Antony Blinken
Antony John Blinken (Yonkers, New York állam, 1962. április 16. –) amerikai politikus, az USA 71. külügyminisztere, Joe Biden elnöksége alatt.[9] Korábban is volt már kormánytisztviselő: 2015 és 2017 között az Egyesült Államok külügyminiszter-helyetteseként, 2013 és 2015 között nemzetbiztonsági tanácsadó helyettesként dolgozott Barack Obama elnöksége alatt. Még korábban a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető munkatársa volt 2001 és 2002 közt, majd a Szenátus Külkapcsolati Bizottságának demokrata vezetője 2002 és 2008 közt. Az Obama-Biden páros megválasztása után őket segítette tanácsadóként az elnöki átmenet időszakában, 2008 novembere és 2009 januárja között.
Antony Blinken | |
Az Amerikai Egyesült Államok 71. külügyminisztere | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2021. január 26. | |
Alelnök(ök) | Kamala Harris |
Helyettes | Wendy Sherman |
Elnök | Joe Biden |
Előd | Mike Pompeo |
Az Amerikai Egyesült Államok 18. helyettes külügyminisztere | |
Hivatali idő 2015. január 9. – 2017. január 20. | |
Elnök | Barack Obama |
Előd | William Joseph Burns |
Utód | John Sullivan |
Az Amerikai Egyesült Államok 26. helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója | |
Hivatali idő 2013. január 20. – 2015. január 9. | |
Elnök | Barack Obama |
Előd | Denis McDonough |
Utód | Avril Haines |
alelnökének nemzetbiztonsági tanácsadója | |
Hivatali idő 2009. január 20. – 2013. január 20. | |
Alelnök(ök) | Joe Biden |
Előd | John P. Hannah |
Utód | Jake Sullivan |
Született | 1962. április 16. (62 éves)[1][2] Yonkers[3] |
Párt | Demokrata Párt |
Szülei | Donald M. Blinken |
Házastársa | Evan Ryan (2002-) |
Foglalkozás | |
Iskolái | |
Vallás | zsidó vallás |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Antony Blinken témájú médiaállományokat. |
2009 és 2013 között az elnök helyettes asszisztenseként és az alelnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként tevékenykedett. 2002 és 2008 között az Egyesült Államok Szenátusának Külkapcsolati Bizottságának demokrata személyzeti igazgatója volt. A Clinton-kormány alatt a Külügyminisztériumban működött, illetve vezető pozíciókban dolgozott a Nemzetbiztonsági Tanácsban.[10]
Fiatalkora, tanulmányai
szerkesztésBlinken 1962. április 16-án született Donald M. Blinken és Judith Frehm gyermekeként zsidó családban.[11][12][13] A New York-i Dalton Iskolába járt 1971-ig, majd Párizsba költözött, ahol az École Jeannine Manuel tanulója volt.[14] Szülei elváltak, és édesanyjával és annak új férjével, Samuel Pisar ügyvéddel – aki túlélte mind az auschwitzi, mind a dachaui koncentrációs tábort – Franciaországba költözött.[10]
A Harvard Egyetemen tanult, ahol a The Harvard Crimson[15][16] munkatársa volt, és társszerkesztője a hetente megjelenő művészeti magazinnak. Jogi doktori diplomáját a Columbia Law School-ban szerezte meg 1988-ban.[17][18] Tanulmányai befejeztével joggyakorlatot folytatott New Yorkban és Párizsban. Az 1988-as elnöki kampányban édesapjával Michael Dukakis demokrata elnökjelölt adománygyűjtését segítette.[10]
Karrier
szerkesztésClinton és Bush adminisztráció
szerkesztésBlinken két évtized alatt két közigazgatásban töltött be vezető külpolitikai pozíciókat. 1994 és 2001 között az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának (NSC) munkatársa volt a Fehér Házban.[19] 1994 és 1998 között az elnök különleges asszisztense és a stratégiai tervezésért felelős igazgatója, valamint az NSC beszédírásért felelős igazgatója volt. 1999 és 2001 között az elnök különleges asszisztense, valamint az európai és kanadai ügyekért felelős vezető igazgató volt.[20]
2002-ben kinevezték az Egyesült Államok Szenátusának Külkapcsolati Bizottságának személyzeti igazgatójává. Ezt a tisztséget 2008-ig töltötte be.[19] A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa is volt. 2008-ban segítette Joe Biden [10] elnöki kampányát és tagja volt az Obama-Biden páros csapatának, akik segítették az új kormány felállását.[21]
Obama-adminisztráció
szerkesztés2009 és 2013 között az elnök helyettes asszisztenseként és az alelnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként tevékenykedett. Ebben a pozícióban az afganisztáni, pakisztáni és iráni nukleáris programmal kapcsolatos amerikai politika kialakításában is közreműködött.[22][23]
2014. november 7-én Obama elnök bejelentette, hogy Blinkent jelöli a helyettes titkár posztjára, a nyugdíjba vonuló William Joseph Burns helyére.[24] 2014. december 16-án Blinkent 55–38 szavazati arányban megerősítették a szenátus helyettes államtitkáraként.[25]
Obama Oszama bin Laden meggyilkolásáról szóló 2011-es döntéséről Blinken azt mondta: "Soha nem láttam még bátrabb döntést egy vezető részéről".[26] 2013-ban úgy jellemezték, hogy egyike "a kormány kulcsszereplőinek a szíriai politika kidolgozásában".[27]
Blinken döntő szerepet játszott az Obama-kormány válaszainak megfogalmazásában a 2014-es krími válság idején. A Brookings Intézetben 2014 júniusában tartott beszédében kiemelte, hogy szükség van egy széles és kiterjedt szankciórendszerre, amely Vlagyimir Putyin orosz elnök belső körére és az orosz közvéleményre összpontosít.[28] Szükség van arra, hogy az oligarchákat elrettentse az amerikai alapú források kockáztatásától, illetve arra is, hogy "megmutassa az orosz népnek, hogy nagyon súlyos pénzbüntetés jár a [Putyinhoz hasonló] nemzetközi bűnözők támogatásáért".
Elítélte a 2016-os törökországi katonai puccskísérletet és támogatását fejezte ki a demokratikusan megválasztott török kormány és intézményei felé.[29]
Magánszektor
szerkesztés2017-ben megalapította Michèle Flournoy, Sergio Aguirre és Nitin Chadda társaságában a WestExec Advisors politikai tanácsadó céget.[30][31] A WestExec foglalkozik többek között a geopolitikai kockázatokra vonatkozó potenciális akvizíciók és befektetések elemzésével, valamint betekintést nyújt szabályozási kérdésekbe, az Egyesült Államok és a legfontosabb nemzetközi piacok politikai változásaiba, az ágazatspecifikus és makrogazdasági trendekbe, valamint a politikai hírszerzésbe.[32] A WestExec emellett segíti az ügyfeleket a kínai piachoz való hozzáférésben, terjeszkedésben "miközben védelmet nyújt az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségekkel szemben". A WestExec ügyfelei között volt a Jigsaw (Google), egy izraeli mesterséges intelligenciával foglalkozó cég, a Windward, és a "Fortune 100 types".[33] Flournoy a The Interceptnek adott interjújában kifejtette, hogy a WestExec "a közelmúltban a kormányból kilépő embereket" igyekszik foglalkoztatni a "jelenlegi ismereteikkel, szakértelmükkel, kapcsolataikkal, hálózataikkal".[34]
Blinken a Pine Island Capital Partners magántőke-társaság partnere is.[35] A cég honlapja szerint Blinken a DC partners csapatánál dolgozott, amely "a befektetési csapattal párhuzamosan foglalkozik ügyletek beszerzésével, elemzések készítésével, ajánlatok megnyerésével, tranzakciók lezárásával és közvetlen tanácsadással".[36] A Pine Island jelenlegi elnöke John Thain, aki a Merrill Lynch befektetési bank utolsó elnöke volt, mielőtt eladta azt a Bank of America-nak. Blinken visszavonult a Pine Island Capital Partners-től 2020-ban, hogy a Biden-kampány vezető külpolitikai tanácsadójaként dolgozzon.[37]
Tagja a Külkapcsolatok Tanácsának (CFR).[38] A CFR-ben 2016-ban tartott beszédében kiállt az internacionalista és a multilateralizmus politikája mellett.[39]
Biden adminisztráció
szerkesztésBlinken külpolitikai tanácsadó volt Biden 2020-as elnöki kampányában.[40] 2020. június 17-én azt mondta, hogy Biden "nem szeretne Izraelnek katonai segítséget nyújtani olyan dolgokban, mint az annektálás vagy az izraeli kormány egyéb döntései, amelyekkel esetleg nem értünk egyet".[41] Blinken méltatta a Trump kormány által közvetített normalizációs megállapodásokat Izrael és Bahrein, valamint az Egyesült Arab Emírségek között.[42][43]
2020. november 22-én a Bloomberg News arról számolt be, hogy Biden Blinkent jelöli a külügyminiszteri pozícióra, amely értesülést később a New York Times és más lapok is megerősítettek.[44][45] 2021. január 26-án a Szenátus 78-22 arányban jóváhagyta Blinken jelölését.[46]
Bibliográfia
szerkesztés- Blinken, Antony J. (1987). Ally versus Ally: America, Europe. and the Siberian Pipeline Crisis. New York: Praeger
- Blinken, Antony J. (2001). "The False Crisis Over the Atlantic". Foreign Affairs. 80 (3): 35–48.
- Blinken, Antony J. (June 2002). "Winning the War of Ideas". The Washington Quarterly. 25 (2): 101–114.
- Blinken, Antony J. (December 2003). "From Preemption to Engagement". Survival. 45 (4). 33–60.
- Blinken, Antony J. (July 9, 2017). "The Islamic State Is Not Dead Yet" . The New York Times. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
Magánélete
szerkesztés2002-ben vette feleségül Evan Ryan-t.[17][10] Két gyermekük született.[47]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Jewish Virtual Library (angol nyelven)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár
- ↑ Jewish Virtual Library (angol nyelven)
- ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
- ↑ a b The World According to Tony Blinken—in the 1980s (angol nyelven), 2021. január 11.
- ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
- ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
- ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
- ↑ CNN, Jennifer Hansler: Antony Blinken sworn in as Biden's secretary of state. CNN. (Hozzáférés: 2021. január 28.)
- ↑ a b c d e Horowitz. „Antony Blinken steps into the spotlight with Obama administration role”, The Washington Post, 2013. szeptember 20.. [2013. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
- ↑ Antony Blinken steps into the spotlight with Obama administration role. Washington Post, 2013. szeptember 15. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
- ↑ Antony "Tony" Blinken. Jewish Virtual Library, 2013 [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
- ↑ Frehm--Blinken. The New York Times , 1957. december 7. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ Bezioua: Ecole Jeannine Manuel - Venue d'Antony Blinken à l'école (fr-FR nyelven). www.ecolejeanninemanuel.org. [2018. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
- ↑ Anthony J. Blinken. The Harvard Crimson. [2016. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Horowitz. „Antony Blinken steps into the spotlight with Obama administration role”, Washington Post, 2013. szeptember 15.. [2020. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ a b „WEDDINGS; Evan Ryan, Antony Blinken”, The New York Times, 2002. március 3.. [2013. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
- ↑ Deputy Secretary of State Antony Blinken '88 Speaks at Annual D.C. Alumni Dinner (angol nyelven). Columbia Law School, 2015. április 30. [2020. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ a b President Obama Nominates Antony Blinken for Deputy Secretary of State. Foreign Policy News, 2014. november 8. [2015. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
- ↑ Robert Gallucci. Instruments and Institutions of American Purpose. United States: Aspen Institute, 112. o. (2009). ISBN 9780898435016. Hozzáférés ideje: 2015. január 20.
- ↑ Gabe LaMonica. „Blinken confirmed by Senate as Kerry's deputy at State”, CNN, 2014. december 17.. [2015. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 3.)
- ↑ Senate Confirms Antony "Tony" Blinken '88 as Secretary of State. Columbia Law, 2014. december 17. [2015. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
- ↑ David E. Sanger. „Obama Makes His Choice for No. 2 Post at State Department”, The New York Times, 2014. november 7.. [2015. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 3.)
- ↑ Obama nominates his adviser Tony Blinken as Deputy Secretary of State. Reuters. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 7.)
- ↑ U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 113th Congress - 2nd Session. senate.gov. [2018. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
- ↑ Mann, Jim. The Obamians: The Struggle Inside the White House to Redefine American Power (english nyelven). New York: Viking Press, 313. o. (2012. november 2.). ISBN 9780670023769. OCLC 1150993166
- ↑ Horowitz. „Tony Blinken, rising”, The Washington Post, 2013. szeptember 16., C1. oldal. Sablon:ProQuest
- ↑ Dews. „Antony Blinken: For Russia, Bloom Will Come Off Crimean Rose”, Brookings Institution, 2014. június 6.. [2020. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ „US reaction to coup bid 'may have fallen short'”, Anadolu Agency, 2016. november 2.
- ↑ Michèle Flournoy (angol nyelven). WestExec Advisors. [2020. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ Our Team (angol nyelven). WestExec Advisors. [2020. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ WestExec Advisors | Strategic Advisory Firm in DC (angol nyelven). WestExec Advisors. [2020. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ „How Biden's Foreign-Policy Team Got Rich”, The American Prospect. [2020. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. július 21.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ „Former Obama Officials Help Silicon Valley Pitch the Pentagon for Lucrative Defense Contracts”, The Intercept. [2020. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 22.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Antony Blinken (amerikai angol nyelven). Pine Island Capital Partners. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ Team (amerikai angol nyelven). Pine Island Capital Partners. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ Guyer: How Biden's Foreign-Policy Team Got Rich. The American Prospect, 2020. július 6. [2020. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
- ↑ Archived copy. [2019. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ Archived copy. [2020. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
- ↑ Rogin: Opinion | Joe Biden tries to adapt his traditional foreign policy to a new era. [2019. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 25.)
- ↑ „Biden blasts BDS: Why it matters”, The Jerusalem Post, 2020. június 21.. [2020. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. július 16.)
- ↑ „Tony Blinken’s Biden spiel”, Jewish Insider, 2020. október 28.
- ↑ „On Arms Sales to Dictators and the Yemen War, Progressives See a Way In With Biden”, The Intercept, 2020. november 18.
- ↑ Pager. „Biden to Name Longtime Aide Blinken as Secretary of State”, Bloomberg News, 2020. november 22.. [2020. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Jakes: Biden Chooses Antony Blinken, Defender of Global Alliances, as Secretary of State. The New York Times, 2020. november 22. [2020. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Kelemen, Michelle: Senate Confirms Antony Blinken As Secretary Of State (angol nyelven). NPR, 2021. január 26. (Hozzáférés: 2021. január 26.)
- ↑ Herszenhorn, David. „Nine things to know about Antony Blinken”, Politico, 2020. november 23.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tony Blinken című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Hivatalos életrajza
- Megjelenései a C-SPAN oldalán