Főmenü megnyitása

Béda-Karapancsa

A Duna – Dráva Nemzeti Park egyik tájegysége, ramsari terület
(Béda–Karapancsai Tájvédelmi Körzet szócikkből átirányítva)

A Duna-Dráva Nemzeti Park Béda–Karapancsa tájegysége. A terület 1996-ig a nemzeti park egyik önálló tájvédelmi körzete volt. A tájegység a Duna magyarországi alsó szakaszának kiemelkedő értéket képviselő vizes élőhelyeit foglalja magába. A terület a Duna Mohácsi-szigetet körülvevő folyóágaival meghatározott holtágakkal, mocsarakkal, nedves rétekkel, nádasokkal fedett vizenyős terület. A Béda–Karapancsai Duna-ártér mellett a területhez tartozik a karapancsai halastavakat övező terület is. De maga a Duna nem része a védett területnek. A védett terület 1150 hektár, átlagos magassága 84-88 méter. A legközelebbi nagyváros Mohács.

Béda-Karapancsa
Karapancsai erdő.jpg
Ország Magyarország
Elhelyezkedése
Terület11,5 km²
Béda-Karapancsa (Magyarország)
Béda-Karapancsa
Béda-Karapancsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 56′ 23″, k. h. 18° 45′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 23″, k. h. 18° 45′ 07″

A Béda–Karapancsa a Duna középső folyására jellemző vizes élőhely. Jelentős a területe és gazdag növény és állatvilága különösen jelentőssé teszi. Itt nő Magyarország legnagyobb fekete galagonya populációja, ezen kívül Magyarországon máshol nem található szubmediterrán növények is honosak itt, mint a jerikói lonc, a rozsdás gyűszűvirág, a magas csukóka vagy az ezüst hárs.

A területen több jelentős növényi társulás található. Ilyenek a békalencsés úszóhínárok, ez a növénytársulás mély vizekben is létrejöhet, de a víz áramlásának és a szél hatásának köszönhetően a partmenti régióban is megtalálható. Itt tenyészik a békatutaj, a fehér tündérrózsa, a sárga vízitök és a tündérfátyol. A galériaerdők jellegzetes puhafaligetek. Magasabb területeken pedig az alföld magas ártereinek egykor uralkodó fás társulásait, tölgy-kőris-szil ligeteket találunk.

A meghatározó növényi társulások:

Itt él Magyarország legnagyobb fekete gólya állománya. A nádasokban kis kócsagok, nagy kócsagok, bakcsók, vörös gémek, és néhány pár bölömbika fészkel. A galériaerdőkben gyakori költő madár a szürke gém. A terület ősszel és tavasszal a vonuló madarak fontos madárszállása.

ForrásokSzerkesztés