Atzél Antal

Báró borosjenői Atzél Antal József Éliás (Buda, 1789. július 21. – Bécs, 1868. május 13.) politikus, táblabíró, Torna és Csanád vármegyék főispánja, Békés vármegye főispáni helytartója.

Atzél Antal
Született	1789. július 21. Buda
Elhunyt	1868. május 13. (78 évesen) Bécs
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	három gyermek: Atzél Béla Atzél Lajos
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyar országgyűlési követ (1832–1836) Békés vármegye főispánja (1836. május 19. – 1841. szeptember 16.) Csanád vármegye főispánja (1845–1848)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Atzél István (1748–1815) és Gaál Borbála (1768–1796) fia, az Atzél család sarja. 1818. szeptember 22-én báró Bedekovich Ferenc főispán Atzél Antalt Békés vármegye táblabrájává nevezte ki. A kinevezéskor már több vármegyében is viselte ezt a hivatalt. Később, az 1820-as években Temes vármegye gyarapította ezt a listát. Ez utóbbiban eredményes lehetett a munkája, miután 1828-ban másodalispánnak akarták megválasztani, de ekkor Atzél ezt visszautasította. Négy év múlva már meggondolta magát, de az 1832-es tisztújítás alkalmával már kisebbségben maradt támogatóival. Ugyanekkortól Arad vármegye országgyűlési követe is volt. Nagy lépést tett karrierjében Atzél, amikor Békés vármegye főispáni helytartójává nevezték ki 1836-ban. A korábbi főispánt ugyan felmentette az uralkodó, de a főispáni címet meghagyta nála. A jogi hézag miatt így Atzélt csak főispáni helytartóvá lehetett kinevezni. Emiatt a vármegyében fagyos hangulat fogadta. Tiszteletadásnak nyoma sem volt Gyulán, a rendek egyedül azt engedték meg az alispánnak, hogy a székfoglaló közgyűlés időpontját nyilvánosságra hozza. A hangulat a székfoglalón is hasonlóan fagyos volt, ami teljes hivatalviselése alatt meg is maradt. 1837-ben császári és királyi tanácsosi címmel ruházták fel Atzélt, majd 1841-ben Békés vezetői székéből átkerült Csongrádba helyettes főispánnak. Távozása azonban nem javított a békési rendek hozzáállásán, például elmarasztalták, amiért a magáncélú utazásaira fordított pénzeket nem fizette vissza. Azt annyira komolyan gondolták, hogy 1845-ben még perbe is idézték, de Atzél nem várta meg a pert, inkább kifizette a kérdéses összeget. Ezen kívül többek között főispáni hajdú kardtarsolyát, övét és csákóját is visszakövetelték. 1842-től Torna, majd 1845-től Csanád vármegye főispánja is volt. Ez utóbbi pozíciójából az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei miatt távozott. 1857. március 27-én osztrák birodalmi bárói címet szerzett.

Családja

1813-ban nősült meg, lommniczai Skerlecz Jozefát (1797–1848), Skerlecz József és Petrovszky Júlia leányát vette el, három gyermekük született:

• Mária
• István (1824–1866); neje gróf szentgyörgyi Hugonnai Emília (1829–1859), gyermekük Atzél Béla utazó, országgyűlési képviselő
• Lajos (1828–1894) politikus, huszárkapitány; neje Hadsimihály-Sissányi Konstancia

Források

• Az Atzél családfa a genealogy.euweb.cz-n
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715–1950 (online hozzáférés)

Elődje: Lánczy József

Békés vármegye főispánja 1836. május 19. – 1841. szeptember 16.

Utódja: gr. Károlyi György