Arcturus
Az Arcturus (más nevein: α Boo, α Bootis; magyarul: a Medve Őre) vörös óriás, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb és az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb csillaga. A Földhöz viszonylag közel, 36,7 fényévre található. Az Arcturus egy K0 III típusú narancssárga óriáscsillag, magjában valószínűleg már minden hidrogén héliummá alakult, így vörös óriás stádiumban van.
| Arcturus | |
 | |
| Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben | |
| Más jelölések | HR 5340, BD+19 2777[1] |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Ökörhajcsár |
| Epocha | J2000 |
| Rektaszcenzió | 14h 15m 39,7s |
| Deklináció | +19° 10′ 57″ |
| Távolság | 36,7 fé |
| Látszólagos fényesség | −0,05[2] |
| Abszolút fényesség |
|
| Színkép típusa | K1.5IIIFe-0.5[1] |
| Fizikai adatok | |
| Tömeg | 2,6×1030 kg, 1,3 M☉ |
| Színindex (B-V) | 1,23[1] |
LeírásSzerkesztés
Mint az égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Arcturus már az ókor óta megfigyelés tárgya volt. Mezopotámiában Enlillel, az istenek urával hozták párhuzamba, polinéziai navigátorok pedig Hōkūleʻa-nak, "az öröm csillagának" nevezték. Hawaii szigetén az Arcturus a zenitcsillag, így amikor a hajóikkal a nyílt tengerre merészkedtek, és átszelték az Egyenlítőt, úgy találták meg a szigeteket, hogy az Arcturus pont a fejük felett volt. A visszaút se volt sokkal nehezebb, lévén Tahiti szigete felett a Szíriusz a zenitcsillag. A francia matematikus és csillagász, Jean-Baptiste Morin, 1635-ben elsőként figyelte meg távcsővel, ezzel ez lett az első csillag, amelyet nappal távcsővel figyeltek.
Mínusz 0,04-es magnitúdója miatt az égi egyenlítőtől északra a legfényesebb csillag, az éjszakai égbolton pedig a negyedik legfényesebb. Mivel azonban az Alfa Centauri egy kettőscsillag, így az Arcturus valójában a harmadik legfényesebb önálló csillag. Mindkét földtekén látható, május elején delel az égbolton. Könnyen meg lehet találni és fel lehet ismerni jellegzetes színe miatt, a Spica és a Göncölszekér nyomát követve.
Az Arcturus egy K0 III típusú csillag, 110-szer erősebb a fénye, mint a Napé, de ennek jelentős része az infravörös tartományban marad. Méretét és tömegét nehéz megbecsülni, de a jelek szerint valamikor éppen akkora lehetett, mint a mi Napunk. Ma 6-8,5 milliárd év közé teszik a korát, magjában pedig valószínűleg már a hélium fúziója is beindulhatott oxigénné és szénné. Ez a folyamat addig tart majd, míg a hélium el nem fogy, ekkor a külső rétegei leválnak, planetáris köddé alakulnak, és csak egy fehér törpe marad utána.
A csillag sajátmozgása gyors, jelenleg már majdnem a legközelebbi távolságra van a Naprendszertől, amelyet kb. 4000 év múlva fog elérni. Az Arcturus és 52 másik közeli társa hasonlóan mozognak, amely egy esetleges asszimilálódott törpegalaxist feltételez.
További információkSzerkesztés
Arcturus: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.
