Angster József (orgonakészítő, 1917–2012)

(1917–2012) orgonakészítő

Angster József (Pécs, 1917. január 2.Pécs, 2012. március 14.) magyar orgonakészítő, gépészmérnök.

Angster József
Angster József Habsburg György társaságában
Angster József Habsburg György társaságában
Született 1917. január 2.
Pécs
Elhunyt 2012. március 14.
Pécs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Zádor Judit
Gyermekei négy gyermek
Foglalkozása orgonaépítő, gépészmérnök, hangszerkészítő
Iskolái Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1940)
Kitüntetései

Tüke-díj (2004)

Magyar Örökség díj (2006)
A Wikimédia Commons tartalmaz Angster József témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Angster József 1917-ben született Pécsett. Alap- és középfokú tanulmányait a Püspöki Tanítóképző Gyakorló Elemi Iskolában, majd a Ciszterci Rend Nagy Lajos Reálgimnáziumában végezte. Zeneiskolában zongorázni és orgonálni tanult, a felsőbb osztályokban már a gimnázium orgonistája volt. 1940-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának villamos tagozatán.

Az orgonaépítés fortélyait már gimnazistaként kezdte elsajátítani édesapjától, Angster Emiltől. Egyetemi tanulmányai alatt nyári szüneteket apja mellett töltötte, a tervezésben és a gyakorlati munkában is részt vett. Később orgonaépítő mesterlevelet is szerzett. 1939-ben németországi tanulmányúton járt, hogy megnézzen több híres orgonát és megismerje nagy tudású mesterek munkamódszereit.

1940-ben kezdett dolgozni az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyárban. Unokatestvérével, Angster Imrével vezette a vállalkozást. Tervezőmunkája és irányítása mellett mintegy 100 orgona készült, köztük több 3 manuálos, 35-50 változatú nagyobb hangszer, köztük a Budapest-Haller-téri, „Tisztviselőtelepi“, Remete-kertvárosi, Csepel-belvárosi, továbbá a jászóvári, kolozsvári, Pécs-belvárosi, pécsi Ferences templomi orgonák. Ő létesítette a gyár rákospalotai fióküzemét is.

Az orgonagyárat 1949-ben államosították. Ezután még rövid ideig működött Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár néven, majd megszűnt. Angster 1950-51-ben gépészmérnökként dolgozott a pécsi városi tanács építészeti osztályán, 1952-ben koncepciós perben másodfokon egy év börtönbüntetésre ítélték. Ezután a Baranya-Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál dolgozott, ahol egy éven belül főmérnök, majd műszaki igazgatóhelyettes lett, és innen is ment nyugdíjba 1978-ban. Olyan gépi berendezéseket és technológiákat kezdett alkalmazni a téglaiparban, melyet előtte nem alkalmaztak (például a szállítószalagot). Az anyagformázás elméleti és gyakorlati ismeretében országosan elismert szaktekintély lett, több technológiai újítást vezetett be.

A METESZ-nél végzett munkája során 50 év alatt több, mint 50 előadást tartott. 1959-től aktívan segítette a Szilikátipari Tudományos Egyesület munkáját. Meghívott előadóként a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán is dolgozott.

Angster az 1970-es évek közepén kezdett tanácsadóként orgonaépítéssel foglalkozni. A 80-as évektől a Soros Alapítvány támogatásával orgonaakusztikai kutatásokat folytatott. Az orgonakutatásban végzett tevékenységével nagy nemzetközi elismerésre tett szert. 95 éves korában hunyt el.

Felesége Zádor Judit (1930-2011) volt, négy gyermekük született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Vállalat Kiváló Dolgozója, valamint Téglaipar Kiváló Dolgozója, többszörösen
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966)
  • Miniszteri dicséret (1970)
  • Szilikátiparért érem bronz fokozata (1978)
  • Kiváló munkáért díj (1988)
  • Tüke-díj (2004)
  • Magyar Örökség díj (2006)

MűveiSzerkesztés

  • Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Pannónia Könyvek, Pécs, 1993.
  • Az Angster család és az Angster orgonagyár történetéből. Szirtes G., Vargha D.: Angstertől Zsolnayig. Ipartörténeti tanulmányok. Pannónia Könyvek és Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, Pécs, 1999.

ForrásokSzerkesztés