Ansumane Mané
Ansumane Mané (1940. körül – 2000. november 30.) bissau-guineai katonatiszt, aki 1999-ben egy véres polgárháború során eltávolította posztjáról az országot 19 éve irányító João Bernardo Vieira elnököt.
| Ansumane Mané | |
| A Bissau-Guineai katonai junta főparancsnokságának elnöke | |
| Hivatali idő 1999. május 7. – 1999. május 14. | |
| Előd | João Bernardo Vieira |
| Utód | Malam Bacai Sanhá (ideiglenes elnök) |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | Bissau-Guinean Civil War |
| Született | 1940 körül Gambia gyarmat és protektorátus |
| Elhunyt | 2000. november 30. Biombo Region |
| Párt | pártonkívüli |
| Foglalkozás |
|
| Halál oka | bevetésben esett el |
Katonai pályája
szerkesztésAnsumane Mané későbbi ellenfele, a szintén katonatiszti pályafutással rendelkező Vieira oldalán harcolt a Portugália elleni függetlenségi háborúban. 1980-ban Mané is részt vett abban a Vieira által vezetett hatalomátvételben, amelynek eredményeként az ország első elnökét, Luís Cabralt leváltották. Mané ezután hosszú évekig a bissau-guineai hadsereg vezérkari főnökeként funkcionált, egészen 1998 elejéig, amikor Vieira elnök felfüggesztette tisztségéből, amiért állítólag fegyvereket csempészett a szenegáli Casamance tartomány elszakadásáért küzdő lázadó csoportoknak.[1] Egy 1998 áprilisában publikált levélben maga Mané ugyanezzel vádolta meg az ország honvédelmi miniszterét, Samba Lamine Manét és más katonatiszteket; valamint azt is kijelentette, hogy a fegyvercsempészésre Vieira elnök adott utasítást és engedélyt, és őt azért távolították el vezérkari főnöki pozíciójából, hogy "leplezzen egy készülődő államcsínyt".[2]
Az elnök ezt követően végleg menesztette Manét és helyére kinevezte Humberto Gomes tábornokot 1998. június 6-án. Másnap Mané nyílt támadást kezdett Vieira elnök ellen, kirobbantva ezzel a polgárháborút.[3] 1998 novemberében a felek béketárgyalásokba kezdtek, s megállapodtak egy felállítandó átmeneti egységkormányról és az új választások kiírásáról.[4] A polgárháborúnak több száz halottja volt és százezrek kényszerültek elhagyni lakhelyeiket.[5]
A kiújuló harcok következtében Vieirát 1999. május 7-én eltávolították a hatalomból, az összecsapásokban rengeteg épület sérült meg és gyulladt ki, többek között az elnöki palota is.[1][4][6] Mané a felállított katonai junta főparancsnokságának elnökeként Bissau-Guinea ideiglenes vezetője lett május 14-ig, amikor átmeneti elnöknek megválasztották Malam Bacai Sanhát.
Politikai szerep
szerkesztésAz ismét felállított civil kormány ellenére a katonai junta nem oszlott fel, egészen az új választások megtartásáig működött. Ansumane Mané a demokrácia őrzőjeként tüntette fel magát ebben a szerepben. 1999. november 28-án megtartották a parlamenti választásokat, s ezzel egy időben az elnökválasztások első fordulóját is. Ezt megelőzően két héttel Mané olyan javaslatot terjesztett be, amely szerint a junta 10 évre olyan jogosítványokat kapott volna, amely lehetővé tette volna, hogy súlyos válság esetén menessze a kormányt, de a politikai pártok elvetették ezt a javaslatot. habár a Mané által vezetett hadsereg a választásokon támogatta Sanhát és pártját, az eddig kormányzó PAIGC-t, a 2000 januárjában megtartott második fordulóban, általános meglepetésre, mégis Kumba Ialá diadalmaskodott a Társadalmi Megújulás Pártja (PRS) színeiben. Ialá már megválasztása előtt kijelentette, hogy a junta fenntartása semmilyen esetre sem lehetséges.[1]
Habár Ialá győzelmével a katonai juntát feloszlatták, Mané megtartotta politikai és katonai befolyását, megkérdőjelezve és akadályozva az új elnök tekintélyét. Egy alkalommal megakadályozta, hogy Ialá Szenegálba hivatalos látogatást tegyen, valamint Nigériába is elkísérte.[1] 2000 novemberében Ialá egy sor magas rangú katonatisztet léptetett elő, amelyet Mané kifogásolt, aki magát tartotta a fegyveres erők parancsnokának. Ialá előléptetéseit visszavonta, házi őrizet alá helyezte Veríssimo Correia Seabra vezérkari főnököt és helyettesét, és saját emberét ültette a pozícióba Buota Nan Batcha tábornok személyében. Mané a junta feloszlatásáról nem vett tudomást, azt továbbra is működtette, így gyakorlatilag Ialá elnöksége mellett létezett még egy hatalmi központ ezekben az időkben. A Seabrához és a hozzá hű erők között összecsapások robbantak ki november 23-án.[7] Mané Quinhámel városba menekült, az ország nyugati partvidékére.
Halála
szerkesztésAnsumane Mané egy, a kormányerőkkel vívott tűzpárbajban veszítette életét egy héttel később, november 30-án, két másik tisztjével együtt. Habár az állami televízió mindhárom holttestet bemutatta, ezek azonban a nemzetközi média jelentései szerint felismerhetetlenek voltak.[8] Az ellenzéki PAIGC szerint Mané helyesen járt el, amikor az elnök által kezdeményezett előterjesztéseket visszavonta.[9] Mané egyik legközelebbi szövetségese Mohamed Lamine Sanha, a haditengerészet vezérkari főnöke volt.
Források
szerkesztés- ↑ a b c d Andrea E. Ostheimer, "The Structural Crisis in Guinea-Bissau's Political System" Archiválva 2009. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, African Security Review, Vol. 10, No. 4, 2001.
- ↑ "GUINEA-BISSAU: Minister accused of arming Senegalese rebels", IRIN-West Africa Daily Update 181, 6 April 1998.
- ↑ "GUINEA BISSAU: Fighting in capital continues", IRIN-West Africa Update 224, 8 June 1998.
- ↑ a b "GUINEA-BISSAU: Loyalist troops capitulate", IRIN, May 7, 1999.
- ↑ Uppsala Conflict Data Program Conflict Encyclopedia, Guinea Bissau: government, in depth, Negotiations, Veira's surrender and the end of the conflict, viwed July 12, 2013, http://www.ucdp.uu.se/gpdatabase/gpcountry.php?id=68®ionSelect=2-Southern_Africa# Archiválva 2013. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ "Guinea-Bissau palace ablaze", BBC News, May 7, 1999.
- ↑ "GUINEA-BISSAU: Focus on new source of instability", IRIN, 23 November 2000.
- ↑ "GUINEA-BISSAU: Former military strongman shot dead, reports say", IRIN, 1 December 2000.
- ↑ "Guinea-Bissau: Opposition PAIGC says Gen Mane was right on promotions", PANA (nl.newsbank.com), 4 December 2000.
