Belényesszentmárton
Belényesszentmárton település Romániában, Bihar megyében.
Belényesszentmárton (Sânmartin de Beiuș) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Község | Biharpoklos |
Rang | falu |
Községközpont | Biharpoklos |
Irányítószám | 417379 |
SIRUTA-kód | 30461 |
Népesség | |
Népesség | 208 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Fekvése
szerkesztésBihar megyében, a Bihar-hegységben, a Visó-patak mellett, Belényestől északnyugatra, Belényes, Gyalány és Biharpoklos között fekvő település.
Története
szerkesztésA faluban 1999-ben folytatott régészeti feltárások során 11-13. századi település nyomait azonosították.[1]
Belényesszentmárton nevét a korabeli oklevelek 1465-ben említik először, mint a Hont-Pázmány nemzetség panaszi ágának birtokát. 1470-ben a Pályi család volt a település földesura, később pedig 1780-ig a római-, majd a görögkatolikus püspökség birtoka lett.
1910-ben 421 lakosából 416 román, 5 magyar volt. Ebből 411 görögkeleti ortodox, 5 görögkatolikus, 5 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye belényesi járásához tartozott.
2014-ben szentelték fel a falu új ortodox templomát, amely 1995 – 2014 között épült a régi fatemplom mellett.[2]
Nevezetességek
szerkesztés- Görögkatolikus temploma 1885-ben épült.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Ioan Crişan: 124. Sânmartin de Beiuş, com. Pocola, jud. Bihor. Rapoarte Arheologice (Hozzáférés: 2014. július 27.)
- ↑ Târnosire de biserică şi Liturghie arhierească în Sânmartin de Beiuş. basilica.ro (2014. május 5.) (Hozzáférés: 2014. július 27.)
Források
szerkesztés- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.