Barbárok

pejoratív jelentéstartalommal a műveletlen, bárdolatlan népelemek, közösségek gyűjtőfogalma
(Barbár szócikkből átirányítva)

A barbárok koronként változó, de többnyire pejoratív stílusértékű kifejezésével az ókortól napjainkig folyamatosan árnyalódó jelentéstartalommal a saját kultúrától idegen, esetleg műveletlen, bárdolatlan népelemeket, közösségeket írják le.

Barbár harcosokat ábrázoló rajz Philipp Clüver műve Germania Antiqua (1616).

Az ókori időkben még az Európában kalandozó népekre használt fogalom volt. Az irodalmi alkotásokban és a filmművészetben is lehet találkozni a kifejezéssel. Barbárok címen Móricz Zsigmond írt novellát, Makszim Gorkij drámát és Barbárok egy Zsurzs Éva rendezésében készített film neve is.

Ókori barbár népekSzerkesztés

Eredetileg az ókori Görögországban jelölték barbarosz (βάρβαρος) kifejezéssel a nem görögöket. A szó feltehetőleg a dadogó, érthetetlenül beszélő kifejezésből ered, s aki nem volt hellén, azt barbárnak tekintették. Egyes népekkel azonban kivételt tettek, így a Nagy Sándor korabeli makedónokat és a rómaiakat sem tekintették barbárnak.

A barbárok a régi görög felfogás szerint idegen nyelvű népek, de a perzsák ellen vívott szabadságharctól kezdve a szónak megvető értelme is volt, jelezve a durvaságot, a kegyetlenséget, a műveletlenséget.

A rómaiaknál az ókori barbár típusok köre más jelentést nyert, minthogy hódításaik révén találkoztak olyan barbár népekkel, akiket a görögök nem ismerhettek. Így lehetnek barbárok a kelták, a germánok de a hunok is.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Nézd meg az barbárok címszót a Wikiszótárban!