Aulacorhynchus

Aulacorhynchus
	Hagymazöld tukán (Aulacorhynchus prasinus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Ramphastides;
Család:	Tukánfélék (Ramphastidae); Vigors, 1825
Nem:	Aulacorhynchus; Gould, 1835
Szinonimák
	Aulacorhamphus;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Aulacorhynchus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Aulacorhynchus témájú médiaállományokat és Aulacorhynchus témájú kategóriát.

Az Aulacorhynchus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó nem.^[1]

Rendszertani besorolásuk

1974-ben, miután nagymértékű taxonómiai átrendezés történt, ebbe a madárnembe 6 faj került.^[2] A későbbi rendszerezések is ezt az összeállítást követték.^[3]^[4]^[5]^[6]^[7]

2001-ben, alaktani kutatások után a hagymazöld tukán fajkomplexumnak - olyan fogalom, melyet azokra a fajokra használják, amelyek külső vizsgálat alapján nem különböztethetők meg egymástól, azonban nem képesek szaporodni egymással, és a genetikai összehasonlításuk szerint külön fajoknak tekintendők - bizonyult; emiatt 7 különböző fajra osztották fel.^[8] Ezt az ezred elei elképzelést a genetikai vizsgálatok is megerősítették; legalábbis részben. Az A. griseigularis-t kivonták az A. albivitta-ból, azonban a genetikavizsgálatok után újból egy fajnak tekintik.^[9]^[10]

Még manapság sincs közös megállapodás a különböző szervezetek között arról, hogy hány faj is tartozik valójában ide. Az IOC szerint a fajlistában levő 11 faj,^[11] míg mások szerint, csak hét és a maradék négy csak alfajok.^[6]^[7] A SACC további genetikai kutatásokat igényelt.^[4]

Tudnivalók

Az Aulacorhynchus-fajok Mexikótól kezdve Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerikáig fordulnak elő. A hegyvidéki nedves esőerdők és ligeterdők lakói. Néhányuk azonban az ezekhez szomszédos alföldeken is megtalálhatók.^[3] Kisebb méretű tukánfélék, 30-44 centiméteres hosszal. Színes madarak, azonban a zöld a domináns.^[3] Általában párban, vagy kisebb csoportokban láthatók; néha más fajokkal vegyes csapatokban repül.^[12]

Rendszerezés

A nembe az alábbi 11 faj tartozik:

Aulacorhynchus albivitta (Boissonneau, 1840)
Aulacorhynchus atrogularis (Sturm, JHCF & Sturm, JW, 1841)
kéktorkú tukán (Aulacorhynchus caeruleogularis) Gould, 1853
Aulacorhynchus coeruleicinctis D'Orbigny, 1840
Aulacorhynchus derbianus Gould, 1835
Aulacorhynchus haematopygus (Gould, 1835)
perui zöldtukán (Aulacorhynchus huallagae) Carriker, 1933
hagymazöld tukán (Aulacorhynchus prasinus) (Gould, 1833)
Aulacorhynchus sulcatus (Swainson, 1820)
Aulacorhynchus wagleri (Sturm, JHCF & Sturm, JW, 1841)
Aulacorhynchus whitelianus Salvin & Godman, 1882

Jegyzetek

↑ Boyd, J. (2011). Ramphastidae: Toucans. Accessed 20 May 2011
↑ Haffer, J. (1974). Avian speciation in tropical South America. Publ. Nuttall Ornithol. Club 14: 1–390.
↑ ^a ^b ^c Short, L. L., & Horne, J. F. M. (2002). Toucans (Ramphastidae). pp. 220-272 in del Hoyo, J., Elliott, A., & Sargatal, J. eds. (2002). Handbook of the Birds of the World. Vol. 7 Jacamars to Woodpecker. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-37-7
↑ ^a ^b Remsen, J. V., Jr., C. D. Cadena, A. Jaramillo, M. Nores, J. F. Pacheco, J. Pérez-Emán, M. B. Robbins, F. G. Stiles, D. F. Stotz, and K. J. Zimmer (2011). A classification of the bird species of South America: Trogoniformes to Piciformes. Archiválva 2011. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben American Ornithologists' Union. Accessed 25 May 2011
↑ Fjeldså, J., and Krabbe, N. (1990). Birds of the High Andes. ISBN 87-88757-16-1
↑ ^a ^b Dickinson, E. C., eds. (2003). The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World. 3rd edition. ISBN 0-7136-6536-X
↑ ^a ^b Clement, J. F. (2007, w. online updates). The Clements Checklist of the Birds of the World. 6th edition. ISBN 978-0-7136-8695-1
↑ Navarro, A., Peterson, A., López-Medrano, E., and Benítez-Díaz, H. (2001). Species limits in Mesoamerican Aulocorhynchus Toucanets. The Wilson Bull. 113(4): 363-372
↑ Bonaccorso, E., Guayasamin, J. M., Peterson, A. T., and Navarro-Sigüenza, A. G. (2011). Molecular phylogeny and systematics of Neotropical toucanets in the genus Aulacorhynchus (Aves, Ramphastidae). Zoologica Scripta, 40. doi:10.1111/j.1463-6409.2011.00475.x
↑ Puebla-Olivares, F., E. Bonaccorso, A. E. de los Monteros, K. E. Omland, J. E. Llorente-Bousquets, A. T. Peterson, and A.G. Navarro-Siguenza. (2008). Speciation in the Emerald Toucanet (Aulacorhynchus prasinus) complex. The Auk. 125(1): 39-50.
↑ „IOC World Bird List 6.4”. IOC World Bird List Datasets. DOI:10.14344/ioc.ml.6.4.
↑ Restall, R. L., Rodner, C., & Lentino, M. (2006). Birds of Northern South America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-7243-9 (vol. 1). ISBN 0-7136-7242-0 (vol. 2).

Források

ITIS szerinti rendszerbesorolás
Proceedings of the Zoological Society of London (1834) Pt2 no.24 p. 147,text

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Green toucanet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten az Aulacorhynchus nemhez tartozó fajokról

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Boyd, J. (2011). Ramphastidae: Toucans. Accessed 20 May 2011

[2] Haffer, J. (1974). Avian speciation in tropical South America. Publ. Nuttall Ornithol. Club 14: 1–390.

[HBW-3] Short, L. L., & Horne, J. F. M. (2002). Toucans (Ramphastidae). pp. 220-272 in del Hoyo, J., Elliott, A., & Sargatal, J. eds. (2002). Handbook of the Birds of the World. Vol. 7 Jacamars to Woodpecker. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-37-7

[SACC-4] Remsen, J. V., Jr., C. D. Cadena, A. Jaramillo, M. Nores, J. F. Pacheco, J. Pérez-Emán, M. B. Robbins, F. G. Stiles, D. F. Stotz, and K. J. Zimmer (2011). A classification of the bird species of South America: Trogoniformes to Piciformes. Archiválva 2011. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben American Ornithologists' Union. Accessed 25 May 2011

[5] Fjeldså, J., and Krabbe, N. (1990). Birds of the High Andes. ISBN 87-88757-16-1

[HowardMoore-6] Dickinson, E. C., eds. (2003). The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World. 3rd edition. ISBN 0-7136-6536-X

[Clements-7] Clement, J. F. (2007, w. online updates). The Clements Checklist of the Birds of the World. 6th edition. ISBN 978-0-7136-8695-1

[Navarro2001-8] Navarro, A., Peterson, A., López-Medrano, E., and Benítez-Díaz, H. (2001). Species limits in Mesoamerican Aulocorhynchus Toucanets. The Wilson Bull. 113(4): 363-372

[Bonaccorso2011-9] Bonaccorso, E., Guayasamin, J. M., Peterson, A. T., and Navarro-Sigüenza, A. G. (2011). Molecular phylogeny and systematics of Neotropical toucanets in the genus Aulacorhynchus (Aves, Ramphastidae). Zoologica Scripta, 40. doi:10.1111/j.1463-6409.2011.00475.x

[PueblaOlivares2008-10] Puebla-Olivares, F., E. Bonaccorso, A. E. de los Monteros, K. E. Omland, J. E. Llorente-Bousquets, A. T. Peterson, and A.G. Navarro-Siguenza. (2008). Speciation in the Emerald Toucanet (Aulacorhynchus prasinus) complex. The Auk. 125(1): 39-50.

[11] „IOC World Bird List 6.4”. IOC World Bird List Datasets. DOI:10.14344/ioc.ml.6.4.

[NSA-12] Restall, R. L., Rodner, C., & Lentino, M. (2006). Birds of Northern South America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-7243-9 (vol. 1). ISBN 0-7136-7242-0 (vol. 2).

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]