Banovci (Bebrina)

település Horvátországban

Banovci falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Bebrinához tartozik.

Banovci
Az Urunk színeváltozása templom
Az Urunk színeváltozása templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségBebrina
Jogállásfalu
Irányítószám35254
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség340 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság86 m
Terület9,69 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 04′ 44″, k. h. 17° 49′ 52″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 44″, k. h. 17° 49′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Banovci témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Bródtól légvonalban 16, közúton 25 km-re délnyugatra, Pozsegától légvonalban 30, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkságon fekszik.

Története szerkesztés

A település első írásos említése 1451-ben történt „Banoucz” alakban a Jakus nemzetség egyik leszármazottjának birtokaként. 1536-ban a környék településeivel együtt foglalta el a török. A török uralom alól 1691-ben szabadult fel. 1698-ban nem említik a kamarai összeírásban a szlavóniai települések között, de egy évvel később Müller már ábrázolja Szlavónia topográfiai térképén. A térkép szerint a települést körben erdők övezték. A korabeli dokumentumok alapján a 18. századra visszatért ide az élet. Az 1730-as egyházi vizitáció jelentésében már 40 házzal és Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt fakápolnával szerepel. A temető a falun kívül negyed óra járásra volt. 1746-ban 33 házában 54 család élt. 1760-ban 36 házában 52 családban 319 lakosa volt. [2] A katonai közigazgatás megszervezése után a gradiskai határőrezredhez tartozott.

Az első katonai felmérés térképén „Banovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Banovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Banovcze” néven 87 házzal, 449 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 481, 1910-ben 485 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 76%-a horvát, 5%-a ruszin, 3%-a magyar, 2%-a német, 1%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A központban fekvő parkot 1968-ban alakították ki a helyi tűzoltóegylet tagjai. Itt az 1960-as években artézikút is létesült. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 85%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1992 tavasza és ősze között a szerbek a Száva túloldaláról rendszeresen ágyúzták a települést. Az ágyúzás következtében sok ház és gazdasági épület megrongálódott, illetve megsemmisült. Bosanski Brod és a környékbeli falvak szerbek általi elfoglalása után sok horvát és muzulmán nemekült talált menedéket Banovcin is. 2011-ben a településnek 357 lakosa volt. A falu központjában ma iskola és közösségi ház működik. A közösségi házban történt a bolt és a tűzoltószertár elhelyezése.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
481 451 369 379 385 485 492 501 547 519 494 443 372 399 400 357

Gazdaság szerkesztés

A lakosság hagyományosan mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik. A falu keleti részén a tetemő közelében a múltban agyagot termeltek ki, mely mellett a Prpić család téglagyárat létesített. A család tagjai a második világháború végéig a helyi temetőbe temetkeztek, ahol síremlékük ma is áll. Az agyagbánya helyét mára benőtte az erdő. A gödrök mélysége helyenként eléri az öt métert.

Nevezetességei szerkesztés

  • Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
  • A temetőben a katolikus temetőkápolna és a Szent Illés pravoszláv kápolna áll.
  • A Jelas-mező 1995-ben tájképi védettséget kapott.
  • Régi szokás, hogy Úrnapján a körmenet a banovci templomtól a bebrinai plébániatemplomig halad és itt fejeződik be a szertartás.

Kultúra szerkesztés

A 20. század közepén a településen kulturális és művészeti egyesület működött.

Oktatás szerkesztés

A település első iskolája 1830-ban nyílt meg. Az első iskolaépület 1867-ben létesült, melyben egy tanterem, konyha, két másik helyiség és két folyosó volt. A helyi iskola különböző néven egészen 1957-ig működött, ekkor négyosztályos iskolaként a bebrinai elemi iskolához csatolták. A településen ma a bebrinai Antun Matija Reljković elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport szerkesztés

  • Az NK „Mladost” Banovci labdarúgóklubot 1977-ben alapították.
  • Minden évben Úrnapján a sportpályán kispályás labdarúgótornát rendeznek.

Egyesületek szerkesztés

  • „Srna” vadásztársaság
  • DVD Banovci önkéntes tűzoltóegylet. Az egyesületet 1950-ben alapították, ma valamivel kevesebb, mint száz tagot számlál.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Banovci (Bebrina) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.