Belányi István

Belányi István (Dorog, 1964. december 2. –) labdarúgó, kapus, magyar C válogatott, kapusedző.

Belányi István
Belányi István 2012-ben
Személyes adatok
Születési dátum	1964. december 2. (59 éves)
Születési hely	Dorog, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Becenév	Beles
Poszt	kapus
Junior klubok
Időszak Klub 1976–1983 Dorogi AC
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1983–2001 Dorogi Bányász 187 (0) 1984–1986 → Tatai Honvéd AC ? (?)
Edzőség
Időszak Klub 2010– Dorogi FC, kapusedző
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Belányi István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Labdarúgóként

A dorogi klub leghűségesebb játékosai közé tartozik, aki 25 éven keresztül labdarúgóként szolgálva a piros-fekete egyesületet, teljes pályafutását szülővárosának szentelte, amelyet 1976-ban kezdte az utánpótlás csapat tagjaként. Edzője és mentora a legendás Ilku István volt.

A felnőtt csapatban legelőször 1983. szeptember 25-én a Szigetszentmiklós elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen mutatkozott be. A csapat akkori vezetőedzője, Gabala Ferenc magabiztos 5-2-es dorogi vezetésnél az első számú kiváló kapus, Pálinkás András helyett csereként küldte a pályára. Ebben az évadban még egyszer, a zárófordulóban szintén csereként jutott szóhoz. Ezt követően megérkezett a katonai behívója és Tatára került a sportszázadhoz. Leszerelését követően visszatért Dorogra, ahol Csepecz János tartalékja lett Palicskó Tibor vezetőedzősége alatt.

Az 1987-1988-as évadban a visszatérő Gabala edzővel a Dorog csoportjának nagy favoritjává vált és egyértelműen az NB II-be való feljutás volt a cél. A korosodó, de még mindig kirobbanó formában védő Csepecz őrizte a kaput, amikor bedobták a mélyvízbe, miután az Oroszlány elleni rangadóra őt jelölték a kezdőcsapatba. Nem csak a két éllovas összecsapását nyerte a Dorog, de érintetlen maradt a kapuja is, miután 2:0 arányban győztek. A dorogiak listavezetőként zárták a szezont, a tavaszi folytatásban pedig megkapta a lehetőséget, hogy hosszú távon is bizonyítson. Gabala edző már az NB II-re készülve döntött úgy, hogy a rutinos kapusa mellett legyen egy megbízható fiatal hálóőr is, akire építheti a jövőt. Belányi a legmesszebb menőkig beváltotta az elképzeléseket. A szezon első hat fordulójában még csak gólt sem kapott és a bajnokság zárásakor is mindössze 8 alkalommal sikerült az ellenfeleknek betalálniuk a kapujába. A kiváló teljesítménye mellett még a bajnoki cím jelentette volna a legteljesebb sikert, azonban a MLSZ furcsa döntése nagyban járult hozzá ahhoz, hogy végül a második helyre szorult a csapat. A másodosztályban szereplő Ganz-Mávag egyesülete a bajnokság kellős közepén visszalépett, a Szövetség pedig az NB III Duna csoportjának 3. helyén álló Bp. Építők SC-vel pótolta, egyben az Építők addig lejátszott eredményeit törölte. Egyedül a Dorog győzött ellenük a vetélytársak közül, ráadásul oda-vissza, így 4 pontot elvettek a Bányásztól.

A magasabb osztályban már egyértelműen a kezdő posztot kapta, ahol továbbra is megbízható maradt a teljesítménye. Sikereihez nagyban hozzá járult kapustársa, Csepecz is, aki szakmailag és emberileg is teljes mellszélességben támogatta őt. Az újonc csapat magabiztosan végzett a középmezőnyben. A bajnokságból számára a BVSC elleni idegenbeli mérkőzés maradt a legemlékezetesebb, ahol a 2. helyen álló hazaiak ellen döntetlent értek el. Az akkori szabályok értelmében döntetlen esetén 11-es rúgásokkal gyarapíthatták pontjaikat a felek. Mindkét oldalon már 9 játékos rúgott, de még mindig nem volt döntés. Belányi két büntetőt is hárított és végül a kapusok néztek farkasszemet egymással. A vasutasok kapusa fölé lőtt, Belányi viszont belőtte a mindent eldöntő 11-est. A további időszakban magabiztosan tartotta az első számú kapus posztot. A bajnokságban masszív középcsapatként szerepeltek, közben két rangos nemzetközi kupát is nyertek, valamint a Magyar Kupában negyeddöntősök lettek és végül veretlenül estek ki. A Vác elleni visszavágón éppen egykori dorogi csapattársa, Füle Antal vette be a kapuját egy ízben. A 2-2-es döntetlennel zárult mérkőzésen az idegenben lőtt több góljával ment tovább a váci csapat.

1991 nyarán Dorogon már az NB. I-be való jutást tűzték ki célul. Csepecz visszavonult, ezért még egy masszív kapust igazoltak, mégpedig a szintén Komárom-Esztergom megyei Simon Lászlót. Viszont a szintén fiatal és kitűnő kapusnak olyan jól sikerült a bemutatkozása, hogy kirobbanthatatlan volt a kapuból. Belányi hosszú időre a cserepadra szorult, viszont mint Magyar C válogatott pályára léphetett az olaszok elleni győztes mérkőzésen, ahol kapott gól nélkül őrizte a magyar kaput. 1993 tavaszán, a negyedik bajnoki meccset követően Simon súlyosan megsérült, így a 2. helyen álló csapat kapujába újra visszakerült. Egészen az utolsó fordulóig védte a dorogi kaput. A csapat tartotta a 2. helyét, a mindent eldöntő záró meccsen viszont Simon vissza került a kezdőcsapatba. A dorogiak kikaptak a Sopron ellen, ezzel helyet cseréltek a tabellán, amely egyben azt is jelentette, hogy elúszott az első osztály, amely azonban nem Simon kapus számlájára írható, hiszen a kapott két gól gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. Az első 11-esből esett, a másiknak pedig jelentősége sem volt már, ugyanis a hosszabbítás perceiben, több méteres lesről egyedül vezették rá a labdát.

Ezt követően egy teljes szezont kellett várnia, hogy újra kapuba állhasson. Simont az egyre nagyobb anyagi gondokkal küzdött klub kényszerből eladta a téli szünetben, így a tavaszi folytatásban vált ismét a kezdő keret tagjává, de már egy erősen meggyengült csapatban. 6 fordulóval a vége előtt még a hetedikek voltak, azonban a hátra levő találkozókat mind elvesztették és végül kiestek az NB II-ből. Ezt követően a teljes évadot végig védte az NB III-ban, amikor Simon vissza igazolt Dorogra 1995 nyarán és újból a kispadra kényszerült. Simon ragyogóan védett és a dorogiak nem csak magabiztosan vezették a tabellát, de a teljes harmadosztályú mezőnyből messze a legkevesebb gólt kapták. Azonban a szezon derekán egy fontos idegenbeli rangadó előtti éjszaka Simon és két másik játékostársa megszegték a szigorúan este 10 órára előírt takarodót, ezért mindhármuk játékát felfüggesztette edzőjük. Ezzel Belányi ismét a tűzvonalba került és ezúttal is kiválóan bizonyította, hogy rá bármikor lehet számítani. A hátra lévő 8 fordulóban 7 egymást követő mérkőzésen gólt sem kapott csak a záró meccsen találtak be először és egyben utoljára a kapujába. Még az osztályozó meccsen sem kapott gólt. Az NB. I/B-be jutott csapatban változatlanul biztos pontnak ígérkezett. A Nagykanizsa elleni 4-1-es győzelmet és a Tiszavasvári elleni gólnélküli döntetlent hozó mérkőzéssel indult a bajnokság, ám ez utóbbi mérkőzés másnapja szörnyű tragédiát hozott a számára. 9 éves kisfiát biciklizés közben halálos gázolás érte. Akkori edzője, Honti József érthető okokból nem játszatta, azonban két héttel később kérte edzőjét, hogy had védjen a soron következő bajnokin. A dorogiakra nagyon nehéz 90 perc várt a kiválóan szereplő Salgótarján otthonában, azonban Belányi parádésan védett, még 11-esből sem sikerült betalálni a kapujában, s végül 2-0-s dorogi győzelmet hozott a találkozó.

