint szakma
    • 17. Diósi Pál: Ex Lex 97. Népművelők magukról, foglalkozásukról és távlataikról
    • 18. Maróti Andor/Rubovszky Kálmán/Sári Mihály (szerk.): A magyar felnőttoktatás története című országos konferencia dokumentumai. Debrecen 1997 október 6-8
    • 19. Gelencsér Katalin (szerk.): Művelődéstörténet I–II.
    • 20. Walter Leirman: Négyféle nevelési kultúra
    • 21. Durkó Mátyás: Andragógia
    • 22. Hans Georg Lößl: Törvényhozás és intézményesítés. A felnőttoktatás tervezése és marketingje
    • 23. Heribert Hinzen/Koltai Dénes (szerk.): Felnőttoktatás az ezredfordulók. Perspektívák, tapasztalatok, dokumentumok
    • 24. Horváthné B. Mária/Pordány Sarolta (szerk.): Tanulás, művelődés és szabadidő időskorban.
    • 25. Kiss Tamás: A népművelőtől a kulturális menedzserig. Fejezetek a népművelőképzés fejlődéstörténetéből

ForrásokSzerkesztés

  1. Györkösy-Kapitánffy-Tegyey: Ógörög-Magyar Szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 1240 p.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés