Wikipédia

Bajagić

település Horvátországban

Bajagić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Bajagić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállásfalu
Irányítószám21241
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség496 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság332 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 39′ 52″Koordináták: é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 39′ 52″
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

Splittől légvonalban 33, közúton 44 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re északkeletre, a dalmát Zagora középső részén, a Cetina bal partján, a Hrvacei mező északkeleti szélén fekszik. A Kamešnica-, a Svilaja- és a Dinári-hegységek határolják. A falu teljes belterülete Čitlukkal átellenben a Cetina menti mezőn fekszik, míg keleti határa felnyúlik a Dinári-hegység lejtőire.

Története szerkesztés

A település már a török uralom kezdete, a 16. század előtt is létezett és valószínűleg temploma is volt.[2] Sinj vára 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. Az újabb velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. 1718 után főként Hrvace és Jasensko vidékéről újabb lakosság érkezett ide.[2] A település kezdetben a bitelići plébániához tartozott, majd 1756-tól Bajagić és Obrovac a plébánián belül önálló káplánt kapott. 1786-ban már önálló plébániája volt, melynek szolgálatát a sinji ferences atyák látták el. 1810 és 1873 között világi papok szolgáltak itt, majd ezután újra visszajöttek a ferencesek.[2] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején Sinj a Független Horvát Állam része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 562 lakosa volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
551 632 705 853 909 982 956 974 936 973 1.007 906 868 844 696 562

Nevezetességei szerkesztés

  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma Ćiril Iveković tervei szerint épült a régi, 1726-ban épített templom helyén. Félköríves apszisa már a 19. század végén megépült, de az építést hosszú ideig szüneteltették és csak 1935-ben folytatták tovább. 1937-ben szentelte Bonefačić püspök. Harangtornyát 1955-ben építették. A templom faragott kövekből épült neoromán stílusban. A szentélyben álló nagy oltár a szentségtartóval és a nagyméretű kereszttel kőből épült. Ante Ušljebrke munkája 1961-ből. A főoltár előtt helyezték el a szembemiséző oltárt. A templom hosszúsága 36,50 méter, szélessége 11,60 méter.[2] Homlokzatán három hosszúkás, félköríves ablak, felettük egy körablak látható. A homlokzat felett áll a gúla toronysisakos harangtorony. A templom mellett található a falu temetője.
  • Han településrészen a plébániaház földszintjén található a Kisboldogasszony kápolna, melyet 1974-ben építettek a plébános házi kápolnájának.
  • A Sinji Boldogasszony kápolnát 1972-ben építették Ante Barač tervei szerint Čačijin Doc településrészen. Fogadalmi kápolnaként épült hálából, hogy 1942-ben a Szűzanya megoltalmazta a falu népét az olasz megszállóktól. A kápolnában a Sinji Boldogasszony kegyképének nagyméretű másolatát helyezték el.[2]
  • A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna a bagajići plébániaház mellett áll. A kápolnát az 1870-es években építették. Oltárán a Szűzanya képe áll és a plébánia házi kápolnájaként szolgált, amíg a plébános a régi plébániaházban lakott.[2]
  • A faluban még két kisebb kápolna található, melyeket Páduai Szent Antal és Szent Miklós tiszteletére építettek 1928-ban.
  • Bajagić Priorica nevű településrészén található a Kravarica-barlang régészeti lelőhelye. A lelőhelyet még nem kutatták, csak néhány őskori és középkori leletét jegyezték fel. A barlang belsejében véletlenül találtak a kora és középső bronzkorból származó kerámiatöredékeket, valamint a középkorhoz tartozó fémleleteket. A barlangnak két bejárata van, az egyik az északkeleti, a másik pedig a délkeleti oldalon.[5]
  • A bajagići temető bővítésének alkalmából Banova draga területén, nem messze a Szent Miklós plébániatemplomtól kora középkori sírokat találtak.[6] A sírokat véletlenül fedezte fel a Nikola Putnik nevű helyi lakos. A helyszínt régészeti szempontból nem vizsgálták. A sírokban különféle mellékleteket találtak: kerámia edényeket, nyilakat, sarkantyúkat, késeket, dárdákat és sarlókat. A leleteket figyelembe véve nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ezek pogány temetkezési sírok voltak.[7]
  • A 19. század első felében, a Cetina bal partján épült Stara Mostina malom egy függőlegesen merülő malomkerékkel rendelkező malom.[8] Az épület téglalap alaprajzú, egyenlő méretre faragott, szabályos sorokba rakott kövekből épült. A nyeregtetős fa tetőszerkezetet kőlapok borítják. A malom nyolc íves nyílásra épült. Eredetileg hat malomkereke volt, de ezek egyike sem maradt fenn. Belül egy helyreállított kas, egy kőmalomkerék, valamint egy nyitott tűzhely található.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bajagić&oldid=25850324”