Benczik Vilmos

magyar eszperantista

Hová kerül?

Benczik Vilmos
Született 1945. július 11. (75 éves)
Szár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség egyetemi oktató
Iskolái ELTE Bölcsészettudományi Kar (1963–1969)

Benczik Vilmos (Szár, 1945. július 11. –) magyar műfordító, nyelvész, könyvkiadó, eszperantista, professor emeritus.

ÉletpályájaSzerkesztés

Munkahelyei:

1963–1969 között az ELTE BTK magyar-orosz szakos hallgatója volt. 1969–1970 között Nógrád megyében volt általános iskolai tanár. 1970–1971 között egy kelenföldi általános iskolában volt helyettes tanár. 1971–1973 között a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára. 1973–1976 között a TESCO (Nemzetközi Műszaki és Tudományos Együttműködési Iroda) nemzetközi diákotthonának a nevelőtanára volt. 1976–1977 között a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanársegéde, 1978–1983 között adjunktusa, 1983–2003 között docense, 2003-tól 2013-ig (nyugalomba vonulásáig) főiskolai tanára.

1963-1968: az ifjúsági eszperantó mozgalomban

1963-tól a Magyar Eszperantó Szövetség elnökségének tagja és ifjúsági bizottságának titkára. 1964-ben részt vesz a 20. Eszperantó Ifjúsági Világkongresszuson (Broek in Waterland, Hollandia), 1965-ben a bécsi Európai Eszperantó Konferencián. 1966-ban a Pécsett megrendezett 22. Eszperantó Ifjúsági Világkongresszus (1200 résztvevő, mintegy 50 országból) rendező bizottságának az elnöke, valamint a Budapesten megrendezett 51. Eszperantó Világkongresszus (3600 résztvevő, 68 országból) rendező bizottságának tagja..

1967-ben és 1968-ban Szakácsi Lajossal közösen sikeres eszperantó táncdalversenyeket rendeznek. Ezeken a versenyeken számos később sikeres táncdalénekes (Szécsi Pál, Máté Péter, Karda Beáta, Dékány Sarolta stb.) is részt vesz.

1968-1983: műfordítások spanyolból és portugálból, eszperantó nyelvű esszék, tanulmányok

A Nagyvilág című folyóirat 1963 októberében közli első írását, majd ezt követően számos műfordítását a spanyol és portugál nyelvű irodalmakból. Műfordítói és szerkesztői munkát végez az Európa Kiadó, a Magvető Könyvkiadó és a Kozmosz Könyvek számára is. Néhány név a fordított szerzők listájáról: Gabriel García Márquez, Mario Vargas Llosa, Jorge Luis Borges, Adolfo Bioy Casares, Juan Rulfo, Ana María Matute, Bernardo Santareno. Éveken át állandó munkatársa a Kuczka Péter által szerkesztett Galaktika című sci-fi magazinnak is.

Első eszperantó nyelvű műfordítása (Tóth Árpád: Ara-Szír király gyógyulása) 1963-ban jelent meg a Hungara Vivo című folyóiratban. Az eszperantó irodalom egyes alkotóiról (Stanislav Schulhof, Julio Baghy, Victor Sadler, Imre Baranyai stb.), valamint az eszperantó irodalom tanulmányozásának módszertani kérdéseiről szóló esszéi és tanulmányai többnyire a Norda Prismo című svédországi és a Sennacieca Revuo című párizsi folyóiratban láttak napvilágot. 1963 és 1980 között számos eszperantó nyelven írt költeménye, novellája és rövid egyfelvonásosa jelent meg, zömében a Norda Prismóban. Két rövid verse bekerült az évszázad eszperantó költészetének William Auld által szerkesztett Esperanta Antologio című antológiájába.

1974-1992: az eszperantóval kapcsolatos tevékenységek

1974-től munkájában az eszperantóval kapcsolatos tevékenységek kapnak hangsúlyt. 1976-ban beindítja a Magyar Eszperantó Szövetség könyvkiadását. Ennek keretében 1990-nel bezárólag 138 eszperantó nyelvű könyv jelent meg mintegy 350 ezer példányban – ez mennyiségileg felülmúlja az ezt megelőző magyarországi eszperantó nyelvű könyvkiadás teljesítményét. 1987-től magyar nyelvű könyveket is megjelentet az Eszperantó Szövetség kiadója: 1990-ig mintegy 30 könyv jelenik meg összesen közel 2 millió példányban.

1977-től Gergely Mihálytól átveszi a Hungara Vivo című eszperantó nyelvű folyóirat szerkesztését. A korábban kizárólag magyar tematikájú lapot fokozatosan nemzetközi irodalmi fórummá fejlesztette, amelyben rendszeresen publikáltak az eszperantó világkultúra legjelesebb képviselői – nemzeti hovatartozástól függetlenül. A Hungara Vivót az 1980-as években többen a legendás Literatura Mondo utódjának tekintették.

1979-ben és 1984-ben Finnországba, 1980-ban és 1994-ben Japánba, 1985-ben és 1988-ban Kínába hívják meg több hetes eszperantó nyelvű előadókörútra.

1980-ban Studoj pri la esperanta literaturo címmel Japánban kiadják az eszperantó irodalomról írott tanulmánykötetét. Ez a könyv mind a mai napig az egyik leggyakrabban hivatkozott munka a témában

1982 és 1986 között vezető szerepe van a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezésre kerülő Nemzetközi Eszperantó Színházi Találkozók szervezésében. Ennek keretében (a külföldi: lengyel, bolgár, francia, szovjet stb. együttesek mellett) ismert magyar színművészek – többek között Berek Kati, Gera Zoltán, Pécsi Ildikó, Kertész Péter, Pathó István, Keres Emil, Ronyecz Mária, Jobba Gabi, Fülöp Zsigmond, Hacser Józsa, Tándor Lajos, Herczeg Csilla – lépnek fel eszperantó nyelven. Közülük néhányan – pl. Pécsi Ildikó és Jobba Gabi – önálló esttel is bemutatkoznak a nemzetközi közönségnek. A művészek nyelvi felkészítésében mintegy 10 budapesti eszperantistával együtt vesz részt.

Az 1983-ban Budapesten megrendezett 68. Eszperantó Világkongresszus (4834 résztvevő) rendező bizottságának kulturális és sajtótitkára.

1983-ban szerkesztésében jelenik meg a Corvina Kiadónál a Hungara Antologio, a magyar irodalom 448 oldalas eszperantó nyelvű antológiája. 1933-ban Kalocsay Kálmán szerkesztett ezen a címen magyar irodalmi antológiát.

1986–2002 között a rotterdami székhelyű Eszperantó Világszövetség irodalmi pályázati bíráló bizottságának elnöke volt.

1990–1992 között a Magyarországi Eszperantó Szövetség elnöke.

Gyakori előadója volt az eszperantó világkongresszusok keretében megrendezett tudományos ülésszakoknak. Nyelvészeti és irodalmi témájú előadásokat tartott a következő városokban és időpontokban: Athén (1976), Várna (1978), Luzern (1979), Antwerpen (1982), Budapest (1983), Augsburg (1985), Varsó (1987), Rotterdam (1988), Szöul (1994), Berlin (1999), Tel-Aviv (2000), Zágráb (2001), Fortaleza [Brazília] (2002), Vilnius (2005), Havanna (2010).

2016-ban az Eszperantó Világszövetség tiszteleti tagjává választja.

1990-től: munka a Trezor Kiadóban

1990-ben feleségével közösen családi vállalkozásként megalapítják magánkönyvkiadójukat, a Trezor Kiadót. A kiadó mindvégig 'kisipari' vállalkozás maradt, a munka érdemi részét a két alapító végezte.

A Trezor Kiadó tevékenysége több fő területen bontakozott ki. Kezdetben főként általános iskolai nyelvtani és helyesírási gyakorlókönyveket jelentetett meg (többségük szerzője Cs. Nagy Lajos). Ezek összpéldányszáma az évek során elérte a másfél milliót.

1992-től haláláig Hegedüs Géza a Trezor Kiadónál jelentette meg szinte minden művét. A Trezor felkérésére írta meg Magyar századok címmel Magyarország történetét, amely német fordításban 1999-ben a frankfurti nemzetközi könyvvásáron Magyarország bemutatkozó kötete lett.

