Az Aulacorhynchus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó nem.[1]

Aulacorhynchus
Hagymazöld tukán (Aulacorhynchus prasinus)
Hagymazöld tukán (Aulacorhynchus prasinus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Ramphastides
Család: Tukánfélék (Ramphastidae)
Vigors, 1825
Nem: Aulacorhynchus
Gould, 1835
Szinonimák
  • Aulacorhamphus
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aulacorhynchus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aulacorhynchus témájú médiaállományokat és Aulacorhynchus témájú kategóriát.

Rendszertani besorolásuk szerkesztés

1974-ben, miután nagymértékű taxonómiai átrendezés történt, ebbe a madárnembe 6 faj került.[2] A későbbi rendszerezések is ezt az összeállítást követték.[3][4][5][6][7]

2001-ben, alaktani kutatások után a hagymazöld tukán fajkomplexumnak - olyan fogalom, melyet azokra a fajokra használják, amelyek külső vizsgálat alapján nem különböztethetők meg egymástól, azonban nem képesek szaporodni egymással, és a genetikai összehasonlításuk szerint külön fajoknak tekintendők - bizonyult; emiatt 7 különböző fajra osztották fel.[8] Ezt az ezred elei elképzelést a genetikai vizsgálatok is megerősítették; legalábbis részben. Az A. griseigularis-t kivonták az A. albivitta-ból, azonban a genetikavizsgálatok után újból egy fajnak tekintik.[9][10]

Még manapság sincs közös megállapodás a különböző szervezetek között arról, hogy hány faj is tartozik valójában ide. Az IOC szerint a fajlistában levő 11 faj,[11] míg mások szerint, csak hét és a maradék négy csak alfajok.[6][7] A SACC további genetikai kutatásokat igényelt.[4]

Tudnivalók szerkesztés

Az Aulacorhynchus-fajok Mexikótól kezdve Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerikáig fordulnak elő. A hegyvidéki nedves esőerdők és ligeterdők lakói. Néhányuk azonban az ezekhez szomszédos alföldeken is megtalálhatók.[3] Kisebb méretű tukánfélék, 30-44 centiméteres hosszal. Színes madarak, azonban a zöld a domináns.[3] Általában párban, vagy kisebb csoportokban láthatók; néha más fajokkal vegyes csapatokban repül.[12]

Rendszerezés szerkesztés

A nembe az alábbi 11 faj tartozik:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Boyd, J. (2011). Ramphastidae: Toucans. Accessed 20 May 2011
  2. Haffer, J. (1974). Avian speciation in tropical South America. Publ. Nuttall Ornithol. Club 14: 1–390.
  3. a b c Short, L. L., & Horne, J. F. M. (2002). Toucans (Ramphastidae). pp. 220-272 in del Hoyo, J., Elliott, A., & Sargatal, J. eds. (2002). Handbook of the Birds of the World. Vol. 7 Jacamars to Woodpecker. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-37-7
  4. a b Remsen, J. V., Jr., C. D. Cadena, A. Jaramillo, M. Nores, J. F. Pacheco, J. Pérez-Emán, M. B. Robbins, F. G. Stiles, D. F. Stotz, and K. J. Zimmer (2011). A classification of the bird species of South America: Trogoniformes to Piciformes. Archiválva 2011. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben American Ornithologists' Union. Accessed 25 May 2011
  5. Fjeldså, J., and Krabbe, N. (1990). Birds of the High Andes. ISBN 87-88757-16-1
  6. a b Dickinson, E. C., eds. (2003). The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World. 3rd edition. ISBN 0-7136-6536-X
  7. a b Clement, J. F. (2007, w. online updates). The Clements Checklist of the Birds of the World. 6th edition. ISBN 978-0-7136-8695-1
  8. Navarro, A., Peterson, A., López-Medrano, E., and Benítez-Díaz, H. (2001). Species limits in Mesoamerican Aulocorhynchus Toucanets. The Wilson Bull. 113(4): 363-372
  9. Bonaccorso, E., Guayasamin, J. M., Peterson, A. T., and Navarro-Sigüenza, A. G. (2011). Molecular phylogeny and systematics of Neotropical toucanets in the genus Aulacorhynchus (Aves, Ramphastidae). Zoologica Scripta, 40. doi:10.1111/j.1463-6409.2011.00475.x
  10. Puebla-Olivares, F., E. Bonaccorso, A. E. de los Monteros, K. E. Omland, J. E. Llorente-Bousquets, A. T. Peterson, and A.G. Navarro-Siguenza. (2008). Speciation in the Emerald Toucanet (Aulacorhynchus prasinus) complex. The Auk. 125(1): 39-50.
  11. IOC World Bird List 6.4”. IOC World Bird List Datasets. DOI:10.14344/ioc.ml.6.4.  
  12. Restall, R. L., Rodner, C., & Lentino, M. (2006). Birds of Northern South America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-7243-9 (vol. 1). ISBN 0-7136-7242-0 (vol. 2).

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Green toucanet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés