Főmenü megnyitása

Aranyosmeggyes vára a 13. században épült, és ez idő tájt Erdély történelmének egyik fontos gócpontja volt.

Aranyosmeggyes vára
Aranyosmeggyes lonyai kastely.jpg
Ország Románia
Mai település Aranyosmeggyes

Épült 13. század
Elhelyezkedése
Aranyosmeggyes vára (Románia)
Aranyosmeggyes vára
Aranyosmeggyes vára
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 47′ 17″, k. h. 23° 08′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 17″, k. h. 23° 08′ 01″
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosmeggyes vára témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

1271-ben említik először az oklevelek villa Megyes néven, mikor V. István király a meggyesi hospeseknek kiváltságokat adományozott.

1278-ban a Kaplon nemzetségbeli Jákó fia András birtoka volt.

Jákó fia András egy alkalommal IV. László királyt megtámadta; nagy felindultságában fejére sújtva buzogányát. E tettéért a király Meggyes várának urát minden birtokától megfosztotta és a meggyesi uradalmat - a fennmaradt adománylevél szerint - Miklós erdélyi vajdának, Móricz mester fiának adományozta. Ezek a Móriczfiak lettek a vár későbbi urai.

A család legnevezetesebb tagja Meggyesi Simon volt, Dalmácia bánja, róla nevezték el később fiait unokáit. Meggyesi Simon és János 1429-től volt birtokosa a várnak, és a mellette fekvő településnek.

1442-től pedig Móriczhidai Móricz birtoka volt.

1493-ban, a Móriczhidaiak kihalása után a Báthori-család tagjai, Báthory András és Báthory István a várat erőszakkal elfoglalták, s emiatt 1520-ig állandó pereskedés folyt. Mivel a Báthoryak a várat nem lakták, az lassan romlásnak indult.

1626-ig volt a vár a Báthori-család birtokában, ekkor Báthory András fiú utód nélküli halála után a vár és a birtok 1630-ban Lónyay Zsigmondra szállt, kinek anyja Báthory-leány (somlyói Báthory Kata) volt.

A meggyesi vár megújításához ő kezdett hozzá: sánccal, bástyákkal, felvonóhidakkal erősítette meg a várat, és az általa reneszánsz stílusba átépített várkastély egyben legfontosabb lakóhelyéül is vált.

1643-ban, Lónyay Zsigmond halála után leánya Kemény János fejedelem neje, Lónyay Anna örökölte a várkastélyt.

1669-ben azonban a környékbeli nemes urak – Lónyay Anna biztatására – a vidéket portyázásaikkal állandó rettegésben tartó Szatmári vár német zsoldos őrségét a közeli Gombás erdőben megtámadták, s nagy részüket levágták. Emiatt Lónyay Anna ellen hűtlenségi per indult, birtokait elkobozták, a meggyesi várat lerombolták, bástyáit 1670-ben a levegőbe repítették, maradék részei pedig 1707-ben leégtek.

A várhoz tartozó birtok Lónyay Anna halála után a kamaráé lett, és a Szatmári vár tartozékaihoz csatolták.

1732-ben a várhoz tartozó birtokot báró Wesselényi Ferenc örökölte, aki a zálogbirtokot ki is váltotta, s a vár helyére várkastélyt építtetett.

A vár 20. század elejei alakját a 17. század és a 18. század folyamán nyerte el, kapu és ablakkeretezései és egyéb, főleg belső részei a régi vár köveinek felhasználásával készültek. E részletek „sajátos naiv arányaikkal, provinciális formaképzésükkel - némileg északi hatást is eláruló felfogásukkal - az erdélyi reneszánsz legjellegzetesebb emlékei közé tartoznak”.

A Wesselényi családtól gróf Bethlen Zsuzsanna és gróf Teleki Sámuel örökölték. Az ő leszármazottaié volt a 20. század elejéig.

A 20. század elején Mária román királyné birtoka lett. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok lőszerraktárnak használták, ez felrobbant, ma is tető nélkül, romosan áll. A vár romja a romániai műemlékek jegyzékében SM-II-a-A-05332 azonosítóval, országos jelentőségűként szerepel.

ForrásokSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés