Auszmann György

(1894–1969) magyarországi német származású gazdálkodó, kommunista párti országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 17.

Auszmann György (Magyaralmás, Fejér vármegye, 1894. március 13.Magyaralmás, 1969. március 15.) magyarországi német származású gazdálkodó, Fejér megyei helyi politikus, kommunista párti országgyűlési képviselő (1947–1949).

Auszmann György
Született1894. március 13.
Magyaralmás
Elhunyt1969. március 15. (75 évesen)
Magyaralmás
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1948)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1948 – 1949. május 15.)
SablonWikidataSegítség

Auszmann Gáspár és Eisele Teréz házasságából született, római katolikus vallásban, öt fiútestvér közül negyedikként. Dédapja német telepes volt Vérteskozmán; apja fiatalabb korában béresként szolgált, majd saját földjén gazdálkodott. A testvérek közül a legidősebb, Imre (1882–?) kivándorolt az Egyesült Államokba; János (1886–1902) meghalt tizenéves korában; István (1890–?) eltűnt az első világháborúban, a legkisebb fiú, Péter pedig 1900–1960 között épp hatvan évet élt, élete nagy részében önállóan gazdálkodott, majd utolsó éveiben termelőszövetkezeti tag lett.

Ő maga hat elemi iskolai osztályt járt ki, majd cselédként kezdett dolgozni. Munkája eredményeként az örökségéből származó földbirtokot idővel 15 katasztrális holdnyira sikerült kiegészítenie, ami mellé ugyanannyit bérelt is, és e földeken gazdálkodott. Katonaként vett részt az első világháborúban – az orosz fronton meg is sebesült –; felépülését követően újból harctéri szolgálatra vezényelték, és csak 1918 novemberében szerelt le.

A Tanácsköztársaság kikiáltását követően, 1919. június 15-én beválasztották szülőfaluja direktóriumába. E szerepvállalásáért később letartóztatták, három hónapra börtönbe is zárták, ahonnan csak 1921. június 28-án szabadult – ám még további három éven át csendőri felügyelet alatt állt. Szabadulását követően a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége móri csoportjának tagjaként lett az 1920-as évek agrármozgalmainak egyik résztvevője.

A későbbiekben elvégezte a Magyar Parasztszövetség ezüstkalászos gazdatanfolyamát, ami után megválasztották a magyaralmási gazdakör elnökévé. 1940-ben felvásárlói beosztásban alkalmazta a Hombár Gabonaforgalmi Részvénytársaság. 1944 végén a megszálló német hatóságok Dunaszerdahelyre internálták, majd büntetőszázadba osztották. Onnan 1945 februárjában megszökött, majd hazajutását követően nem sokkal belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP).

Szülőfalujában, a front elvonulását követően elnöke lett a helyi nemzeti bizottságnak, majd a földosztó bizottságnak is (a földosztás eredményeként 5 holdnyi földet kapott, ahol a továbbiakban, a termelőszövetkezet megalakulásáig egyéni gazdálkodást folytatott. Megválasztották a települési MKP-szervezet elnökévé, kevéssel utóbb pedig a Fejér megyei pártbizottságba és pártválasztmányba is bekerült.

Ugyancsak elindult az 1947. augusztus 31-én tartott országgyűlési választáson is, ahol mandátumot is szerzett, az MKP színeiben, mint a Fejér és Komárom-Esztergom vármegyéket, illetve Székesfehérvár törvényhatósági jogú várost magában foglaló választókerület egyik jelöltje. Az MKP és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) összeolvadása után átigazolták az így létrejött Magyar Dolgozók Pártjába (MDP) is, de a következő választáson, 1949-ben már nem jelölték; ugyanabban az évben kiszorult a megyei pártvezetésből is.

Élete hátralévő éveiben – nyugdíjazásáig – a magyaralmási Új Élet Termelőszövetkezetben dolgozott.

Elismerései

szerkesztés
  • Tanácsköztársasági Emlékérem, 1959.
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1969.

Magánélete

szerkesztés

1920-ban szülőfalujában kötött házasságot Kerper Katalinnal (1898–1982). Öt gyermekük közül az elsőszülött György (1920–1991) tanár lett, pályája csúcsán iskolaigazgató volt; Katalin (1924–?) raktárosként, Teréz (1928–2020) háztartásbeliként élte az életét. László (1931) építészmérnök, Gyula (1940) pedig mélyépítő technikus lett.