Főmenü megnyitása

A berillium-bromid a hidrogén-bromid berilliumsója, képlete BeBr2.

berillium-bromid
Beryllium bromide.svg
a berillium-bromid szerkezete
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7787-46-4
PubChem 82230
ChemSpider 74208
SMILES
[Be+2].[Br-].[Br-]
InChI
1/Be.2BrH/h;2*1H/q+2;;/p-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BeBr2
Moláris tömeg 168,82
Megjelenés fehér por[1]
Sűrűség 3,465 g·cm−3 (20 °C)
Olvadáspont * 506-509 °C
  • szublimál 473 °C-on
Forráspont 520 °C[2]
Oldhatóság (vízben) jól oldódik[2]
Oldószerei oldódik etanolban[3]
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
-2,094 kJ/g
Standard moláris
entrópia
So298
9,5395 J/K
Veszélyek
Főbb veszélyek mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes
R mondatok R49 R25 R26 R36/37/38 R43 R48/23 R51/53
S mondatok S45 S53 S61
Rokon vegyületek
Azonos kation berillium-oxid
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Tartalomjegyzék

ElőállításaSzerkesztés

Berillium-oxid, bróm és szén keverékének reakciójával állítható elő 1100–1200 °C-on, a reakcióban melléktermékként szén-monoxid keletkezik:[4][5]

 

Előállítható az elemek közvetlen reakciójával,[6] vagy berillium-karbid és bróm reakciójával 500-700 °C-on:[4]

 

Berillium-oxid és hidrogén-bromid reakciója során is keletkezik:[7]

 

TulajdonságaiSzerkesztés

Nagyon higroszkópos, rombos kristályokból álló fehér por.[6] Rácsállandók: a = 10,32 Ǻ, b = 5,52 Ǻ és c = 5,54 Ǻ.[4] Olvadási entalpiája 9,80 kJ/mol.[6] Gázfázisban dimer alakban van jelen.[4]

Vízben lassan hidrolizál:

 

Mint minden berilliumvegyület, lenyelve vagy belélegezve mérgező.

FelhasználásaSzerkesztés

Dietil-éteres oldatát igen aktív katalizátorként használják a szerves kémiai reakciókban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Datenblatt bei AlfaAesar, abgerufen am 28. Mai 2010 (JavaScript erforderlich). Archiválva 2014. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. a b Perry, Dale L.. Handbook of Inorganic Compounds. CRC Press, 61–62. o. (1995). ISBN 0-8493-8671-3. Hozzáférés ideje: 2007. december 10. 
  3. Parsons, Charles Lathrop. The Chemistry and Literature of Beryllium. Chemical Publishing, 21–22. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2007. december 10. 
  4. a b c d Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and Processing", ASM International (2009). S. 120f. (Google Book)
  5. Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and Processing", ASM International (2009). S. 120f. (Google Books)
  6. a b c D. L. Perry, S. L. Phillips: "Handbook of Inorganic Compounds", CRC Press (1995). p. 61-62. Auszug bei books.google.com.
  7. C. L. Parsons: "The Chemistry and Literature of Beryllium", Chemical Publishing (1909). Volltext

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumbromid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.