Bűnügyi regény (irodalmi műfaj)

A bűnügyi regény vagy krimi az epika (elbeszélő irodalom) népszerű tematikus műfaja, amely a bűntények felderítésével, elkövetésük bemutatásával, illetve lélektani indítóokaik vizsgálatával, valamint a bűnözők, nyomozók („detektívek”) és bűnügyi rendőrök világával foglalkozik. A krimik formai műfajuk szerint döntően regények, ritkábban elbeszélések vagy drámák. A krimit általában megkülönböztetik a művészi célú szépirodalomtól, valamint az olyan tematikus műfajoktól, mint a sci-fi, a horror vagy a történelmi regény. Egyes krimiknél azonban ezek a határok elmosódnak, így több műfajba is tartozhatnak. A kriminek több speciális alműfaja is van, mint a detektívregény, a jogi krimi, a rendőrségi krimi, a politikai krimi, a bírósági dráma vagy a „kemény krimi” (hardboiled). Részben ez a jelenség az oka annak, hogy egy alapvetően nehezen körvonalazható műfajról beszélünk, a zsáner elemei széles skálán mozognak, rengeteg alműfaj létezik, melyek kategorizálása kultúránként, országonként, sőt akár könyvesboltok polcaiként is eltérő lehet.

Sherlock Holmes és dr. Watson, az első világhírű krimihősök

EtimológiájaSzerkesztés

A krimi szó az angol „crime” kifejezésből ered, amelynek jelentése „bűn”. Alapvető műfaji eleme tehát a bűn valamilyen formában való megjelenése. A szó eredetét tekintve a jogi értelemben vett bűnt mint kategóriát jelöli meg, azonban megjelenhet témaként a bűn erkölcsi, akár bibliai értelemben vett alakja is. Ellenben ha a műfaj eszenciális elemeként tekintünk a „bűn”-re, az sem ad pontos, minden alkotásra alkalmazható definíciót, hisz vannak olyan krimiként kategorizált művek, amelyekben ez egyáltalán nem, vagy nem központi elemként jelenik meg (például az ifjúsági krimi esetében). Pontosabb definíciót kaphatunk tehát, ha egy másik műfaji alappillére támaszkodunk, ami nem más, mint a rejtély. Alműfajtól függetlenül minden krimiként definiált alkotás valamilyen rejtélyen alapul, melynek megoldása rendszerint a főhős feladata. Az is segít a krimi beazonosításában, ha számba vesszük a gyakran használt típuskaraktereket. Ilyen például a detektív, nyomozó, magánnyomozó, bűnöző, orvos, újságíró.

A műfaj eredeteSzerkesztés

Az első krimikSzerkesztés

Az Ezeregyéjszaka meséiben található az egyik legkorábbi ismert példa a krimi műfajára. A modern krimi legkorábbi ismert példái E. T. A. Hoffmann 1819-es regénye, a Scuderi kisasszony, és Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság (1841) című műve. A szerző által megálmodott különc detektív, C. Auguste Dupin előfutára volt Arthur Conan Doyle kultikussá vált Sherlock Holmes karakterének. Dupin történeteivel Poe lefektette a klasszikus detektívtörténetek alappilléreit.[1]

A nyomtatott sajtó és a krimiSzerkesztés

A 19. század második felében az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban végbement nyomtatott médiát érintő evolúció meghatározó eleme volt a krimi és hozzá kapcsolódó zsánerek elterjedésének. A korban jellemző módon sok más szerző művével egyetemben Charles Dickens és Arthur Conan Doyle írásai is elsőként sorozat formátumban a havi rendszerességgel megjelenő Strand magazin hasábjain kerültek publikálásra.[1]

"Libri gialli"Szerkesztés

Olaszországban amerikai és brit krimik korai fordításai jelentek meg olcsó, sárga borítású könyvek formájában „Libri gialli”, azaz ”sárga könyvek” névvel. A második világháború alatt a fasiszták száműzték ugyan a műfajt, a háború után robbanásszerűen nőtt meg a népszerűsége. 

A skandináv krimi gyökereiSzerkesztés

A skandináv krimi gyökereit Svédországban célszerű keresni, itt alkotott az a szerzőpáros, (Maj Sjöwall és Per Wahlöö) akik a ’60-as és ’70-es években meghatározták a műfajt – amennyiben a legtudatosabban kevertek társadalomkritikát jól szerkesztett, realista bűnügyi regényeikbe.[2]

MűfajokSzerkesztés

A krimi alműfajai különböző szempontok alapján kategorizálhatók. Ilyen szempont lehet a történet témája, a főhős személye, a történet mesélés módja, a történet helyszíne, a megcélzott olvasóközönség jellege, vagy akár az író személye is. A jelentős alműfajok a következők:

HardboiledSzerkesztés

[3] A hardboiled (vagy hard-boiled) fikció irodalmi műfajának és a kriminek (főként a bűnügyi történeteknek)  karakterei és alaphelyzetei részben közösek. Az érzelmesebb jellegű krimiktől eltérően, amelyek a félelem, rettegés és terror érzelmeit emelik ki, a hardboiled történetekben a nyomozó cinikusan viszonyul ezekhez az érzelmekhez. A közönség felé ezt a hozzáállást a nyomozó belső monológja közvetíti, amelyben leírja mit csinál és hogyan érez. A tipikus főszereplő egy magánnyomozó, aki nap, mint nap szemtanúja a szervezett bűnözői körök által elkövetett erőszaknak (jellemzően a Szesztilalom idején és azt követően). Ugyanakkor egy olyan igazságszolgáltatási rendszerre kell támaszkodnia, ami éppolyan korrupt, mint az a szervezett bűnözés, ami ellen harcol. A végtelen erőszak ciklusa miatt cinikussá vált nyomozók tipikus antihősök. Jellemző példák: Philip Marlowe, Mike Hammer, Sam Spade, Lew Archer.

DetektívregénySzerkesztés

[4] Olyan alműfaj, amiben egy nyomozó/detektív (lehet akár hivatásos, amatőr vagy már visszavonult) deríti fel egy bűntényt, amelynek általában csak a következményeit ábrázolják. A detektívtörténetek célja a jó értelemben vett izgalom felkeltése, az intellektuális szórakoztatás és sok esetben az elmetorna. A műtéma azok számára lehet érdekes, akik szeretik a rejtvényeket. A detektívregényben fontos a narrátor szerepe. Állandó feszültségben tartja az olvasót. Gyakori késleltetéssel fokozza az izgalmakat.

A műfaj körülbelül a 19. század környékén alakult ki, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend, főleg mint könyvműfaj. A detektív regények egyik leghíresebb hősei közé tartozik például Sherlock Holmes és Hercule Poirot.

Thriller[5]Szerkesztés

A thriller elsősorban filmes műfaj, neve az angol „thrill” szóból jön, ami borzongást jelent. Ennek megfelelően az ismeretlentől való félelmet, ezt az archetipikus élményt idézi fel, mely az ősidőktől kezdve hat az emberre. Többnyire igaz a műfaj szereplőire, hogy megéreznek egy bizonyos bajt, ami fenyegeti őket, de sokáig nem szembesülnek azzal – ahogy a néző sem –, ezzel jön létre a kívánt feszültség, izgalom a nézőben. Jellemző a thriller műfajára, hogy szinte a székébe szögezi a nézőközönséget, ahogy a cselekmény egyre inkább halad a tetőpont felé. A thriller általában egy gonosz által vezérelt cselekménysor, mely olyan akadályokat görget a főszereplő, elé, amelyeket le kell küzdenie. A műfaj jeles képviselője, egyben formálója, megalkotója is volt Alfred Hitchcock.

Egyéb alműfajokSzerkesztés

[1]- Kémregény: a kémregény egy olyan 20. században kialakult irodalmi műfaj, ami a kémkedést fontos kontextusként vagy cselekményszálként alkalmazza a történetekben

  • Jogi krimi: olyan krimi, amely jogi témákat vonultat fel
  • Rendőrségi krimi: olyan krimi, amely a rendőrség munkáját mutatja be a történet során
  • Politikai krimi: politikai témát bemutató krimi
  • Business-thriller: magában foglalja a fárasztó kortárs intrika kialakítását az üzleti világban (különösen a pénzügyek területén), vagy tágabb értelemben bármely üzleti vállalkozásban. A megközelítések változatosak: ipari kémkedés, ambíciók, hatalmak, manipulációk, rivalizálás, versenyek, pénzverseny stb.
  • Ifjúsági krimi: olyan krimi műfajú művek, melyek célcsoportja a gyermek, illetve ifjúsági olvasóközönség. Ez gyakran a témák könnyedségében is megfigyelhető.
  • Humoros krimi: általában a detektívregény fekete humoros formája. A cselekményt vicces, szórakoztató részekkel lazítják.
  • Noir: elsősorban filmstílus, amit a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. Először Nino Frank francia kritikus alkalmazta a film noir elnevezést a hollywoodi filmekre 1946-ban. Gyakran hivatkoznak rá önálló, a bűnügyi filmnek alárendelt műfajként.
  • Whodunit: a detektívregény legelterjedtebb formája. Cselekmény vezérelt történet, amelyben az olvasó nyomokat kap, melyekből hamarabb rájön a bűncselekmény elkövetőjére, mint ahogy az a cselekmény végén kiderül.
  • A zárt szoba rejtélye: másnéven „lehetetlen rejtély”. Olyan bűnügyet mutat be, amely látszólag kivitelezhetetlennek tűnik.

Krimi és a valóság kapcsolataSzerkesztés

Előfordul, hogy a krimi műveket valós események ihletik meg.

