Benkő Géza (jogász)

(1880–1946) magyar jogász, főügyész, országgyűlési képviselő

Benkő Géza (Hadad, 1880. december 15.Budapest, 1946. július 30.)[2] magyar jogász, vármegyei főügyész, országgyűlési képviselő.

Benkő Géza
Született1880. december 15.
Hadad
Elhunyt1946. július 30. (65 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • ügyész
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1937–1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem ( – 1900-as évek)
A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1880-ban született a Szilágy vármegyei Hadadon, református vallásban, régi székely családból, amely a családi hagyományok szerint több kiváló katonát, papot, tanárt és tudóst adott a nemzetnek. Szülei Benkő Géza és Prohászka Luiza. Jogi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte, ott szerzett jogi doktorátust, majd ügyvédi oklevelet is.

1908-ban Zilah város főügyésze lett, 1919-ben pedig ugyanott polgármester-helyettessé választották. E posztját azonban nem tarthatta meg sokáig, mert a román egységek a térségbe való bevonulásuk után előbb vizsgálati fogságba vetették – ahol súlyosan bántalmazták is –, majd kiutasították Romániából.

Mint menekült, Hajdú vármegye főügyészi hivatalában kapott állást, és már 1923-tól mint vármegyei tiszti főügyész dolgozhatott; egy ízben, hét hónapos időtartamon át, mint helyettes, Debrecen város főügyésze is volt. Megyei tisztségét 1937-ig viselte, és addigra, harminc éves hivatali pályája során kiváló közigazgatási jogi szakismeretre és gyakorlati tapasztalatra tett szert.

1937 márciusában a Nemzeti Egység Pártja a hajdúnánási kerületben szükségessé vált időközi választáson őt jelölte országgyűlési képviselőnek, és el is nyerte a parlamenti mandátumot. A képviselőházban főleg közjogi, közigazgatási és pénzügyi témákhoz szólt hozzá; ő volt az előadója, egyebek mellett a felvidéki képviselők behívásáról intézkedő törvényjavaslatnak. Az 1939-es választáson ugyanabban a kerületben indult, mint két évvel korábban, a Magyar Élet Pártja színeiben, és az egyetlen ellenjelölttel szemben jelentős szótöbbséggel tarthatta meg mandátumát.

Foglalkozott szakmai publikációval is, és egyháza közéletéből is kivette a részét. Közigazgatási jogi szakcikkei leginkább a Vármegye című szaklapban, valamint az Országos Ügyvéd Szövetség kongresszusi irományjegyzékében jelentek meg. A tiszántúli református egyházkerületnek képviselő-testületi tagja volt, illetve tanácsbírája volt a bihari, majd 1930-tól az alsószabolcs-hajdúvidéki református egyházmegyének.

1912. április 18-án Székesfehérvárott feleségül vette Czollner Mária Terézt.[3]

1946. július 30-án hunyt el altatómérgezés következtében.[2]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
  • A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.