Émile Antoine Bourdelle

francia szobrász
(Antoine Bourdelle szócikkből átirányítva)

Émile Antoine Bourdelle (Montauban, 1861. október 30.Le Vésinet, 1929. október 1.) francia szobrász, Auguste Rodin mellett a 20. század elején a francia szobrászat legnagyobb jelentőségű mestere. Hatása kiterjedt a külföldi szobrászatra, így például Kisfaludi Strobl Zsigmondra is (főleg a nagy erejű íjazó Herkules).

Émile Antoine Bourdelle
Bourdelle 1925-ben
Bourdelle 1925-ben
Született Émile-Antoine Bordelles
1861. október 30.[1][2][3][4][5]
Montauban[6]
Elhunyt 1929. október 1. (67 évesen)[7][1][2][4][5]
Le Vésinet[6]
Állampolgársága francia[8][9]
Házastársa
  • Stéphanie Vanparÿs (1904. március 22. – 1910)[10]
  • Cléopâtre Bourdelle-Sevastos (1918. június 17. – 1929. október 1.)
Gyermekei
  • Pierre Bourdelle
  • Rhodia Dufet-Bourdelle
Foglalkozása
Iskolái École nationale supérieure des Beaux-Arts (1884–1886)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend parancsnoka[11]
  • a francia Becsületrend lovagja[11]
  • a francia Becsületrend tisztje[11]
Sírhelye Montparnasse-i temető

Émile Antoine Bourdelle aláírása
Émile Antoine Bourdelle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Antoine Bourdelle témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉletpályájaSzerkesztés

Montaubanban született, ahol egyes köztéri szobrai ma is láthatók. Művészeti tanulmányait a szomszédos Toulouse-ban kezdte. 1885-ben Párizsba ment és az École des Beaux-Artsban Alexandre Falguière tanítványa lett. Dalou, majd utóbb még inkább Auguste Rodin hatása alá került. Erre a hatásra emlékeztetnek mellszobrai, melyek között ennek a műfajnak kimagasló darabjai akadnak. A felfogás lendületessége és az előadás temperamentumossága jellemzi ezeket a műveit, köztük Ingres hatalmas mellszobrát (a montaubani Ingres Bourdelle Múzeumban), James George Frazer (Musée du Luxembourg, Párizs), Anatole France és Eugène Koeberlé dr. nagy jellemző erővel stilizált mellszobrait. Ebben az időszakában készült híres Íjazó Herkules-e is. Később egyre inkább távolodik Rodintól s az archaikus görög, meg a középkori szobrászatot tanulmányozva dolgozta ki egyéni stílusát.[12]

Ettől fogva Bourdelle mind messzebb került a naturalizmustól, egyre inkább az építészet ritmusát követő szobrászi kifejezésre törekedett, és kereste a monumentális feladatokat. Ilyeneket azonban csak már a világháború elmúltával kapott. Ekkor mintázta meg Argentina számára Carlos María de Alvear tábornok hatalmas lovas szobrát, Párizs számára pedig Adam Mickiewicz mozgalmas és nagy lendületű emlékszobrát. 1920–22-ben készült Elszászi Szent Szüze, egy 6 m magasságú szoborcsoport, amelyet a középkori gótikus szobrászat stílusa inspirált. Utolsó monumentális szobrát, a háború halottainak emlékére mintázott, többszörös életnagyságú, lándzsás Minerva alakját már csak halála után, 1932-ben állíthatta fel szülővárosa.[13]

Munkáinak hatása a kifejező mozdulaton és az egész formarendszer tömör egyszerűsítésén alapul.[14]

Neves tanítványaiSzerkesztés

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Antoine Bourdelle (holland nyelven)
  3. Emile Antoine Bordelles (francia nyelven). Ministry of Culture
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бурдель Эмиль Антуан, 2015. szeptember 28.
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бурдель Эмиль Антуан, 2015. szeptember 27.
  8. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  9. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  10. http://www.bourdelle.paris.fr/sites/bourdelle/files/blocks/documents/chronologie_0.pdf
  11. a b c [LH//294/36 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture
  12. Művészeti Lexikon 1. A–K (Budapest, 1935) 135. old.
  13. Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 136. old.
  14. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Lexikon_UjIdokLexikona_03-04/?query=bourdelle&pg=555&layout=s

ForrásokSzerkesztés

  • Uj Idők Lexikona 3-4. kötet, 1044. old. Assistens – Börcs (Budapest, 1936)
  • Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 135. old.

További információkSzerkesztés

  • Sándor Kémeri, Bölöni Györgyné: Visage de Bourdelle; előszó Albert Besnard; Colin, Paris, 1931
  • Harsányi Zoltán: Bourdelle; Corvina, Bp., 1977 (A művészet kiskönyvtára)
  • Stéphanie Cantarutti, Stéphane Ferrand, Antoine Bourdelle… que du dessin, Paris, Édition des Cendres, Paris-Musées, 2001, 315 p. ISBN 978-2-7596-0178-3
  • Stéphanie Cantarutti, Bourdelle, Alternatives, coll. « Art en scène », 2013, 174 p. ISBN 978-286227-731-8
  • Pierre Descargues, Antoine Bourdelle. La matière et l'esprit dans l'art, Les Presses Littéraires de France, 1952
  • Pierre Descargues, Bourdelle, Les Amis de Bourdelle, musée Bourdelle, 1954
  • Véronique Gautherin, L'Œil et la main. Bourdelle et la photographie, Sand, coll. « Eric Koehler », 2000, 256 p. ISBN 978-2710706601
  • Marina Lambraki-Plaka, Bourdelle et la Grèce. Les sources antiques de l'œuvre de Bourdelle, 1985, 24 p.
  • Colin Lemoine, Antoine Bourdelle. L'œuvre à demeure, Paris, Paris-Musées, coll. « Petites capitales », 2009, 71 p. ISBN 978-2759600984
  • Colin Lemoine, Bourdelle, Paris, Éditions Cercle d'art, coll. « Découvrons l'art », 2004, 64 pISBN 978-2702207499
  • Giovanni Lista, « Antoine Bourdelle », in Célébrations nationales, ministère de la Culture et de la Communication–Archives de France, Paris, 2010
  • René-Jean, Emile Antoine Bourdelle, Coïmbra, Coïmbra Editora, 1930
  • Emmanuel Schwartz, Les Sculptures de l'École des Beaux-Arts de Paris. Histoire, doctrines, catalogue, École nationale supérieure des Beaux-Arts, coll. « Catalogues et guides », Paris, 2003, 232 p. ISBN 978-2840561354
  • Cléopâtre Sevastos : (Bourdelle második felesége), Ma vie avec Bourdelle, Paris-Musées et Éditions des Cendres, 2005 (Colin Lemoine által annotált kiadás)