Konstantinápoly
Konstantinápoly (a mai Isztambul, görögül: Κωνσταντινούπολις, latinul: Constantinopolis, törökül: Konsztantinije és İstanbul, szláv nyelveken Carigrad): a Római, a Bizánci és az Oszmán Birodalom fővárosa, a szultánnak, a legfőbb török hatóságoknak, a sejk-ül-iszlamnak, görög, örmény és örmény-katolikus patriárkának, római katolikus érseknek és nagy rabbinusnak székhelye volt. A trák Boszporusz déli kijáratánál feküdt. A Bizánci Birodalom régi fővárosa, azaz a mai szorosabb értelemben vett Isztambul háromszöget alkot mintegy 15 km-es kerülettel; északkeleten az Aranyszarv-öböl, nyugaton a szárazföld, délen és délkeleten pedig a Márvány-tenger határolja.
| Konstantinápoly Bizánc | |
| Isztambul | |
 | |
| Ország |  Törökország |
| Elhelyezkedése | |
 Konstantinápoly
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 41° 00′ 45″, k. h. 28° 58′ 48″41.012500°N 28.980000°EKoordináták: é. sz. 41° 00′ 45″, k. h. 28° 58′ 48″41.012500°N 28.980000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Konstantinápoly Bizánc témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztés
Büzantion (Byzantium)
szerkesztésBizánc (Büzantion, latinosan Byzantium) eredetileg megarai görögök alapította település volt (i. e. 667), amit Büzasz királyról neveztek el, és Sarayburnu (Szeráj csúcs) területére épült.[1]
Római kor
szerkesztésMiután a város Pescennius Nigert támogatta Septimius Severus-szal szemben, a rómaiak 196-ban ostrom alá vették a várost, amely súlyos károkat szenvedett el. Septimus Severus újjáépíttette Bizáncot, melyet fia után Augusta Antoninának nevezett át.[2]
Konstantinápolyt I. Constantinus alapította 330. május 11-én a korábbi Büzantion (görögül: Βυζάντιον, latinosan Byzantium) görög gyarmatváros területén. Ekkor kezdődött el világtörténeti szerepe.
Hivatalos neve (1453-ig) Νέα Ῥώμη (Nea Rómé), latinul Nova Roma, azaz Új Róma volt, de a gyakorlatban a Κωνσταντινούπολις (Konsztantinupolisz, azaz Konsztantin városa) név terjedt el, s a történelmi emlékezetben is ez a név maradt meg.[3]
Bizánci kor
szerkesztésA Római Birodalom kettéválása után Konstantinápoly lett a Kelet-római Birodalom fővárosa. 500 körül a Római Birodalom nyugati része hanyatlásnak indult mind politikai, mind kulturális és gazdasági téren, miközben a Keletrómai Birodalom virágzott. A történészek ettől az időponttól számítva nevezik Bizánci Birodalomnak, hogy megkülönböztessék a Római Birodalomtól.[4] A birodalom kultúráját tekintve teljes egészében görög volt.
A 6. században I. Justinianus császár korában egymillió lakosával a világ legnagyobb városa. A 7. század végére nagyság és gazdagság tekintetében Bagdad túlszárnyalta, de Konstantinápoly lakossága ekkor is elérte az 1 milliót. [5]
A századok során a várost sok támadás érte: Attila, a hunok fejedelme 447-ben idáig hatolt, de beérte azzal, hogy Bizáncot évi adó fizetésére kötelezze. Az avarok 610-ben Bizánc elővárosáig jutottak el, 626 nyarán azonban már magát a várost is elfoglalással fenyegették. Bizánc akkori történelmének egyik legsúlyosabb válságát élte. Ezt követően az ázsiai parton Khalkédónt (mai nevén Kadiköyt) a perzsák ostromolták, Bizáncot azonban ez alkalommal se sikerült elfoglalni. [5]
655-ben nagy arab törzs jelent meg Bizánc falai alatt: Jazíd kalifa megsemmisítő flottája a város meghódítását is fenyegette. 781-ben Harun ar-Rasid kalifa hódította meg a város jelentős területeit, de évi adófizetés ellenében visszavonult. Később a legnagyobb veszélyt a bolgár-törökök jelentették. Krum kán 813-ban a hadrianopoliszi (Edirne) csatamezőn megsemmisítette a bizánci hadsereget (→ Hadrianopoliszi csata) és a várost is ostrom alá vette és meghódítással fenyegette. A kalandozások korában a magyar hadak is megjelentek itt, az erős falak azonban megvédték a várost. [5]
A nagy egyházszakadást követően (1054) az ortodox kereszténység központja lett.
A negyedik keresztes hadjáratban (1204) a keresztesek elfoglalták a várost, majd VIII. (Palaiologosz) Mihály 1261-ben újra visszafoglalta a Nikaiai Császárság részére.
A különféle hódítási kísérletek után Bizánc helyzete akkor vált igazán súlyossá, amikor a török hadak döngették a hatalmas városkapuit.
Oszmán-török kor
szerkesztésVégül II. Mehmed szultán foglalta el Konstantinápolyt 1453. május 29-én.[6]
Az oszmán időkben mindkét név: Konstantinápoly és Istanbul is használatban volt, habár a nyugatiak inkább Konstantinápolynak nevezték a várost. Csak 1930 után lett a város török neve hivatalosan is İstanbul (magyar helyesírás szerint Isztambul). Amikor 1923-ban megalakult a mai modern Török Köztársaság, a fővárost Ankarába helyezték át.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ İSKİ İstanbul Su ve Kanalizasyon İdaresi: Tarihce. Istanbul water and sewerage administration (history). [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 11.)
- ↑ Britannica Online Encyclopedia: Augusta Antonina
- ↑ John Bagnall Bury, Chapter III. Constantinople.
- ↑ Hunt, Lynn. op.cit. 272. old.
- ↑ a b c Panoráma: Isztambul, 1987
- ↑ Rubicon
- ↑ NG, 2006.03.28.
Források
szerkesztés- ↑ Rubicon: Tarján M. Tamás: 1453. május 29. Konstantinápoly az oszmánok kezére kerül. Rubicon. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ John Bagnall Bury, Chapter III. Constantinople.: Bagnall Bury, John. Chapter III. Constantinople., History of the Later Roman Empire (angol nyelven). Macmillan & Co., Ltd. [1923. november 2.]. Hozzáférés ideje: 2016. január 9.
- ↑ NG, 2006.03.28.: Miért lett Konstantinápolyból Isztambul?. National Geographic, 2006. március 28. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- Sendeková, Mária 2013: Konštantínopol a správny systém rímskeho impéria v 4. storočí. Mesto a dejiny 2/2.
További információk
szerkesztés- Bangha Béla: Konstantinápolyi emlék. In: Róma lelke, Bp., 1936. 183-201. old.
- Magyar katolikus lexikon
- A Pallas nagy lexikona