  • A Zodiákus gyilkos történetéről 1986-ban jelent meg Robert Graysmith írása, amelyből 2007-ben film adaptáció is készült.
  • Hasfelmetsző Jack karaktere pedig megjelent regényekben, rövid történetekben, versekben, képregényben, játékokban, dalokban, színházi darabokban, filmeken és Alban Berg Lulu című 1930-as évekbeli operájában is.

- Fekete Dália, vagyis Elizabeth Short haláláról is különböző krimi alkotások készültek. James Ellroy azonos címmel írt bűnügyi regényében dolgozta fel az Elizabeth Short halálát követő nyomozás történetét.

Krimi az irodalombanSzerkesztés

  • Arthur Conan Doyle: skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk sci-fi történeteket, úgymint a számtalan filmfeldolgozást megért Az elveszett világ, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.[6]
  • Michael Connelly: Amerikai detektívregények szerzője, nevezetesen azoké, amelyekben a LAPD nyomozó Hieronymus "Harry" Bosch és a bűnüldözési ügyvéd, Mickey Haller szerepel. 31 regény és non-fiction szerzője. Könyveinek több mint 60 millió példányát világszerte értékesítik és 40 idegen nyelvre fordították le, ma az egyik legsikeresebb író.[forrás?]
  • Edgar Allan Poe: Amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.[forrás?]
  • Raymond Chandler: Amerikai krimiíró. Jelentősége mérhetetlen volt: leginkább stílusa és gondolkodásmódja volt az, amely az elmúlt hatvan évben hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra. Állandó szereplője, Philip Marlowe a „hardboiled” stílusú detektívregényhősök mintapéldánya lett.[forrás?]
  • John Grisham (Jonathan Bommes): amerikai regényíró, egykori jogász, politikus. Könyveit 42 nyelven fordították le és világszerte publikálták. Műveit leginkább a jogi krimi műfajban alkotta.[forrás?]
  • Dashiell Hammett: Samuel Dashiell Hammett (Saint Mary's County, Maryland 1894. május 27. – New York, 1961. január 10.) amerikai író. A műfajt feltaláló Poe mellett a másik alapító atyának tekintett szerző, aki igazi radikális szemléletváltást hozott a krimibe, mivel különbejáratú iskolát teremtett, neve pedig számtalan követője kapcsán máig visszaköszön.[forrás?]
  • Elmore Leonard: Amerikai regényíró, novellaíró és forgatókönyvíró volt. Az 1950-es években megjelent legkorábbi regényei nyugatiak voltak, de folytatta a krimi és a suspense thriller szakterületét, amelyek közül sokat mozifilmekbe adaptáltak.[forrás?]
  • Stieg Larsson: Svéd író, újságíró, az Expo folyóirat szerkesztője. Művei sikerét nem érte meg: első regénye kilenc hónappal halála után jelent meg, és azonnal sikert aratott. Regényeit nyolc nyelvre fordították le A három megjelent kötetetét Millennium-trilógia összefoglaló néven említik. Könyveinek összesített eladása alapján 2008-ban a világ második legnépszerűbb szerzője volt, 2009-ben pedig hét könyvkereskedői magazin összesítése szerint az első Európában. Ő volt az első író, akinek e-könyv formátumú könyveiből több mint egymillió példányt adott el az Amazon Kindle-boltja.[forrás?]

John le Carré (David John Moore Cornwell): angol író, a kémregény-irodalom egyik legismertebb alakja.[7]

KrimiírókSzerkesztés

Magyar szerzőkSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Könyvek a krimirőlSzerkesztés

  • Bényei Tamás: Rejtélyes rend: A krimi, a metafizika és a posztmodern (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2000)
  • Benyovszky Krisztián: A jelek szerint: A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai (Kalligram, 2003) ISBN 8071495301
  • Kálai Sándor: Fejezetek a francia bűnügyi irodalom történetéből (Debrecen University Press, 2012) ISBN: 9789633182376
  • Keszthelyi Tibor: A detektívtörténet anatómiája (Magvető, 1979) ISBN 963-270-899-7
  • Kolozs Pál: Utazás Detektíviába (Magvető, 1964)
  • Miklós Ágnes Kata: Bűnös szövegek: Bevezetés a detektívtörténetekbe (Kolozsvár: Komp Press, 2009) ISBN 9789731960050
  • Siegfried Kracauer: A detektívregény – Értelmezés; Történelem – A végső dolgok előtt (Kijárat, 2009) ISBN 978-963-9529-83-0

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c (2019. október 15.) „Crime fiction” (en nyelven). Wikipedia.  
  2. FilmVilág keresés. filmvilag.hu. (Hozzáférés: 2019. december 2.)
  3. (2017. június 22.) „Hardboiled” (hu nyelven). Wikipédia.  
  4. detektívregény. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. (2019. október 24.) „Thriller (genre)” (en nyelven). Wikipedia.  
  6. (2019. november 16.) „Arthur Conan Doyle” (hu nyelven). Wikipédia.  
  7. (2019. november 17.) „John le Carré” (hu nyelven). Wikipédia.