Barna hosszúfülű-denevér

Barna hosszúfülű-denevér
	Barna hosszúfülű-denevér az élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Plecotini;
Nem:	Plecotus; E. Geoffroy, 1818
Faj:	P. auritus;
Tudományos név
	Plecotus auritus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
	a Plecotus auritus auritus szinonimái: Plecotus auritus bonapartii Gray, 1838; Plecotus auritus brevimanus Jenyns, 1829; Plecotus auritus communis Lesson, 1827; Plecotus auritus cornutus Faber, 1826; Plecotus auritus europaeus Leach, 1816; Plecotus auritus megalotos Schinz, 1840; Plecotus auritus montanus Koch, 1865; Plecotus auritus otus Boie, 1825; Plecotus auritus peronii I. Geoffroy, 1832; Plecotus auritus typus Koch, 1865; Plecotus auritus velatus I. Geoffroy, 1832; Plecotus auritus vulgaris Desmarest, 1829; a Plecotus auritus homochrous szinonimája: Plecotus auritus puck Barrett-Hamilton, 1907;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barna hosszúfülű-denevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barna hosszúfülű-denevér témájú médiaállományokat és Barna hosszúfülű-denevér témájú kategóriát.

A barna hosszúfülű-denevér (Plecotus auritus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

A Plecotus emlősnem típusfaja.

Előfordulása

Európa nagy részén megtalálható.

Korábban nagy elterjedésű eurázsiai fajnak tartották. A régebbi rendszerek szerint elterjedési területe Írországtól és Norvégiától keletre egészen Kína északi részéig, Koreáig, Szahalin szigetéig előfordul és él Japánban is. Ázsia déli részén csak India és Nepál északi területein fordul elő.

Az újabb besorolásokban (Spitzenberger et al. 2006) csak az Európában élő (Írországtól az Urál-hegységig) állatok tartoznak ebbe a fajba. Az ázsiai populációkat két különálló fajnak tartják, Plecotus ognevi és Plecotus sacrimontis néven.

Magyarországon szórványosan fordul elő.

Alfajai

Plecotus auritus auritus Linnaeus, 1758
Plecotus auritus begognae de Paz, 1994 - újabb rendszerezés szerint önálló faj
Plecotus auritus homochrous Hodgson, 1847 - újabb rendszerezés szerint önálló faj
Plecotus auritus uenoi Imaizumi & Yoshiyuki, 1969

Megjelenése

Testhossza 4,1–5,1 centiméter, farokhossza 3,4–5 centiméter, magassága szűk 1 centiméter, alkarhossza 3,7–4,1 centiméter, testtömege pedig 5–10 gramm. Óriási fülét pihenésnél és teleléskor szárnya alá húzza. A keskeny fülfedő alig éri el a fülhossz felét. Lába hosszú. Arcán az orrlyukak mögött elhelyezkedő mirigyes duzzanat a szemig húzódik. Bundája kissé vöröses árnyalatú, sötétbarna, a hasi oldalon szürkésfehér, az arca barna színezetű. A legfontosabb határozó bélyege, hogy a hüvelykujj hossza karom nélkül 7 mm körüli.^[1]

Életmódja

Magányosan él. Nyáron faodúkon kívül emberi építményekben is megtelepszik, télen vagy odvakban, vagy barlangokban telel. Téli álma novembertől március végéig tart. Helyhez kötött faj, 40–60 km-nél messzebbre nem vándorol.^[1] A nyílt területeket kedveli. Szürkületkor és éjszaka vadászik, röpte nyugodt, fordulékony, néha szitál is. Alacsonyan repül, táplálékát nemcsak a levegőben kapja el, hanem a növények leveléről, a fűről, és a falról is leszedegeti.^[2] Főleg lepkéket, kétszárnyúakat, bőrszárnyúakat, fülbemászókat, kisebb számban recésszárnyúakat és bogarakat fogyaszt.^[1]

Szaporodás

A nőstények június közepén egy, ritkán két utódot hoznak a világra.^[1]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 103–104. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 47. oldal. ISBN 963-04-6335-0

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Európa-1] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 103–104. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[2] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 47. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[1]

[2]