Főmenü megnyitása

Az Arcturus (más nevein: α Boo, α Bootis; magyarul: a Medve Őre) vörös óriás, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb és az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb csillaga. A Földhöz viszonylag közel, 36,7 fényévre található. Az Arcturus egy K0 III típusú narancssárga óriáscsillag, magjában valószínűleg már minden hidrogén héliummá alakult, így vörös óriás stádiumban van.

Arcturus
Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben
Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben

Más jelölések HR 5340, BD+19 2777[1]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Ökörhajcsár
Epocha J2000
Rektaszcenzió 14h 15m 39,7s
Deklináció +19° 10′ 57″
Távolság36,7
Látszólagos fényesség −0,05[2]
Abszolút fényesség
  • -0,38
  • -0,304
Színkép típusa K1.5IIIFe-0.5[1]
Fizikai adatok
Tömeg7,8×1027 kg,
0,0039 M
Színindex (B-V) 1,23[1]

LeírásSzerkesztés

 
Arcturus méretének összehasonlítása az Antares vörös szuperóriáshoz (balra) és a Naphoz (jobbra, fent) viszonyítva

Mint az égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Arcturus már az ókor óta megfigyelés tárgya volt. Mezopotámiában Enlillel, az istenek urával hozták párhuzamba, polinéziai navigátorok pedig Hōkūleʻa-nak, "az öröm csillagának" nevezték. Hawaii szigetén az Arcturus a zenitcsillag, így amikor a hajóikkal a nyílt tengerre merészkedtek, és átszelték az Egyenlítőt, úgy találták meg a szigeteket, hogy az Arcturus pont a fejük felett volt. A visszaút se volt sokkal nehezebb, lévén Tahiti szigete felett a Szíriusz a zenitcsillag. A francia matematikus és csillagász, Jean-Baptiste Morin, 1635-ben elsőként figyelte meg távcsővel, ezzel ez lett az első csillag, amelyet nappal távcsővel figyeltek.

Mínusz 0,04-es magnitúdója miatt az égi egyenlítőtől északra a legfényesebb csillag, az éjszakai égbolton pedig a negyedik legfényesebb. Mivel azonban az Alfa Centauri egy kettőscsillag, így az Arcturus valójában a harmadik legfényesebb önálló csillag. Mindkét földtekén látható, május elején delel az égbolton. Könnyen meg lehet találni és fel lehet ismerni jellegzetes színe miatt, a Spica és a Göncölszekér nyomát követve.

Az Arcturus egy K0 III típusú csillag, 110-szer erősebb a fénye, mint a Napé, de ennek jelentős része az infravörös tartományban marad. Méretét és tömegét nehéz megbecsülni, de a jelek szerint valamikor éppen akkora lehetett, mint a mi Napunk. Ma 6-8,5 milliárd év közé teszik a korát, magjában pedig valószínűleg már a hélium fúziója is beindulhatott oxigénné és szénné. Ez a folyamat addig tart majd, míg a hélium el nem fogy, ekkor a külső rétegei leválnak, planetáris köddé alakulnak, és csak egy fehér törpe marad utána.

A csillag sajátmozgása gyors, jelenleg már majdnem a legközelebbi távolságra van a Naprendszertől, amelyet kb. 4000 év múlva fog elérni. Az Arcturus és 52 másik közeli társa hasonlóan mozognak, amely egy esetleges asszimilálódott törpegalaxist feltételez.

További információkSzerkesztés

Arcturus: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

LábjegyzetekSzerkesztés

  1. a b c VizieR. (Hozzáférés: 2009. április 16.)
  2. [1]