1998-tól a Trezor részt vállal a tudományos könyvkiadásban is: az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara 48 kiadványát jelentette meg. A kiadó szerzői között van továbbá Adamikné Jászó Anna, Donáth Péter, Hangay Zoltán, Petőfi S. János, Szikszainé Nagy Irma és számos más neves nyelvész. E téren a Trezor legismertebb kötete az Adamikné Jászó Anna által szerkesztett kézikönyv, A magyar nyelv könyve (több kiadásban, összesen 40 ezer példány).

A Magyartanítás című módszertani folyóirat 1992 és 2017 között a Trezor Kiadó gondozásában jelent meg, Adamikné Jászó Anna szerkesztésében.

1996–2004 között a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete etikai bizottságának elnöke volt.

1998-tól: nyelvészeti, kommunikációelméleti tudományos munkásság

Kibontakozó tudományos munkássága során a szemiotika, a kommunikációelmélet, a nyelvfilozófia, a nyelvtudomány, a stilisztika és az irodalomelmélet határvidékének témáit vizsgálja. Kiemelt figyelmet szentel a szóbeliség–írásbeliség paradigmának s általában a kommunikációs technológiák és a nyelvi közlés kölcsönhatásának. A témáról számos tanulmányt és három könyvet publikált.

2001-ben az Eszperantó Akadémia tagjává választotta. 2007-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen. Az ELTE Szenátusa 2018-ban professor emeritus címet adományozott számára.

CsaládjaSzerkesztés

Szülei Benczik László és Klauser Anna voltak. 1966-ban házasságot kötött Farkas Máriával. Két lányuk született: Judit (1968) és Mónika (1979).

MűveiSzerkesztés

  • Libro de romanoj (1979)
  • Studoj pri la esperanta literaturo (1980)
  • Szépirodalmi szövegek szintetikus olvasása idegen nyelven (1995)[1]
  • Nyelv, írás, irodalom – kommunikációelméleti megközelítésben (2001)[2]
  • Jel, hang, írás. Adalékok a nyelv medialitásának kérdéséhez (2006)[3]
  • Pri la natureco kaj artefariteco de lingvoj kaj aliaj studoj (2016)[4]

Fontosabb szerkesztésekSzerkesztés

  • Ibéria. Irodalmi és politikai antológia (1974)
  • Eszperantó Magazin Évkönyve '74 (1974)
  • Arabok. Irodalmi és politikai antológia (1976)
  • Ady, Endre: La morto de la ĉielarko. Elektitaj poemoj kaj artikoloj (1977)[5]
  • A bölömbikák éjszakája. Gabriel García Márquez válogatott elbeszélései (1977)
  • Világ és Nyelv Évkönyve '78 (1978)
  • Baza literatura krestomatio (1979, 1982, 1986, 2019)[6]
  • Kalocsay, Kálmán: Tutmonda Sonoro 1-2. Poezia antologio en Esperanto tradukita el 30 lingvoj (1981)[7]
  • Hungara antologio (1983)
  • Bukedo el la hungara poezio.[Magyar költészeti antológia két nagyalakú hanglemezen] = Budapest: Hungaroton, 1985. SLPX13955-56
  • József, Attila: Urboranda nokto. Elektitaj poemoj (1986)
  • Bárczi Géza: A nemzetközi nyelvről (1987)
  • Deme László: Nyelveink jövője és jövőnk nyelve (1990)
  • Lingva arto. Jubilea libro omaĝe al William Auld kaj Marjorie Boulton (1999)

Fontosabb műfordításokSzerkesztés

  • García Márquez, Gabriel: Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról (La increible y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada, kisregény) (1973, 1977, 1992, 2006)
  • Vargas Llosa, Mario: A Zöld Palota (La casa verde, regény) (1974, 2005)
  • García Márquez, Gabriel: Baljós óra (La mala hora, regény) (1975, 1997, 2004, 2005, 2017)
  • Santareno, Bernardo: Martinho atya vétke (A traição do padre Martinho, dráma) (1980)
  • Bioy Casares, Adolfo: Morel találmánya (La invención de Morel, kisregény) (1981, 1985)
  • Gáll, István: Obsedita de l' suno (Napimádó, regény) (1986)

Munkáinak bővebb listája megtalálható a Magyar Tudományos Művek Tárában.[8]

DíjaiSzerkesztés

  • Szocialista Kultúráért (1983)
  • Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2007)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés