Főmenü megnyitása

Az atkás szitakötő (Sympetrum fonscolombii) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, Afrikában, Délnyugat-Ázsiában és Dél-Európában elterjedt, vándorló szitakötőfaj.

Infobox info icon.svg
Atkás szitakötő
Hím atkás szitakötő
Hím atkás szitakötő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Szitakötők
Család: Laposhasú acsafélék
Nemzetség: Sympetrum
Tudományos név
Sympetrum fonscolombii
Sélys, 1840
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atkás szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atkás szitakötő témájú médiaállományokat és Atkás szitakötő témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

Az atkás szitakötő testhossza 38–40 mm. A hím potroha élénkvörös, tora barnásvörös, szeme felül vörösbarna, alul halványkék. Szárnyainak erei a test közelében vörösek-narancsszínűek. A hátsó szárny tövében sárga folt látható. Mindkét nem lábai feketék (minimális sárga foltokkal), szárnyjegye feketével keretezett fakósárga vagy narancssárga. A fiatal hímek ugyanolyan sárga színűek, mint a nőstények, de potrohuk oldalán csak egy csík húzódik.

A nőstény potroha sárga (halvány-, élénk- vagy barnássárga), szeme felül halványbarna, lent palakék, szárnyerezete sárga-narancsszínű. Potroha oldalán két keskeny vonal húzódik végig. Jól repülő faj, napközben szinte soha nem száll le és nehéz megfogni.

A hím összetéveszthető a déli szitakötő (Crocothemis erythraea) hímjével, de annak lábai, szemei és feje is sötétvörösek, általában élénkebb színű és testalkata szélesebb. A nőstény több rokon fajhoz hasonlít, sokszor csak kézbe fogva lehet őket megkülönböztetni.

ElterjedéseSzerkesztés

Trópusi-mediterrán faj, amely jól bírja a mérsékelt éghajlatot is. Afrikában (beleértve Madagaszkárt és a Kanári-szigeteket), Dél-Európában, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, Indiában és az Indiai-óceán szigetein honos. Rendkívüli módon hajlamos a vándorlásra, tavasszal a mediterrán térségből Skóciáig, Lettországig, Svédországig elkóborol. Családjának egyetlen tagja amely honos az Azori-szigeteken. Nagy területen elterjedt, sok helyütt hatalmas egyedszámú faj, amely könnyen tud kolonizálni újabb régiókat. Az éghajlat melegedésével várhatóan északabbra fog terjeszkedni. Magyarországon télen a petéi elpusztulnak, de a tavasszal érkező példányok nyáron szaporodni tudnak. Szinte az egész országban előfordulhat.

ÉletmódjaSzerkesztés

Lárvája a sekély, könnyen átmelegedő álló- vagy lassú folyóvizekben; tavacskákban, nagyobb pocsolyákban, halastavakban, rizsföldeken, vádikban él. A melegebb éghajlatú vidékeken (pl. Dél-Európában) évente két generációja is felnőhet. Magyarországra áprilistól kezdve több hullámban érkeznek az atkás szitakötők, a nyár folyamán szaporodnak és augusztus-szeptemberre feltűnik a nálunk kifejlődött nemzedék. Párzásuk ún. tandem formában történik és utána a hím fogva tartja a nőstény fejét potrohfüggelékeivel, amíg az a vízbe lerakja petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés