Bárányokhoz palota (Krakkó)
A Bárányokhoz címzett palota (lengyelül: pałac „Pod Baranami”, más néven Potocki palota, pałac Potockich) épület Krakkó főterén, a Rynek Główny sarkánál.
| Bárányokhoz címzett palota | |
| Potocki palota | |
 | |
| Település | Krakkó |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | palota |
| Elhelyezkedése | |
 Bárányokhoz címzett palota
Pozíció Óváros (Krakkó) térképén
| |
 é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 07″Koordináták: é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 07″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bárányokhoz címzett palota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A hagyomány szerint a palota helyén korábban egy kocsma állt, melynek udvarán juhokat árultak a krakkói lakosoknak. Innen származik a ház elnevezése és emblémája: „Gdzie Barany” (magyarul: „ahol a bárányok”), illetve két kos, melyek feje összeér. A gótika korából származó emblémát a ház későbbi felújításakor egy eldugott szegletben megtalálták.
A 15-16. századi épület – mely nem tűnt el teljesen, mivel a mai palotába beépítették – a város leghíresebb vendéglőjének adott otthont. Gyakran látogatták írók és költők is, többek között Jan Kochanowski, Mikołaj Rej és Łukasz Górnicki. A 16. században Justus Ludwig Decjusznak, Öreg Zsigmond király titkárának a tulajdonába került, aki a szomszédos gótikus épülettel egybeépíttette és egy reneszánsz palotát alakított így ki.
1577-ben a palotát az új király, Báthory István vásárolta meg, aki azt 1579-ben hadvezérének – korábbi halálos ellenségének –, Bekes Gáspárnak adományozta. Ebben az időben Balassi Bálint is gyakran megfordult az épületben.
A 17. században az épület a Radziwiłł hercegi család tulajdona lett, majd a Wielopolscy családé. 1822-ben Artur Potocki vette meg, és egészen a második világháborúig a Potockiak tulajdona volt.
1846 áprilisában, a krakkói felkelés idején a ház a Nemzeti Gárda parancsnokságának székhelye volt.
1853-1854 folyamán készültek a bejárati kapu melletti erkélyhordozó kariatidák. A három jellegzetes kosfej Franciszek Maria Lanci olasz származású lengyel építész alkotása. 1860-ban átfogóan felújították az épületet és egy újabb szinttel emelték meg, ami így háromemeletessé vált. Az átépítések, rekonstrukciók ellenére a régebbi építészeti emlékekből is bőven maradt. Gótikus részek láthatók az alagsorban, a földszinten (gótikus szoba) és a belső udvarban. A homlokzaton máig láthatók barokk díszek, a palota belső tereiben pedig számos 17-19. századi díszítés.
A 19-20. század fordulóján a „Barany” a krakkói konzervatív körök találkozóhelyévé és politikai életének központjává vált, ugyanakkor egész Krakkó társadalmi és kulturális életének a centrumaként is működött. A Potocki család festménygalériát működtetett benne, mely velencei, holland és német mesterek értékes képeit tartalmazta. Antik bútorok, porcelánok és régi nemesi köntösök, köntösövek (Pas kontuszowy) gyűjteményét is kiállították. A palota belső tereit a tulajdonosok engedélyével lehetett látogatni.
Az első világháború alatt katonai kórházat rendeztek be benne. Az 1939 szeptemberi német megszállás idején a krakkói kerület székhelye lett, a felszabadulás után pedig szovjetek második világháborús központja. Itt székelt a Smiersz és az NKVD parancsnoksága.
A háború után a Krakkói Kultúra Háza (Krakowskiemu Domowi Kultury) kapott otthont az épületben, melyet 1990-ig használt. A korábbi tulajdonosok ekkor visszakapták a házat, de a következő nap az épület egy részét tűz pusztította el. A felújítás több éven át tartott.
A palotát az évszázadok alatt számos híres államférfi kereste fel. 1709-ben itt tartózkodott Alekszej orosz cár, 1809-ben Józef Poniatowski herceg, 1810-ben I. Frigyes Ágost szász király és varsói herceg, 1880-ban pedig I. Ferenc József császár.
1956-ban az épület alagsorában alapították meg a Piwnica pod Baranami nevű híres kabarét, 1969-ben meg a szintén nemzetközi hírűvé vált pod Baranami elnevezésű stúdiómozit, melyek máig működnek.
Magyar vonatkozások szerkesztés
Bekes Gáspár még abban az évben elhunyt, ahogy az épületet megkapta. Végrendeletében a házat felesége, Sárkándi Anna tulajdonába adta azzal a meghagyással, hogy ha újra férjhez menne, akkor a ház legyen a fiaiké, akik ekkor még kiskorúak voltak. Az özvegy 1584-ben Wesselényi Ferenc felesége lett. Wesselényi a ház tulajdonjogát megszerezte, de valószínűleg nem a házasság révén, hanem mert korábban hitelezője volt Bekesnek. Maga a végrendelet is úgy szólt, hogy Sárkándi a „marhákból” elégítse ki a hitelezőket.[1]
Balassi Bekes Gáspár katonája volt, és egy ideig Báthory ellensége, de hozzá hasonlóan később ő is megbékélt a fejedelemmel. 1589-ben Krakkóban élt Wesselényi vendégeként, aki fogadót üzemeltetett feleségével a „pod Baranami”-ban. Itt fogantak a kései Célia-versek. Irodalomtörténészek szerint a Célia név Sárkándi Annát takarja.
| „ | Ez világ minékünk, kiben mi most élünk, vendégfogadó házunk, |
” |
| – Balassi Bálint[2] | ||
Balassira 1995 óta kétnyelvű bronztábla emlékeztet a palota falán. A táblát Bronisław Chromy készítette, és Kovács István főkonzul közbenjárására helyezték ki a tulajdonosok, akik kezdetben nem értették, hogy az épületben megfordult számtalan híres művész, államférfi közül miért éppen egy magyar költő neve kerüljön ki a házra.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ szerk.: Tüdős S. Kinga: Erdélyi testamentumok II. – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei. Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 53-59. o. (2006). Hozzáférés ideje: 2020. február 10.
- ↑ Balassi Bálint: Harmadik, Kiben köszöni Cupidónak hozzá való kegyelmét, Tudniillik hogy Céliát szerelmére felgerjesztette, S kezében adta. Balassi Bálint összes költeményei (1554-1594)
- ↑ Zsille Gábor (2011). „Bujdosás a főtér sarkán. Balassa Bálint kalandjai Lengyelországban”. Új Ember Magazin 8 (1-2), 25-27. o. (Hozzáférés: 2020. február 10.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pałac „Pod Baranami” című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
