Főmenü megnyitása

Badics Ferenc (Székesfehérvár, 1854. augusztus 27.Budapest, 1939. július 28.) irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Badics Ferenc
Badics Ferenc az 1880-as években
Badics Ferenc az 1880-as években
Született 1854. augusztus 27.
Székesfehérvár
Elhunyt 1939. július 28. (84 évesen)
magyar 1919-1946 Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész
A Wikimédia Commons tartalmaz Badics Ferenc témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Középiskoláit szülővárosában és Egerben végezte. Két évig a cisztercieknél teológiát tanult, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán befejezve tanulmányait, 1879-ben magyar, irodalom, latin és francia szakos tanári és 1881-ben doktori oklevelet nyert. 1883-tól 1891-ig Újvidéken tanított, majd a budapesti I. kerületi Főgimnázium tanára, a pedagógiai társaság titkára, az országos közoktatásügyi tanács bíráló tagja és az Akadémia irodalomtörténeti bizottságának tagja, később elnöke is lett. A budapesti Trefort utcai Minta-gimnázium igazgatójaként (1889-1914) jó szervező készségről, rendszeretetről és szigorról tett tanúságot. Igazgatósága alatt épült fel a második épületszárny és bővült nyolcosztályossá a gimnázium. Az első világháború idején Király Tanácsosi címet kapott és a pesti kerület Tankerületi Főigazgatójává nevezték ki. A vidéki lapokban megjelent szépirodalmi próbálkozásai (Bánkai Ferenc álnéven) s néhány nyelvészeti értekezése után, főleg az irodalomtörténettel foglalkozott. Hét gyermeke volt, a hat fiú mind egyetemet végzett, jogász, mezőgazdász, katonatiszt, bankvezető lett belőlük, szép karriert futottak be, leánya kertészeti felső-iskolát végzett.

Főbb munkáiSzerkesztés

Első nagyobb monográfiája Gaal József élete és munkái, I-III. (1881), mely megalapozta jó hírnevét; ezután a Magyar Helikon című pozsonyi irodalmi vállalatban megírta és kiadta Csokonai Vitéz Mihály (1883), Kisfaludy Sándor (1883) Arany János (1884), gróf Gvadányi József, Gaal József (1885) és Fáy András (1886) életrajzát.

Iskolai használatra bevezetéssel és magyarázatokkal adta ki Petőfi Sándor válogatott költeményeit (1888), s kiadta Petőfi összes leveleit, (Petőfi Könyvtár, 1910.

Főműve Fáy András életrajza, széles körű forrástanulmányok alapján, gazdag történelmi részletezéssel készült monográfia, amely az akadémiától pályadíjat nyert (1890).

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel látta el Jósika Miklós Ifj. Békési Ferenc című regényét és Gaal József összes műveit.

Számos kritikai, alkalmi, úti és néprajzi cikket írt. A XVII. század egyik legnagyobb magyar költőjének, Gyöngyösi István Márssal társalkodó Murányi Venusának tudományos értékű modern szövegét századunkra kiterjedő érvénnyel meghatározta Badics Ferenc 1909-es, majd 1914-es kritikai kiadása. A kiváló filológus szerzői kézirat hiányában az 1664-es kassai első nyomtatott megjelenés szövegéhez nyúlt vissza – szerencsés kézzel iktatva ki az 1702 és 1904 között napvilágot látott tíz kiadás szándékos, illetve véletlen szülte, tengernyi szövegromlását. Sajnos Badicsnak csupán egyetlen – igaz, közel egykorú kéz javításait őrző – példány állt rendelkezésére, így óriási mennyiségű textológiai aprómunkáját, szövegjavítási ötleteit, korrekciós elképzeléseit e marosvásárhelyi – ma is a Teleki Tékában őrzött –, nem mindig biztos olvasatot nyújtó példány alapján végezte.[1]

A tanügyi irodalom terén is sikereket ért el értekezéseivel, illetve tankönyvek szerkesztésével. Széchy Károly halála után az Akadémia megbízásából befejezte Zrínyi Miklós költői műveinek kiadását, 1906.

Beöthy Zsolttal együtt szerkesztette az Athenaeum Képes magyar irodalomtörténetét, melyben a Gyöngyösiről és a magyar tudományos irodalomról szóló fejezeteket is jegyezte. E mű sikerét jelzi, hogy három kiadást ért meg, s korának számos jelentős (irodalom)történésze vett részt megalkotásában, pl. Fraknói Vilmos, Marczali Henrik.

Egyéb műveiSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Badics Ferenc munkái az MTA Könyvtár és Információs Központban

Felhasznált forrásokSzerkesztés