Barátpipra

madárfaj

A barátpipra (Manacus manacus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a piprafélék (Pipridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Barátpipra
White-bearded Manakin (Manacus manacus).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Piprafélék (Pipridae)
Nem: Manacus
Faj: M. manacus
Tudományos név
Manacus manacus
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Manacus manacus distribution.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barátpipra témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barátpipra témájú médiaállományokat és Barátpipra témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Pipra nembe Pipra manacus néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Manacus manacus abditivus - Bangs, 1899
  • Manacus manacus flaveolus - Cassin, 1851
  • Manacus manacus bangsi - Chapman, 1914
  • Manacus manacus leucochlamys - Chapman, 1914
  • Manacus manacus maximus - Chapman, 1924
  • Manacus manacus interior - Chapman, 1914
  • Manacus manacus trinitatis - Hartert, 1912
  • Manacus manacus umbrosus - Friedmann, 1944
  • Manacus manacus manacus - Linnaeus, 1766
  • Manacus manacus expectatus - Gyldenstolpe, 1941
  • Manacus manacus subpurus - Cherrie & Reichenberger, 1923
  • Manacus manacus purus - Bangs, 1899
  • Manacus manacus longibarbatus - J. T. Zimmer, 1936
  • Manacus manacus purissimus- Todd, 1928
  • Manacus manacus gutturosus - Desmarest, 1806[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Venezuela, Trinidad és Tobago területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint víz közeli környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 11 centiméter, testsúlya 16-18 gramm.[5] A felnőtt hím fejteteje, háta és szárnya fekete, a többi fehér. Lába narancssárga színű. A tojó és a fiatal példányok tollazata olívzöld.

 
A hím
 
és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Kisebb gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.[3] Csoportosan él, akár 70 fős csoportokban is megtekinthető.

SzaporodásaSzerkesztés

A tojó készíti a fészket, mely csésze alakú, lapos szélű. Fészekalja 2 tojásból áll, melyet csak a tojó költ 18-19 napon keresztül. A kirepülési idő 13-15 nap a kikelés után. A fiókákat főleg gyümölcsökkel, apróbb rovarokkal etetik.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. november 16.)

ForrásokSzerkesztés

További információSzerkesztés