Néhány hónap múlva újabb törés keserítette az életét, miután új befektető érkezett a klub támogatójaként, amelynek következtében az új szakvezetés teljesen átrendezte a csapatot. A kapus posztra Sandro Tomic-ot igazolták le, így megint a kispadra szorult. Néhány hónappal később viszont a szponzor visszavonta a támogatását és vele együtt több új játékos, köztük Tomic kapus is odébb állt. A tavaszi szezon zömében ismét Belányi állhatott a kapuba. A végén meglehetősen szerencsétlenül kiestek az NB I/B-ből. Az NB II-ben viszont jól szerepelt a csapat és a dobogón végzett, a következő évadban pedig a meglehetősen mostoha anyagi körülmények ellenére is kiharcolta a feljutást az NB I-nek nevezett kiemelt másodosztályba. Ebben az évadban azonban a korosodó Belányi kapus egyre inkább kezdte átadni helyét a szintén saját nevelésű fiatal tehetségnek, Czivisz Tamásnak. Végül a 2000-2001-es NB I/B-s évadot követően visszavonult. Utolsó mérkőzésének egyike a Ferencváros elleni 2-2-es emlékezetes mérkőzés volt 2000 szeptemberében.

Edzőként

Aktív pályafutását követően néhány évvel szakedzőként tért vissza a klubhoz. Jelenleg a felnőtt csapat kapusedzője. A 2011-2012-es évadban a remekül szereplő dorogi csapat mellett a kapus posztot lehetett a legjobban kiemelni. A dorogiak kapták a legkevesebb gólt az egész mezőnyből. Ősszel 6, míg tavasszal 8 gólt kaptak. Minden bizonnyal sokat tett hozzá ehhez a teljesítményhez a személyes szakmai munkája is. Külön büszkesége, hogy a dorogi klubon belül az év játékosának kapustanítványát, Frank Tamást választották. A jelenlegi szakmai stábban hat egykori játékostársával is együtt dolgozik, mint Miskei Attila vezetőedző, Harmath József edző, Bodó László, Csapó Károly, Haraszti János és Varga János utánpótlás edzők.

Sikerei, díjai

Játékosként

• Bajnoki cím (NB III 1997)
• Bajnoki ezüstérmes (NB III 1988)
• Négyszeres bajnoki bronzérmes (NB II - 1992, 1999, NB III - 1986, 1987)
• Jubileum Kupa-győztes (Nemzetközi kupa - 1989)
• Pünkösd Kupa-győztes (Nemzetközi kupa - 1991)
• Egyszeres magyar C válogatott (1993)
• Szuper Kupa-győztes (Nemzetközi teremkupa - 1993)
• Négyszeres Magyar Kupa Megyei Kupa-győztes (1990, 1996, 1997, 1999)
• Háromszoros Fair Play-díjas (1991, 1992, 1993)
• Sikeres osztályozó az NB I/B-be jutásért (1997)
• Kvalifikáció az NB I-be (amatőr első osztály) jutáshoz (1999-2000)

Edzőként

• Bajnoki ezüstérmes (NB III, 2012)
• Bajnoki cím (NB III, 2013)

Családja

Jelenleg is Dorogon él. A labdarúgás mellett párhuzamosan magán vállalkozásban autóvillamossági szerelőként dolgozik házi műhelyében. Nős, kisfia 9 évesen autógázolás áldozata lett.