Ansumane Mané

bissau-guineai katonatiszt

Ansumane Mané (1940. körül – 2000. november 30.) bissau-guineai katonatiszt, aki 1999-ben egy véres polgárháború során eltávolította posztjáról az országot 19 éve irányító João Bernardo Vieira elnököt.

Ansumane Mané
A Bissau-Guineai katonai junta főparancsnokságának elnöke
Hivatali idő
1999. május 7. 1999. május 14.
Előd João Bernardo Vieira
Utód Malam Bacai Sanhá
(ideiglenes elnök)
Katonai pályafutása
Csatái Bissau-Guinean Civil War

Született 1940 körül
Gambia gyarmat és protektorátus
Elhunyt2000. november 30.
Biombo Region
Párt pártonkívüli

Foglalkozás
  • tiszt
  • politikus
Halál oka csatában esett el

Katonai pályájaSzerkesztés

Ansumane Mané későbbi ellenfele, a szintén katonatiszti pályafutással rendelkező Vieira oldalán harcolt a Portugália elleni függetlenségi háborúban. 1980-ban Mané is részt vett abban a Vieira által vezetett hatalomátvételben, amelynek eredményeként az ország első elnökét, Luís Cabralt leváltották. Mané ezután hosszú évekig a bissau-guineai hadsereg vezérkari főnökeként funkcionált, egészen 1998 elejéig, amikor Vieira elnök felfüggesztette tisztségéből, amiért állítólag fegyvereket csempészett a szenegáli Casamance tartomány elszakadásáért küzdő lázadó csoportoknak.[1] Egy 1998 áprilisában publikált levélben maga Mané ugyanezzel vádolta meg az ország honvédelmi miniszterét, Samba Lamine Manét és más katonatiszteket; valamint azt is kijelentette, hogy a fegyvercsempészésre Vieira elnök adott utasítást és engedélyt, és őt azért távolították el vezérkari főnöki pozíciójából, hogy "leplezzen egy készülődő államcsínyt".[2]

Az elnök ezt követően végleg menesztette Manét és helyére kinevezte Humberto Gomes tábornokot 1998. június 6-án. Másnap Mané nyílt támadást kezdett Vieira elnök ellen, kirobbantva ezzel a polgárháborút.[3] 1998 novemberében a felek béketárgyalásokba kezdtek, s megállapodtak egy felállítandó átmeneti egységkormányról és az új választások kiírásáról.[4] A polgárháborúnak több száz halottja volt és százezrek kényszerültek elhagyni lakhelyeiket.[5]

A kiújuló harcok következtében Vieirát 1999. május 7-én eltávolították a hatalomból, az összecsapásokban rengeteg épület sérült meg és gyulladt ki, többek között az elnöki palota is.[1][4][6] Mané a felállított katonai junta főparancsnokságának elnökeként Bissau-Guinea ideiglenes vezetője lett május 14-ig, amikor átmeneti elnöknek megválasztották Malam Bacai Sanhát.

Politikai szerepSzerkesztés

Az ismét felállított civil kormány ellenére a katonai junta nem oszlott fel, egészen az új választások megtartásáig működött. Ansumane Mané a demokrácia őrzőjeként tüntette fel magát ebben a szerepben. 1999. november 28-án megtartották a parlamenti választásokat, s ezzel egy időben az elnökválasztások első fordulóját is. Ezt megelőzően két héttel Mané olyan javaslatot terjesztett be, amely szerint a junta 10 évre olyan jogosítványokat kapott volna, amely lehetővé tette volna, hogy súlyos válság esetén menessze a kormányt, de a politikai pártok elvetették ezt a javaslatot. habár a Mané által vezetett hadsereg a választásokon támogatta Sanhát és pártját, az eddig kormányzó PAIGC-t, a 2000 januárjában megtartott második fordulóban, általános meglepetésre, mégis Kumba Ialá diadalmaskodott a Társadalmi Megújulás Pártja (PRS) színeiben. Ialá már megválasztása előtt kijelentette, hogy a junta fenntartása semmilyen esetre sem lehetséges.[1]

Habár Ialá győzelmével a katonai juntát feloszlatták, Mané megtartotta politikai és katonai befolyását, megkérdőjelezve és akadályozva az új elnök tekintélyét. Egy alkalommal megakadályozta, hogy Ialá Szenegálba hivatalos látogatást tegyen, valamint Nigériába is elkísérte.[1] 2000 novemberében Ialá egy sor magas rangú katonatisztet léptetett elő, amelyet Mané kifogásolt, aki magát tartotta a fegyveres erők parancsnokának. Ialá előléptetéseit visszavonta, házi őrizet alá helyezte Veríssimo Correia Seabra vezérkari főnököt és helyettesét, és saját emberét ültette a pozícióba Buota Nan Batcha tábornok személyében. Mané a junta feloszlatásáról nem vett tudomást, azt továbbra is működtette, így gyakorlatilag Ialá elnöksége mellett létezett még egy hatalmi központ ezekben az időkben. A Seabrához és a hozzá hű erők között összecsapások robbantak ki november 23-án.[7] Mané Quinhámel városba menekült, az ország nyugati partvidékére.

HalálaSzerkesztés

Ansumane Mané egy, a kormányerőkkel vívott tűzpárbajban veszítette életét egy héttel később, november 30-án, két másik tisztjével együtt. Habár az állami televízió mindhárom holttestet bemutatta, ezek azonban a nemzetközi média jelentései szerint felismerhetetlenek voltak.[8] Az ellenzéki PAIGC szerint Mané helyesen járt el, amikor az elnök által kezdeményezett előterjesztéseket visszavonta.[9] Mané egyik legközelebbi szövetségese Mohamed Lamine Sanha, a haditengerészet vezérkari főnöke volt.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d Andrea E. Ostheimer, "The Structural Crisis in Guinea-Bissau's Political System" Archiválva 2009. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, African Security Review, Vol. 10, No. 4, 2001.
  2. "GUINEA-BISSAU: Minister accused of arming Senegalese rebels", IRIN-West Africa Daily Update 181, 6 April 1998.
  3. "GUINEA BISSAU: Fighting in capital continues", IRIN-West Africa Update 224, 8 June 1998.
  4. a b "GUINEA-BISSAU: Loyalist troops capitulate", IRIN, May 7, 1999.
  5. Uppsala Conflict Data Program Conflict Encyclopedia, Guinea Bissau: government, in depth, Negotiations, Veira's surrender and the end of the conflict, viwed July 12, 2013, http://www.ucdp.uu.se/gpdatabase/gpcountry.php?id=68&regionSelect=2-Southern_Africa# Archiválva 2013. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. "Guinea-Bissau palace ablaze", BBC News, May 7, 1999.
  7. "GUINEA-BISSAU: Focus on new source of instability", IRIN, 23 November 2000.
  8. "GUINEA-BISSAU: Former military strongman shot dead, reports say", IRIN, 1 December 2000.
  9. "Guinea-Bissau: Opposition PAIGC says Gen Mane was right on promotions", PANA (nl.newsbank.com), 4 December 2000.