Főmenü megnyitása

ÉletpályájaSzerkesztés

Pozsony vármegyéből Veszprém vármegyébe költözött nemesek gyermeke. A humán tárgyakat Veszprémben, a filozófiát Pozsonyban, a teológiát Nagyszombatban tanulta.[1] 1806-ban szentelték pappá. 1807-től püspöki titkár, majd irodaigazgató.[2] 1819 és 1831 között karádi, 1831-ben nyirádi plébános, ezt követően[1] december 31-étől Sümeg esperes-plébánosa, 1832. november 17-étől veszprémi kanonok.[2] 1832 és 1836 között az országgyűlésen a káptalan követe. 1835-ben csanádi címzetes prépost, 1836-tól veszprémi püspöki helynök.[1] 1837-ben lett az ítélőtábla prelátusa, hántai címzetes prépost.[2] 1838. augusztus 30-ától az udvari kancellárián az egyházi ügyek előadója[1] és ansariai címzetes püspök. 1839. március 15-étől kapornaki javadalmas apát. 1844. március 28-ától kinevezett, június 7-étől szombathelyi megyés püspök. A szabadságharc kezdetén papjait hűségnyilatkozatra szólítva támogatta a nemzet szabadságharc eszméjét, de az 1848. decemberi és az 1849. január 4-ei körlevelében a monarchia iránti hűségre utasította az egyházmegye papságát. Betegeskedése miatt korszerű egyházfegyelmi terveit nem tudta megvalósítani. Az iskolai oktatás színvonalának emelésére törekedett, papjait a sajtó- és a könyv-kultúra támogatására buzdította.[2] A szombathelyi székesegyházban temették el.[1]

Utóda az ansariai címzetes püspöki székben Várady József (1844. augusztus 16.), míg a szombathelyiben Szenczy Ferenc (1852. szeptember 4.).[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e mek.iif.hu URL hozzáférés – 2009. január 15.
  2. a b c d e Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 1. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 544. p.