Józef Antoni Poniatowski
Józef Antoni Poniatowski (Bécs. 1762. május 7. – 1813. október 19.) lengyel herceg, francia marsall, Andrzej Poniatowski lengyel herceg fia, II. Szaniszló Ágost lengyel király unokaöccse.
| Józef Antoni Poniatowski | |
 | |
| Josef Grassi festménye | |
| Született | 1762. május 7. Bécs Habsburg Birodalom |
| Meghalt | 1813. október 19. (51 évesen) Lipcse |
| Sírhely | St. Leonard's Crypt |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége |  lengyel |
| Rendfokozata | birodalmi marsall |
| Csatái | Napóleoni háborúk |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | fulladás |
| Élettárs | Henriette de Puget de Barbentane |
| Gyermekei | Józef Poniatowski |
| Szülei | Maria Teresa Kinsky von Weichnitz und Tettau Andrzej Poniatowski |
 | |
| Józef Antoni Poniatowski aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Józef Antoni Poniatowski témájú médiaállományokat. | |
Élete és pályafutása
szerkesztés
Poniatowski Bécsben született a Kinsky palotában, a Schottenkirché-ben keresztelték meg. Édesapja az utolsó lengyel király testvére, Andrzej Poniatowski volt, édesanyja Theresia von Kinsky, Mária Terézia császárné udvarhölgye, cseh-osztrák arisztokrata családból származott. 10 éves korában édesapja meghalt, ettől kezdve Stanisław August Poniatowski, a nagybátyja nevelte, aki az osztrák haderőben tábornagyként (Feldmarschall) szolgált. Gyermekkorában Pepi hercegként becézték, megtanult franciául, németül is.
Osztrák katonai szolgálatba lépve először hadnagyi rangot szerzett 1780-ban, majd 1787-ben II. József császár szárnysegéde lett. Részt vett a török elleni háborúban, Szabács várának ostrománál súlyosan megsebesült, egy fiatal tiszttársa, Karl Philipp zu Schwarzenberg mentette meg életét. Ekkor még nem sejthették, hogy a sors fintoraként ők ketten később számos csatában ellenfélként találkoznak majd...
1789-ben a nemzetgyűlés felszólítására visszatért Lengyelországba. 1792-ben a lengyel hadsereg főparancsnoka volt. 1794-ben Tadeusz Kościuszko fővezérlete alatt harcolt, és Varsót védte a poroszok ellen. Lengyelország bukása és felosztása után Bécsbe ment.
1807-ben a Napóleon által létrehozott Varsói Hercegség hadügyminisztere lett. 1809-ben mint a lengyel hadak fővezére harcolt az osztrákok ellen. 1812-ben a lengyel hadtest fővezére volt Napóleon oroszországi hadjáratában.
A lipcsei csatában 1813 október 16-án a francia jobbszárny élén olyan vitézül küzdött az osztrákok ellen, hogy Napóleon őt a csatatéren marsallá nevezte ki. A francia hadsereg veresége után október 19-én menekülés közben az Weiße Elster folyóba fulladt. Holttestét 1816-ban Krakkóban a királyi sírboltban temették el.
Emlékezete
szerkesztés- Varsóban 1914-ben épült egy acélhíd, amely 1917-től, az ország függetlenné válása óta a Poniatowski híd nevet viseli.
