Belence
Belence, 1910-ig Bélinc (románul: Belinț, németül: Belintz) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Belence (Belinț) | |
A bélinci kórus a 20. század elején | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Temes |
Község | Belence |
Rang | községközpont |
Községközpont | Babsa, Grúny, Kiszető |
Irányítószám | 307045 |
Körzethívószám | 0256 |
SIRUTA-kód | 155804 |
Népesség | |
Népesség | 1317 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 14[1] |
Népsűrűség | 20,84 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 104 m |
Terület | 63,20 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 44′ 59″, k. h. 21° 45′ 57″45.749596°N 21.765946°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 59″, k. h. 21° 45′ 57″45.749596°N 21.765946°E | |
Belence weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Belence témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nevének eredete
szerkesztésA Bélinc név Kiss Lajos szerint egy 'Bél mellékiek' vagy 'Bél vidékiek' jelentésű délszláv többes számú alakból való. Ennek hátterében egy korábbi magyar Bél helynév sejthető, amelyet az 1285-ben a környékről adatolt Becl falunév is igazolni látszik. 1368-ban Belenche, 1467-ben Belynce alakban említik, majd 1554-ben egy defterben mint Bilinč jelenik meg. 1723–25-ben Belinz. A 20. század elején az egyik középkori írott alak felelevenítésével „magyarosították” nevét.
Fekvése
szerkesztésLugostól 14 km-re északnyugatra, Temesvárról 45 km-re keletre, a 6-os főút mellett fekszik.
Lakossága
szerkesztésA népességszám változása
szerkesztésA lakosság száma 1880 óta szinte folyamatosan csökken, ez a tendencia csak a második világháború után torpant meg mintegy három évtizedre. A fogyást az első időszakban az egykézés okozta és csupán a települési exogámia, a nagykostélyi, grúnyi, ohábaforgácsi és kiszetói házastársak beköltözése miatt nem volt erősebb.
Etnikai és vallási megoszlás
szerkesztés- 1880-ban 3270 lakosából 3046 volt román, 85 német és 28 magyar anyanyelvű; 3142 ortodox, 66 római katolikus és 57 zsidó vallású.
- 2002-ben 1638 lakosából 1619 volt román nemzetiségű; 1547 ortodox, hatvan pünkösdi és 18 római katolikus vallású.
Története
szerkesztés1604-ben a császári hadak a falu mellett megverték Bocskai István és Bethlen Gábor hadait. 1739-ben és 1788-ban leégett, 1796-ban vonták össze utcarendbe. 1767-ben, az aliosi telepítés után ideköltöztek az ott élő románok, majd 1786-ban a daruvári románok költöztek a falu délnyugati részébe. Közben 1776-ban már 250 házból állt. 1782-ben Defcsics Miklós és Conrád Mihály vették meg a kincstártól, 1802-től a 19. század közepéig pedig a Doktorovics család birtoka volt. 1821-ben olténiaiak költöztek be. 1885-től ortodox esperesség székhelye volt.
A Bánát–Körösvidék Szociális Intézet az 1930-as évek közepén komplex falukutatást végzett a faluban, amelynek eredményét monográfia formájában adták ki. Ebben az időben a 4107 holdas határból 2751 hold volt szántó és 631 legelő. A házak 97%-a boronából készült, 72%-át cserép, 28%-a zsúp fedte, 96%-uk volt döngölt padlós. 53%-uk volt két, 43%-uk egyszobás, 38%-ukhoz tartozott árnyékszék. A munka kevéssé erkölcsösként, vallásilag közömbösként írja le a bélincieket, gazdálkodásukat pedig gondatlannak. Kevés állatot tartottak és a házak elé nem ültettek virágokat. A felnőtt lakosság elenyésző hányada gyónt a megelőző évben. A kutatók által meglátogatott két vasárnapi liturgián mindössze 274, illetve 92 fő jelent meg.
Látnivalók
szerkesztésÉrdekességek
szerkesztés- Egy Bélincen az 1936-os kutatás keretében gyűjtött balladát használt fel Ligeti György korai, magyarországi korszaka egyik fontos művének, a Concert românesc-nek (Román koncert) ballada tételében.[3]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Institutul Social Banat-Crișana: Anchetă monografică în comuna Belinț. Timișoara, 1938
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
További információ
szerkesztés- hímzett bőrtüsző a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [3][halott link]