Wikipédia

Bernardine Evaristo

brit író és akadémikus

Bernardine Anne Mobolaji Evaristo, OBE (Eltham, 1959. május 28. –) brit író és akadémikus. Girl, Woman, Other című regénye[6] 2019-ben Margaret Atwood The Testaments című regényével közösen elnyerte a Booker-díjat, így ő lett az első fekete származású nő, aki elnyerte a Bookert.[7][8][9][10][11]

Bernardine Evaristo
Bernardine Evaristo 2018-ban
Bernardine Evaristo 2018-ban
SzületettBernardine Anne Mobolaji Evaristo
1959. május 28. (64 éves)
Eltham(wd), London,  Egyesült Királyság
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Foglalkozása
Tisztségeelnök (2022–2026, Királyi Irodalmi Társaság)
Iskolái
  • Goldsmiths, Londoni Egyetem (doktorátus)
  • Rose Bruford College
  • Eltham Hill School
Kitüntetései
  • Fellow of the English Association
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2004)
  • Fellow of the Royal Society of Arts (2006)
  • Jerwood Fiction Uncovered Prize (2014)[1]
  • Man Booker-díj (2019)[2][3][4]
  • Brit Birodalom Rendjének tisztje (2020)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernardine Evaristo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Evaristo a londoni Brunel Egyetem(wd) kreatív írásának professzora és a Royal Society of Literature(wd) elnöke, a második nő és az első fekete származású személy, aki 1820-as alapítása óta tölti be ezt a szerepet.

Evaristo régóta szószólója a színes írók és művészek bevonásának. Megalapította a Brunel Nemzetközi Afrikai Költészeti Díjat[12] 2012–2022 között, és kezdeményezte a The Complete Works költészeti mentorprogramot 2007–2017 között.[13] Társalapítója volt a Spread the Word írodalmi ügynökségnek Ruth Borthwickkel(wd)[14] (1995-től napjainkig) és Nagy-Britannia első fekete női színházi társulatával (1982–1988), a Theatre of Black Women-nel(wd).[15] Megszervezte Nagy-Britannia első jelentős feketeszínházi konferenciáját, Future Histories-t a Black Theatre Forum számára[16] (1995) a Royal Festival Hallban(wd), és Nagy-Britannia első nagy konferenciáját a fekete brit írásokról, a Tracing Paper-t (1997) a Londoni Múzeumban(wd).

Evaristo több mint 77 kitüntetést, díjat, ösztöndíjat, jelölést és egyéb elismerést kapott. Az Oxfordi Egyetem St Anne's College(wd) tiszteletbeli tagja, valamint az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia(wd) nemzetközi tiszteletbeli tagja. 2021-ben Sir Richard Eyre(wd) utódja lett a Rose Bruford Színházi és Előadóművészeti Főiskola elnöki posztján. Evaristo a Royal Society of Literature (RSL) alelnöke volt, 2020-ban pedig élethosszig tartó alelnöke lett, mielőtt elnök lett (2022–2026).[17] A Brit Birodalom Rendjének (MBE) tagjává nevezték ki a Queen's 2009 Birthday Honours, és a Brit Birodalom Rendjének (OBE) tisztjévé a Queen's Birthday Honours 2020-ban(wd), mindkettőt az irodalomért végzett szolgálatokért.

Fiatalkora és pályafutása szerkesztés

Evaristo a délkelet-londoni Elthamban(wd)[18] született, és Bernardine Anne Mobolaji Evaristo-nak keresztelték el.[19] Woolwichban(wd) nőtt fel, nyolc gyermeke közül a negyedikként Jacqueline M. Brinkworth, egy angol, ír és német származású anyától,[20] aki iskolai tanár volt,[21] és egy nigériai apától, Julius Taiwo Bayomi Evaristotól (1927-2001), aki Danny néven brit Kamerunban(wd) született, Nigériában nőtt fel, aki 1949-ben Nagy-Britanniába vándorolt, hegesztő és Greenwich kerület első fekete tanácsosa lett a Munkáspártban.[22] Apai nagyapja, Gregorio Bankole Evaristo joruba aguda(wd)[23] volt, aki Brazíliából Nigériába hajózott. Vámtiszt volt († 1927). Apai nagyanyja, Zenobia Evaristo, született Sowemima († 1967), a nigériai Abeokutaból származott.[24][25][26][27]

Evaristo 1970 és 1977 között az Eltham Hill Gimnáziumban tanult,[28] és 1972-ben csatlakozott a Greenwich Young People's Theatre-hez (ma Tramshed(wd), Woolwich(wd)), amelyről ezt mondta: "Tizenkét éves voltam, és ez a gyermekkorom szülötte volt, hogy egy egész életen át tartó művészeti karrierhez vezetett."[29] A Rose Bruford College of Speech and Drama-ra járt, ahol 1982-ben végzett.[30]

Az 1980-as években Paulette Randallal(wd) és Patricia Hilaire-rel együtt megalapította a Theatre of Black Women-t(wd),[15] az első ilyen színházi társulatot Nagy-Britanniában. Az 1990-es években megszervezte Nagy-Britannia első fekete-brit írókonferenciáját, amelyet a Londoni Múzeumban(wd) tartottak, és egyben Nagy-Britannia első fekete-brit színházi konferenciáját a Royal Festival Hallban(wd). 1995-ben társalapítója és irányítója volt a Spread the Word-nek, a londoni írófejlesztő ügynökségnek.[31]

Evaristo a Goldsmiths College-ban(wd), a Londoni Egyetemen folytatta továbbképzését, ahol 2013-ban doktorált kreatív írásból.[32] 2019-ben a Greenwichi és Docklandsi(wd)[33] Nemzetközi Fesztivál(wd)[34] Woolwich-díjasává nevezte ki, újra kapcsolatba került szülővárosával és írt arról, amikor 18 évesen elhagyta.[35] 2022-ben megkapta a "Freedom of the Borough of the Royal Borough of Greenwich" kitüntetést.[36]

Munkássága szerkesztés

 
Evaristo, Waterstones(wd)[37] Piccadilly London, 2019. december

Evaristo első könyve az Island of Abraham című 1994-es versgyűjtemény volt.[38] Két nem fikciós könyv, valamint nyolc szépirodalmi és verses könyv szerzője lett, amelyek az afrikai diaszpóra aspektusait kutatják.[39] Kísérletezik a formával és a narratív perspektívával,[39] gyakran egyesíti a múltat a jelennel, a fikciót a költészettel, a tényszerűt a spekulatívval, a valóságot pedig az alternatív valóságokkal (mint a 2008-as Blonde Roots című regényében).[40] Verses regénye, a The Emperor's Babe (Pingvin, 2001) egy fekete tinédzser lányról szól, akinek a szülei Núbiából származnak, és a római kori Londonban közel 2000 évvel ezelőtt nagykorúvá váltak.[41] Elnyerte az Arts Council(wd) Writers' Award 2000-es díját, 2003-ban a NESTA(wd) Fellowship Award-ot, majd 2010-ben a The Times beválasztotta az évtized 100 legjobb könyve közé,[42] és átdolgozták a BBC Radio 4(wd) darabba 2013-ban.[43] Evaristo negyedik könyve, a Soul Tourists (Pingvin, 2005) egy kísérleti regény egy össze nem illő párról, akik Európán át a Közel-Keletre autóznak, és az európai történelem valódi színes alakjainak szellemeit mutatja be.[44][45]

Blonde Roots (Pingvin, 2008) című regénye egy szatíra, amely megfordítja a transzatlanti rabszolga-kereskedelem történetét, és egy olyan univerzummal helyettesíti, ahol az afrikaiak rabszolgasorba verik az európaiakat.[46] A Blonde Roots elnyerte az Orange Youth Panel Award-ot[36] és a Big Red Read Award-ot,[47] és jelölték a Nemzetközi Dublini Irodalmi Díjra, az Orange Prize-re és az Arthur C. Clarke-díjra.[48]

Evaristo további könyvei közé tartozik a Lara (Bloodaxe Books, 2009, korábbi verziója 1997-ben) című verses regénye, amely családtörténetének több, mint 150 évre visszanyúló kulturális szálát, valamint londoni, vegyes fajú családban eltöltött gyermekkorát fikcionálta.[49] Ez 1998-ban elnyerte az EMMA(wd) legjobb regényének díját.[27] Hello Mum (Pingvin, 2010) című novelláját Suffolk megye "The Big Read"-nek választották, és 2012-ben a BBC Radio 4 darabjába adaptálták.[50]

2014-ben megjelent, Mr. Loverman című regénye (Penguin UK, 2013/Akashic Books USA, 2014) egy hétéves karibi londoni lakosról szól, aki egy "closeted"(wd)[51] homoszexuális személy, aki a feleségével 50 éves házassága után lehetőségeit mérlegeli.[52][53] Elnyerte a Publishing Triangle Ferro-Grumley-díjat(wd) az LMBT-fikcióért (USA) és a Jerwood Fiction Uncovered Prize díjat(wd).[54] 2015-ben írt és bemutatott egy kétrészes BBC Radio 4 dokumentumfilmet, Fiery Inspiration – Amiri Barakáról(wd),[55] a BBC Radio 4-en.[56]

Evaristo Girl, Woman, Other című regénye (2019. május, Hamish Hamilton/Penguin UK) egy innovatív többszólamú „fúziós fikció”,[57] amely 12 főként fekete brit nőről szól. Életkoruk 19 és 93 év közötti, és kulturális hátterük, szexuális irányultságuk, osztályaik és földrajzi elhelyezkedésük keveréke, a regény pedig felvázolja reményeiket, küzdelmeiket és egymást keresztező életüket. 2019 júliusában a regény bekerült a Booker-díj hosszú listájára,[58] majd bekerült a 2019. szeptember 3-án bejelentett rövidlistára Margaret Atwood, Lucy Ellmann(wd), Chigozie Obioma(wd), Salman Rushdie és Elif Shafak[59] könyvei mellett.[60][61] Október 14-én a Girl, Woman, Other elnyerte a Booker-díjat Atwood The Testaments című művével együtt.[62][63] A győzelem révén Evaristo lett az első fekete származású nő, és az első fekete származású brit szerző, aki elnyerte a díjat.[63][64][65] A Girl, Woman, Other egyike volt Barack Obama 2019-es 19 kedvenc könyvének és Roxane Gay(wd)[66] 2019-es kedvenc könyvének.[67][68][69] A regény a 2020-as női szépirodalmi díjra is bekerült.[70]

2020-ban Evaristo elnyerte a British Book Awards: Az év szépirodalmi könyve és az év szerzője[71] díjat, az Indie Book Award for Fiction díjat.[72] 2020 júniusában Evaristo lett az első fekete származású nő és az első fekete származású brit író, aki elérte az első helyet az Egyesült Királyság puhakötésű szépirodalmi slágerlisláin,[73] ahol öt hétig tartotta az első helyet, és 44 hetet töltött a Top 10-ben.[74]

Evaristo felkerült a Powerlist 2021-re, az éves Powerlist 14. kiadására, amely elismeri az Egyesült Királyság legbefolyásosabb afrikai vagy afrikai-karibi örökségeit.[75]

2022-ben a Girl, Woman, Other felkerült a „Big Jubilee Read” 70 könyvét tartalmazó listára, amely a nemzetközösségi írók 70 könyvét tartalmazza, akiket II. Erzsébet platina jubileumának(wd) megünneplésére választottak.[76]

Evaristo írásai közé tartozik még rövid fikció, dráma, költészet, esszék, irodalomkritika, valamint színpadi és rádiós projektek. Két könyvét, a The Emperor's Babe (2001) és a Hello Mum (2010) a BBC Radio 4 drámáira adaptálták. Kilencedik könyvét, a Manifesto: On Never Giving Up[77] a Penguin(wd) UK (2021. október) és a Grove Atlantic(wd) USA (2022) adja ki. Tizedik könyve, a Feminism (2021. november) a Tate Britain(wd)[78] (Tate) „Look Again” című sorozatának része (Tate Publishing). Személyes áttekintést nyújt a brit színes bőrű nők művészetének reprezentációjáról a galéria közelgő nagy átalakítása keretében. 2020-ban Evaristo együttműködött Valentinóval a Collezione Milano gyűjteményükön, és költői szöveget írt a gyűjtemény fotóihoz, Liz Johnson Artur(wd) fotóstól, amelyet dohányzóasztal-könyvként(wd)[79] adtak ki (Rizzoli, 2021).[80]

Evaristo számos cikket, esszét, fikciót és könyvismertetőt írt olyan kiadványokhoz, mint például: The Times, Vanity Fair, The Guardian,[81] The Observer, The Independent, Vogue, Harper's Bazaar UK, The Times Literary Supplement, Conde Naste Traveller, Wasafiri , és a New Statesman.[82] A New Daughters of Africa: Afrikai származású nők írásainak nemzetközi antológiája (2019) munkatársa, szerkesztette Margaret Busby(wd).[83][84]

Szerkesztő szerkesztés

Evaristo vendégszerkesztette a The Sunday Times Style magazint 2020 júliusában, amelyben számos fiatal művész, aktivista és előremutató személy szerepelt.[85] Néhány évvel korábban vendégszerkesztője volt az Mslexia magazin 2014. szeptemberi számának,[86] a Poetry Society of Great Britain, a Poetry Review (2012) centenáriumi téli számának, „Sértő frekvenciák” (Offending Frequencies) címmel; a Wasafiri magazin Black Britain: Beyond Definition (Routledge, 2010) különszáma, Karen McCarthy Woolf(wd) költővel; A Ten[87] fekete és ázsiai költők antológiája, Daljit Nagra(wd) költővel (Bloodaxe Books, 2010), 2007-ben pedig társszerkesztője volt a New Writing Anthology NW15-nek (Granta/British Council). Evaristo az 1990-es években a FrontSeat interkulturális magazin szerkesztője is volt,[48] és az egyik szerkesztője a Black Women Talk Poetry antológiának (amelyet 1987-ben a Black Womantalk Poetry kollektíva(wd) adott ki, amelynek Evaristo is tagja volt)[10] Nagy-Britannia első ilyen tartalmas antológiája, amelyben 20 költő közül Jackie Kay(wd), Dorothea Smartt(wd) és Adjoa Andoh(wd) között.[88]

2020 októberében bejelentették, hogy az Evaristo új könyvsorozatot készít Hamish Hamiltonnal(wd) a Penguin Random House kiadónál, a „Black Britain: Writing Back” címmel, amely magában foglalja a múlt könyveinek visszahozását és forgalomba hozatalát. Az első hat könyv, a regények 2021 februárjában jelentek meg, köztük a Minty Alley (1936) C. L. R. Jamestől(wd)[89] és a The Dancing Face (1997) Mike Phillipstől(wd)[90].[91]

Médiaszereplések szerkesztés

Evaristo két nagy művészeti televíziós dokumentumfilm-sorozat témája volt: a South Bank Show, Melvyn Bragggel(wd) (Sky Arts, 2020. ősz)[92][93] és az Imagine, Alan Yentobbal(wd) ("Bernardine Evaristo: Never Give Up", BBC One, 2021. szeptember).[94][95] Sok más interjút is adott, többek között a HARDtalk számára Stephen Shakurral (BBC World, 2020) és a This Cultural Life-nak John Wilsonnal(wd) (BBC4, 2021. november). 2020-ban a Profile (BBC Radio 4, 2019) és a Desert Island Discs témája is volt a BBC Radio 4-en, Lauren Laverne(wd) interjúval.[96][97] 2015-ben Evaristo írt és bemutatott egy kétrészes BBC Radio 4 dokumentumfilmet Fiery Inspiration: Amiri Baraka and the Black Arts Movement címmel.[56]

Nagy-Britanniában számos podcast-szereplése között van Adwoa Aboah(wd), Samira Ahmed(wd), Elizabeth Day(wd), Grace Dent(wd), Annie MacManus(wd), Graham Norton, James O'Brien(wd), Natalie Portman, Jay Rayner(wd), Simon Savidge, Pandora Sykes(wd) és Jeremy Vine(wd) által készített interjú.

A Booker-díj elnyerését követő két hónapban Evaristo azt írta, hogy több interjút kapott, mint pályafutása során.[83]

Tanítás és túrázás szerkesztés

Evaristo 1994 óta tanít kreatív írást. 2015-ben számos írási ösztöndíjat és rezidenciát kapott, köztük a Montgomery-ösztöndíjat a hanoveri(wd) Dartmouth College-ban, New Hampshire-ben; a Washington DC-i Georgetowni Egyetem Brit Tanácsa számára; Barnard College/Columbia Egyetem, New York; University of the Western Cape, Dél-Afrika; a Virginia Művészeti Fesztiválon (Virginia, USA), valamint a University of East Anglia (Egyesült Királyság) írói ösztöndíjasa. A University of East Anglia-Guardian "Hogyan mesélj el egy történetet" kurzust oktatott négy évadon keresztül Londonban 2015-ig.[98][99] Evaristo a londoni Brunel Egyetem(wd) kreatív írásának professzora, 2011 óta tanít az egyetemen.[83]

1997 óta több mint 130 nemzetközi írói felkérést fogadott el. Ezek magukban foglalják az írói rezidenciát és a látogatási ösztöndíjakat, a British Council túráit, a könyves túrákat, a kreatív írás tanfolyamokat és workshopokat, valamint számos konferencián és irodalmi fesztiválon tartott vitaindító előadásokat, előadásokat és paneleket.[22] 2017-ben és 2018-ban elnökölt a British Council 32. és 33. berlini irodalmi szemináriumán. 2020. szeptember 30-án előadást tartott a New Statesman/Goldsmiths-díjról.[100][101] 2020 októberében a Frankfurti Könyvvásár Publishing Insights konferenciáján tartotta a nyitóbeszédet, amelyben arra szólította fel a kiadókat, hogy vegyenek fel több embert, akik a közösségek szélesebb körét képviselik. akik a kliséken és a sztereotípiákon túl keresnek valamit."[102]

Egyéb tevékenységek szerkesztés

A Brunel International African Poetry Prize megalapítása mellett[22] számos díjat ítélt meg. 2012-ben a Caine-díj afrikai írásáért[103] és a Commonwealth Short Story Prize[104] zsűrijének elnöke volt. 2021-ben a Női Szépirodalmi Díj zsűrijének elnöke volt.[105]

2006-ban Evaristo kezdeményezte a Művészeti Tanács(wd) által finanszírozott, a Spread the Word írófejlesztő ügynökség által készített jelentést arról, hogy a fekete[106] és az ázsiai költők miért nem jelennek meg az Egyesült Királyságban, amelyből kiderült, hogy az összes megjelent költészet kevesebb mint 1 százaléka származik színes szerzőktől.[31]

Amikor a jelentés megjelent, ő kezdeményezte a The Complete Works költészeti mentorprogramot Nathalie Teitlerrel(wd) és a Spread the Word-del(wd).[13] Ebben a nemzeti fejlesztési programban[107] 30 költőt mentoráltak, egy-két éven keresztül, és sokan könyvet adtak ki, díjat nyertek és komoly elismerésben részesültek költészetükért.[108][109]

Evaristo különböző szervezetek tanácsaiban és tanácsadó bizottságaiban is részt vett, így 2017 óta a Council of the Royal Society of Literature, az Arts Council of England, a London Arts Board, a British Council Literature Advisory Panel, a Society of Authors, a Poetry Society (elnök) és a Wasafiri nemzetközi irodalmi magazin.[110][22] Evaristót 2021 végétől (elődje, Dame Marina Warner(wd)[111] nyugdíjba vonulását követően) választották meg a Royal Society of Literature elnökévé, ő lett az első színes bőrű író, és csak a második nő a Társaság 200 éves történetében,[112] és a bejelentéskor kijelentette: "Az irodalom nem luxus, hanem nélkülözhetetlen civilizációnk számára. Ezért nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen előkelő és erőteljes irodalmi szervezet alakja lehetek, amely ilyen aktívan működik és sürgősen elkötelezett amellett, hogy Nagy-Britannia minden demográfiai és földrajzi helyéről a kiemelkedő írók legszélesebb körét befogadja, és hogy irodalmi projekteken keresztül elérje a marginalizált közösségeket, beleértve a fiataloknak az iskolákban való bemutatását Nagy-Britannia vezető íróinak, akik meglátogatják őket, tanítanak és megvitatják munkájukat."[17][113] A Sky Arts nagyköveteként Evaristo a Sky Arts RSL Writers Awards élén áll, mentorálást biztosítva az alulreprezentált írások számára rs.[114]

Sal Idriss[115] fotós Evaristo portréja (2002) a londoni National Portrait Gallery gyűjteményében található.[116]

Magánélete szerkesztés

Feleségül ment David Shannon[117] íróhoz, akit 2006-ban ismert meg,[97] és akinek debütáló regénye 2021 márciusában jelent meg.[118][119][120]

Díjak és elismerések szerkesztés

  • 1999: EMMA Best Book Award for Lara[121]
  • 2000: Arts Council England Writer's Award 2000, for The Emperor's Babe[48]
  • 2002: UEA Writing Fellow, University of East Anglia(wd)[122]
  • 2003: National Endowment of Science, Technology and the Arts (NESTA) Fellowship Award[121]
  • 2004: Elected a Fellow, Royal Society of Literature(wd) (est.1820)[123]
  • 2006: British Council Fellow, Georgetown University, USA[121]
  • 2006: Elected a Fellow, Royal Society of Arts (est.1754)[48]
  • 2009: Arthur C. Clarke Award, nominated for Blonde Roots[48]
  • 2009: Awarded an MBE in the Queen's Birthday Honours List(wd) for services to Literature[124]
  • 2009: Big Red Read Award, Fiction and overall winner for Blonde Roots[27]
  • 2009: International Dublin Literary Award, nominated for Blonde Roots[125]
  • 2009: Orange Prize for Fiction, nominated for Blonde Roots[48]
  • 2009: Orange Prize Youth Panel Award for Blonde Roots[126][127]
  • 2010: Hurston/Wright Legacy Award, USA (finalist)[128]
  • 2010: Poetry Book Society Commendation for Ten, co-edited with Daljit Nagra[129]
  • 2010: The Emperor's Babe, The Times (UK) "100 Best Books of the Decade"[42]
  • 2014: Jerwood Fiction Uncovered Prize[54]
  • 2015: The Montgomery Fellow, Dartmouth College, USA[130]
  • 2015: Triangle Publishing Awards: Ferro-Grumley Award for LGBT Fiction, USA[131]
  • 2017: Elected an Honorary Fellow, the English Association[39] (est.1906)
  • 2018: Elected a Fellow of Rose Bruford College of Theatre & Performance[132][133]
  • 2019: Financial Times: list of 14 women gamechangers
  • 2019: Goodread's Choice Award Best Fiction (finalist)[134]
  • 2019: Gordon Burn Prize (finalist)
  • 2019: Winner of the Booker Prize for Girl, Woman, Other[63][135]
  • 2020: Australian Book Industry Awards (nominated)
  • 2020: Awarded an Officer of the Order of the British Empire in the Queen's 2020 Birthday Honours for services to literature[136]
  • 2020: British Book Awards: Author of the Year
  • 2020: British Book Awards: Fiction Book of the Year
  • 2020: Elle 50 – list of Britain's gamechangers[137]
  • 2020: Ferro-Grumley Award USA (finalist)
  • 2020: Gold Medal of Honorary Patronage (est. 1683), Trinity College Dublin
  • 2020: Indie Book Award for Fiction
  • 2020: Le Prix Millepage, France
  • 2020: Lifetime Honorary Fellow, St Anne's College(wd), University of Oxford[138]
  • 2020: Lifetime Vice President, Royal Society of Literature(wd)
  • 2020: Orwell Prize (finalist)
  • 2020: Reading Women Award
  • 2020: The Bookseller 150 power list[139]
  • 2020: The Glass Bell Awards (finalist)
  • 2020: The Vogue 25 for 2020 – list of Britain's 25 most influential women
  • 2020: Visionary Honours Awards – finalist for Girl, Woman, Other [140][141]
  • 2020: Voted one of 100 Great Black Britons[142]
  • 2020: Women's Prize for Fiction (finalist)
  • 2021: European Literature Award, Holland (finalist)
  • 2021: Freedom of the Borough Award, Royal Borough of Greenwich[143]
  • 2021: GG2 Woman of the Year Award
  • 2021: Glamour magazine Woman of the Year, Gamechanging Author Award
  • 2021: Honorary International Fellow, American Academy of Arts & Sciences(wd) (est. 1780)
  • 2021: International Dublin Literary Award(wd) (finalist)
  • 2021: Nielsen(wd) Gold Bestseller Award [144]
  • 2021: Person of the Year – as the 151st honoree of The Bookseller's 150 Power List.
  • 2021: Premio Gregor von Rezzori (Italy) (finalist)
  • 2021: Premio Lattes Grinzane (Italy) (finalist)
  • 2021: President of Rose Bruford College of Theatre and Performance
  • 2021: The UK Black Powerlist(wd) 100
  • 2021: The Bookseller(wd) 150 power list[145]
  • 2021: Vanity Fair(wd) magazine Challenger Award
  • 2022: Appointed President, Royal Society of Literature (2022–2026)[146]
  • 2022: Bestsellery Empiku Award (Poland) – finalist
  • 2022: Forbes "50 over 50" honoree for the Europe, Middle East & Africa region
  • 2022: Honorary Doctor of Arts and Letters, Kings College London
  • 2022: Honorary Doctor of Letters, Queen Mary University of London(wd)[147]
  • 2022: Honorary Doctor of Letters, Glasgow Caledonian University(wd)
  • 2022: Honorary Doctor of Letters, University of Greenwich(wd)
  • 2022: Honorary Fellow, Goldsmiths(wd), University of London(wd) 2022: Honorary Doctor of Arts, London South Bank University
  • 2022 Honorary Fellow, CILIP(wd), The Library and Information Association
  • 2022: Plebiscyt Ksiazka Roku 2021/ Literatura Piekna (Poland) for Girl, Woman Other – finalist
  • 2022: Sky Arts: Britain's 50 Most Influential Artists of the Past 50 years (No. 26)
  • 2022: Soho House Awards: Writer
  • 2022: Stylist magazine Remarkable Women Awards: Writer of the Year
  • 2022: The UK Black Black Powerlist 100
  • 2022: Visionary Honours Book of the Year 2021 – finalist for Manifesto
  • 2023: Prix de Libraires du Quebec, Canada – finalist
  • 2023: Grand Prix des Lecteurs, France – finalist
  • 2023: The UK Black Powerlist(wd) 100

Tudományos kitüntetések szerkesztés

  • 2014: Appointed The Public Orator, Brunel University London(wd)
  • 2015: CBASS Award for Excellence, Brunel University London
  • 2017: Teach Brunel Award, Brunel University London
  • 2020: Vice Chancellor's Award for Staff, Brunel University London
  • 2022: CBASS Lecturer of the Year, Brunel University London[148]

Könyvei szerkesztés

Színdarab szerkesztés

Novellák szerkesztés

  • 1994: "Letters from London" in Miscegenation Blues: voices of mixed-race women, edited by Carol Camper (Sister Vision Press)[155]
  • 2005: On Top of the World (BBC Radio 4(wd))
  • 2006: "Ohtakemehomelord.com" in The Guardian's annual short story supplement (July)[156]
  • 2008: "A Matter of Timing", The Guardian[157]
  • 2010: "On Top of the World", The Mechanics Institute Review, Issue 7 (Birkbeck, University of London(wd))[158][159]
  • 2011: "I Think I'm Going Slightly Mad" in One for the Trouble, The Book Slam Annual, edited by Patrick Neate (Book Slam Productions)[160]
  • 2014: "Our Billy, (or should it be Betty?)" in Letter to an Unknown Soldier, 14–18 NOW UK WW1 Centenary Art Commissions (William Collins/HarperCollins)[161]
  • 2015: "Yoruba Man Walking" in Closure: a new anthology of contemporary black British fiction, edited by Jacob Ross(wd) (Peepal Tree Press)[162]
  • 2016: "The Human World" in How Much the Heart Can Hold, edited by Emma Herdman (Hodder & Stoughton)[163]
  • 2020: "Star of the Season", British Vogue(wd)[164]
  • 2020: "The White Man's Liberation Front", New Statesman(wd)[165]

Magyarul szerkesztés

  • Ófrika Rulez! (Blonde Roots) – K.u.K, Budapest, 2010 · ISBN 9789639887275 · Fordította: Boda András
  • A lány, a nő, a többiek (Girl, Woman, Other) – Európa, Budapest, 2021 · ISBN 9789635045136 · Fordította: Kállay Eszter

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://fictionuncovered.co.uk/2014list/
  2. ↑ https://thebookerprizes.com/fiction/backlist/2019, 2022. november 8.
  3. ↑ books/2019/oct/14/booker-prize-judges-break-the-rules-and-insist-on-joint-winners?CMP=share_btn_tw
  4. ↑ https://www.bbc.co.uk/news/entertainment-arts-50014906, 2022. november 8.
  5. ↑ The London Gazette (brit angol nyelven), 2020. október 9.
  6. ↑ Girl, Woman, Other, Penguin.
  7. ↑ Richardson, Hollie. Desert Island Discs: 5 things we learned about Girl, Woman, Other author Bernardine Evaristo 
  8. ↑ 'Another author': outrage after BBC elides Bernardine Evaristo's Booker win. The Guardian , 2019. december 4. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  9. ↑ Middleton, Lucy. „First woman with Black heritage to receive Booker Prize describes joint win as 'bittersweet'”, Metro , 2019. október 15. 
  10. ↑ a b Evaristo, Bernardine. „Bernardine Evaristo: 'These are unprecedented times for black female writers'”, The Guardian , 2019. október 19. 
  11. ↑ de León, Concepción. „Booker Prize Winner 'Girl, Woman, Other' Is Coming to America”, The New York Times , 2019. november 1. 
  12. ↑ Brunel International African Poetry Prize website.
  13. ↑ a b The Complete Works. (Hozzáférés: 2021. április 2.)
  14. ↑ "About Us", Spread the Word.
  15. ↑ a b "Theatre of Black Women", Unfinished Histories: Recording the History of Alternative Theatre. Retrieved 29 July 2019.
  16. ↑ Black Theatre Forum. Black Plays Archive . National Theatre[halott link]
  17. ↑ a b Bernardine Evaristo Announced as New President of the RSL. The Royal Society of Literature , 2021. november 30. [2023. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 3.)
  18. ↑ Eltham kerület Délkelet-Londonban, Angliában, Greenwich kerületén belül.
  19. ↑ Harolds, Laolu (7 September 2019), "Two Nigerian Novelists Make 2019 Booker Prize Shortlist", Nigerian Tribune.
  20. ↑ Awal, Mohammed: Bernardine Evaristo, first black woman to win Booker Prize whose name the media tried to erase from history. Face2Face Africa , 2019. december 15. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.)
  21. ↑ Evaristo, Bernardine. „Bernardine Evaristo on a childhood shaped by racism: 'I was never going to give up'”, The Guardian , 2021. szeptember 25. (Hozzáférés: 2022. július 12.) (angol nyelvű) 
  22. ↑ a b c d Biography. Bernandine Evaristo Official Website . [2023. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 21.)
  23. ↑ A nigériai brazilok, Amaros vagy Agudas (agudák) a felszabadult afro-brazil(wd) rabszolgák leszármazottaiból állnak, akik elhagyták Brazíliát és Nigériában telepedtek le. A nigériai brazilok kifejezés egyébként utalhat a Brazíliából származó első generációs emigránsokra is.
  24. ↑ Fadumiye, AdeOla: Social: Bernadine Evaristo …on the crossroads of culture. Genevieve . [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  25. ↑ Payne, Tom. „A Writer's Life: Bernadine Evaristo”, The Telegraph , 2003. március 23.. [2019. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.) 
  26. ↑ Innes, C. L.. The Cambridge Introduction to Postcolonial Literatures in English. Cambridge University Press, 68. o. (2007). ISBN 978-1139-4655-95 „Bernardine Evaristo grandfather slave.” 
  27. ↑ a b c Bernardine Evaristo biography, British Council, Literature.
  28. ↑ Alumni Author Bernadine Evaristo Holds Q&A at Eltham Hill. Eltham Hill School. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  29. ↑ Meet the Team. Tramshed . (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  30. ↑ Bernardine Evaristo (OBE). Rose Bruford College. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  31. ↑ a b "Arts Advocacy", Bernardine Evaristo website.
  32. ↑ Bernardine Evaristo. gold.ac.uk . Goldsmiths University of London. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  33. ↑ A London Docklands a folyópart és egykori dokkok Londonban.
  34. ↑ A Greenwich+Docklands International Festival egy ingyenes éves szabadtéri előadóművészeti fesztivál, amelyre minden júniusban Kelet- (Tower Hamlets kerület) és Délkelet-London (Greenwich) szerte kerül sor.
  35. ↑ Evaristo, Bernardine: Bernardine Evaristo on Woolwich: 'We weren't allowed to play outside', 2019. szeptember 7. (Hozzáférés: 2019. október 16.)
  36. ↑ Greenwich, Royal Borough of: Freedom of the Borough (angol nyelven). www.royalgreenwich.gov.uk . (Hozzáférés: 2023. június 21.)
  37. ↑ A Waterstones, korábban Waterstone's, egy brit könyvkereskedő, amely 311 üzletet üzemeltet, főként az Egyesült Királyságban és más közeli országokban.
  38. ↑ Russell, Anna. How Bernardine Evaristo Conquered British Literature (2022. február 3.) 
  39. ↑ a b c "Bernardine Evaristo, Professor of Creative Writing", Brunel University London.
  40. ↑ Merritt, Stephanie (24 August 2008), "When slavery isn't such a black-and-white issue", The Observer.
  41. ↑ Kroll. Jeri (December 2018), "The Hybrid Verse Novel and History: Margaret Atwood and Bernardine Evaristo revisioning the past", Axon, Issue 7.2: Contemporary Boundary Crossings and Ways of Speaking Poetically.
  42. ↑ a b "The 100 Best Books of the Decade", The Times, 14 November 2009.
  43. ↑ The Emperor's Babe, BBC Radio 4, 23 May 2013.
  44. ↑ "Extract from Soul Tourists — Analysis", Crossing Borders.
  45. ↑ Adams, Sarah (16 July 2005), "What a trip", The Guardian.
  46. ↑ Charles, Ron(wd) (18 January 2009), "Race Reversal", The Washington Post.
  47. ↑ Flood, Alison. „Bernardine Evaristo wins 'alternative' Orange prize”, The Guardian , 2009. június 3. 
  48. ↑ a b c d e f "Bernardine Evaristo" at Diaspora Writers UK. Archiválva 2016. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben..
  49. ↑ Bernardine Evaristo, Lara at Bloodaxe Books.
  50. ↑ "Hello Mum", Afternoon Drama, BBC Radio 4, 3 August 2012.
  51. ↑ A Closeted és in the closet metaforák az LMBT-személyekre, akik nem fedték fel szexuális irányultságukat vagy nemi identitásukat és ezek vonatkozásait, beleértve a szexuális identitást és a szexuális viselkedést.
  52. ↑ Gee, Maggie(wd) (31 August 2013), "Mr Loverman by Bernardine Evaristo – review", The Guardian.
  53. ↑ Osman, Diriye (30 June 2014), "The Dazzling Story of an Older, Gay, Caribbean Dandy", HuffPost Queer Voices.
  54. ↑ a b The Jerwood Fiction Uncovered Prize Archiválva 2016. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben., Jerwood Charitable Foundation.
  55. ↑ Amiri Baraka (született: Everett Leroy Jones; 1934. október 7. – 2014. január 9.), korábban LeRoi Jones és Imamu Amear Baraka amerikai költészet, dráma, fikció, esszék és zenekritika írója volt.
  56. ↑ a b Fiery Inspiration: Amiri Baraka And The Black Arts Movement. BBC Media Centre . (Hozzáférés: 2022. szeptember 7.)
  57. ↑ Tepper, Anderson (13 December 2019), "The Little Book That Could: How Bernardine Evaristo Became an International Writer-to-Watch in 2019", Vanity Fair.
  58. ↑ „Not read them yet? A cheat's guide to the 2019 Booker prize longlist”, The Guardian , 2019. július 24. ,
  59. ↑ Elif Shafak (1971. október 25. –) török-brit regényíró, esszéíró, szónok, politológus és aktivista.
  60. ↑ „Atwood and Rushdie on Booker Prize shortlist”, BBC News, 2019. szeptember 3. 
  61. ↑ Self, John. „Booker Prize 2019: The books to read, and the ones you can skip”, The Irish Times , 2019. október 12. 
  62. ↑ Margaret Atwood and Bernardine Evaristo: Winners of The 2019 Booker Prize announced. The Booker Prizes, 2020. október 14.
  63. ↑ a b c Flood, Alison. „Margaret Atwood and Bernardine Evaristo share Booker prize 2019”, 2019. október 14. (Hozzáférés: 2019. október 14.) (brit angol nyelvű) 
  64. ↑ Bernardine Evaristo. The Booker Prizes. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  65. ↑ Women of the World Festival 2022 | Bernardine Evaristo - Black Britain: Writing Back. Women of the World . (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  66. ↑ Roxane Gay (1974. október 15. –) amerikai író, professzor, szerkesztő és társadalmi kommentátor.
  67. ↑ Wood, Heloise (30 December 2019), "Obama hails Girl, Woman, Other and Normal People as favourite books of 2019", The Bookseller.
  68. ↑ Gay, Roxane: A Year in the Life: 2019 (angol nyelven). Medium , 2020. február 6. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  69. ↑ Segal, Corinne: Roxane Gay's favorite book of 2019 was Girl, Woman, Other. LitHub , 2020. február 6. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  70. ↑ Women's Prize for Fiction shortlist announced (ausztrál angol nyelven). Books+Publishing , 2020. április 22. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
  71. ↑ Flood, Alison. „Evaristo and Carty-Williams become first black authors to win top British Book awards”, The Guardian , 2020. június 29. 
  72. ↑ Indie Book Award 2020 winners announced. Writers Online , 2020. június 26. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  73. ↑ Millen, Robbie. „The truth about the lockdown books boom”, The Times , 2021. április 29. 
  74. ↑ Bernardine Evaristo. National Centre for Writing. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  75. ↑ „Lewis Hamilton ends incredible year top of influential Black Powerlist 2021”, Mirror , 2020. november 17. (Hozzáférés: 2021. január 19.) (angol nyelvű) 
  76. ↑ The Big Jubilee Read: A literary celebration of Queen Elizabeth II's record-breaking reign. BBC , 2022. április 17. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
  77. ↑ Manifesto. Penguin Books Limited
  78. ↑ A Tate Britain, amely 1897 és 1932 között National Gallery of British Art, 1932 és 2000 között Tate Gallery néven volt ismert, egy művészeti múzeum a londoni Westminster Millbank(wd) városrészben.
  79. ↑ A coffee table book, más néven koktélasztalos könyv, egy túlméretezett, általában kemény fedeles könyv, amelynek célja egy olyan asztalon való elhelyezés, ahol a vendégek szórakoztatására szolgálnak, és amely beszélgetést inspirálhat, vagy csupán múlatja az időt.
  80. ↑ Liz Johnson Artur / Bernardine Evaristo: Valentino: Collezione Milano
  81. ↑ Bernardine Evaristo profile at The Guardian.
  82. ↑ "Bernardine Evaristo", New Statesman.
  83. ↑ a b c Evaristo, Bernardine: I Long Ago Chose to Take My Community with Me on My Creative Journey. Brittle Paper , 2020. január 4. (Hozzáférés: 2020. január 15.)
  84. ↑ Le Gendre, Kevin: Daughters Of Africa, 2019. május 29.
  85. ↑ Evaristo, Bernardine. „Bernardine Evaristo guest edits Style: putting Black women and womxn in the spotlight”, The Sunday Times , 2020. július 26. (Hozzáférés: 2020. december 22.) (angol nyelvű) 
  86. ↑ Mslexia[halott link], Issue 63, Sep/Oct/Nov 2014.
  87. ↑ "Ten New Poets by Bernardine Evaristo", Poetry Book Society. Archiválva 2014. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben..
  88. ↑ Osborne, Deirdre (ed.) (2016), The Cambridge Companion to British Black and Asian Literature (1945–2010), Cambridge University Press, p. xvii.
  89. ↑ Cyril Lionel Robert James (1901. január 4. – 1989. május 31.), aki néha J. R. Johnson néven írt, trinidadi történész, újságíró és marxista volt.
  90. ↑ Michael Angus Phillips (1941. augusztus 8. –) Guyanai származású brit író és műsorújságíró.
  91. ↑ Bernardine Evaristo rediscovers six novels by Black writers for Black Britain: Writing Back series. Penguin, 2020. október 28. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  92. ↑ Campbell, Joel: The South Bank Show: Gillian Anderson, Bernardine Evaristo, Benjamin Zephaniah and Simon Armitage. The Voice , 2020. október 28.
  93. ↑ Gillian Anderson, Bernardine Evaristo, Benjamin Zephaniah & Simon Armitage featured in new South Bank Show season. seenit.co.uk , 2020. október 28.
  94. ↑ Ibeh, Chukwuebuka: BBC Documentary Explores the Life and Work of Bernardine Evaristo | Airs on Sept. 2. Brittle Paper , 2021. augusztus 31. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  95. ↑ Bernardine Evaristo: Never Give Up. imagine... . BBC One, 2021. szeptember 2.
  96. ↑ "Bernardine Evaristo, writer", Desert Island Discs, BBC Radio 4, 20 September 2020.
  97. ↑ a b Thorpe, Vanessa (20 September 2020), "Bernardine Evaristo: living as a lesbian made me stronger", The Observer
  98. ↑ "UEA-GUARDIAN MASTERCLASSES", News, Bernardine Evaristo, 19 January 2012.
  99. ↑ #PotW Literary London annual lecture 23 July: Bernardine Evaristo: 'London, Londinium, Londolo: The Endless Possibilities of Re-Imagining London'. Talking Humanities . School of Advanced Study, University of London, 2014. július 21. [2015. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 3.)
  100. ↑ Evaristo, Bernardine. The longform patriarchs, and their accomplices (2020. október 1.) 
  101. ↑ Flood, Alison. „Bernardine Evaristo slams literature teaching for bias to 'whiteness and maleness'”, The Guardian , 2020. október 2. 
  102. ↑ Johnson, Hannah: Bernardine Evaristo to UK Publishing: Hire More Diverse People. Publishing Perspectives , 2020. október 14. (Hozzáférés: 2021. április 2.)
  103. ↑ "Bernardine Evaristo, Chair of Judges 2012, writer and poet", Caine Prize, 23 April 2012.
  104. ↑ Evaristo, Bernardine, "There is no magic formula"[halott link] (Chair of the 2012 Commonwealth Short Story Prize on what makes a good short story) Commonwealth Writers.
  105. ↑ Announcing our 2021 Judging Panel. Women's Prize for Fiction. (Hozzáférés: 2022. szeptember 7.)
  106. ↑ olaszul: {{{1}}} Caponi, Paolo. "Ester Gendusa, Identità nere e cultura europea. La narrativa di Bernardine Evaristo", In: Altre Modernità, Vol. 0, Iss. 14, pp. 211–213 (2015).
  107. ↑ Bird, Julia: The Complete Works Poetry – call for submissions. The Poetry School . (Hozzáférés: 2021. április 2.)
  108. ↑ Ashenden, Amy (21 February 2014), "Bernardine Evaristo – Interview", VADA.
  109. ↑ 'Girl, Woman, Other' Author Bernardine Evaristo Becomes First Black Woman To Win Booker Prize (2020. december 6.) 
  110. ↑ "Bernardine Evaristo | Advisory Board" Archiválva 2021. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben, People, Wasafiri.
  111. ↑ Dame Marina Sarah Warner (1946. november 9. –) angol történész, mitográfus, művészeti kritikus, regény- és novellaíró.
  112. ↑ Chandler, Mark. Evaristo first writer of colour to be named RSL president (2021. november 29.) 
  113. ↑ Sherwood, Harriet. „Novelist Bernardine Evaristo to be president of Royal Society of Literature”, The Guardian , 2021. november 30. 
  114. ↑ Sky Arts joins forces with five world-leading artists to nurture the next generation. Sky Arts , 2021. január 29. (Hozzáférés: 2022. szeptember 7.)
  115. ↑ Sal Idriss (fotós)
  116. ↑ Bernardine Evaristo - Person - National Portrait Gallery. National Portrait Gallery, London . (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
  117. ↑ David Shannon
  118. ↑ „Bernardine Evaristo: Husband surprises Booker winner… with a book”, BBC News, 2021. március 13. (Hozzáférés: 2021. március 13.) 
  119. ↑ Smith, Robbie. „Londoner's Diary: I would be crushed if my wife hated my book, says David Shannon”, Evening Standard , 2021. április 1. 
  120. ↑ Peterson, Angeline: Bernardine Evaristo's Husband Publishes Debut Novel. Brittle Paper , 2021. április 2.
  121. ↑ a b c "Evaristo, Bernardine 1959–", Encyclopedia.com.
  122. ↑ "Former Tutors A–H", UEA.
  123. ↑ Poetry Society, 15 April 2005. Archiválva 2016. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben..
  124. ↑ "No. 59090", The London Gazette (1st supplement), 12 June 2009, p. 16.
  125. ↑ "Bernardine Evaristo" at Casa della poesia.
  126. ↑ Guest, Katy (10 May 2009), "Teenage picks: Six teenagers set to judge Orange Prize alongside the regular panel". The Independent. Retrieved 29 July 2019.
  127. ↑ "2010 Judges", The Orange Award for New Writers.
  128. ↑ "Bernardine Evaristo", Hurston/Wright Foundation.
  129. ↑ "Bernardine Evaristo & Daljit Nagra: Ten", Bloodaxe Books.
  130. ↑ Bernardine Evaristo, Montgomery Fellows, Dartmouth College.
  131. ↑ Awards, The Publishing Triangle.
  132. ↑ "First Rose Bruford College Degrees Awarded", Broadway World, 17 September 2018.
  133. ↑ "Fellows & Honorary Fellows", Rose Bruford College.
  134. ↑ 2019 Goodreads Choice Award Best Fiction. Goodreads . Goodreads, Inc. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  135. ↑ BBC apologises to Bernardine Evaristo for 'another author' ad lib. BBC News, 2019. december 4. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  136. ↑ "Birthday Honours 2020: Marcus Rashford, Joe Wicks and key workers honoured", BBC News, 10 October 2020.
  137. ↑ "ELLE UK Introduces This Year's New Movers and Shakers on THE ELLE LIST, 2020", Hearst Media Centre, 3 September 2020.
  138. ↑ Writer and Academic, Bernardine Evaristo, elected Honorary Fellow of St Anne's. St Anne's College, University of Oxford , 2020. december 3. (Hozzáférés: 2021. április 2.)
  139. ↑ "THE BOOKSELLER 150 - 2019".
  140. ↑ Visionary Honours 2020 Shortlist Announcement. Visionary Arts , 2020. február 19. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  141. ↑ Toor, Mat. Evaristo and Blackman up for Visionary Honours 2020 (2020. február 21.) 
  142. ↑ "100 Great Black Britons" Archiválva 2022. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2020.
  143. ↑ Freedom of the Borough | People and organisations awarded the Freedom of the Royal Borough of Greenwich. Royal Borough of Greenwich
  144. ↑ Comerford, Ruth. Evaristo, Moore and Logan get Nielsen Bestseller Awards (2021. szeptember 30.) 
  145. ↑ "THE BOOKSELLER 150 - 2020".
  146. ↑ St Anne's Honorary Fellow, Bernardine Evaristo, elected President of the Royal Society of Literature. St Anne's College, University of Oxford, 2021. december 1.
  147. ↑ Bernardine Evaristo receives honorary Queen Mary degree. Queen Mary University of London, 2022. július 29. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  148. ↑ Student Led Awards 2022 - Winners Announced. Union of Brunel Students, 2022. május 27. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  149. ↑ Silhouette | BPA. www.blackplaysarchive.org.uk . (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  150. ↑ Hilaire; Patricia St. | BPA. www.blackplaysarchive.org.uk . (Hozzáférés: 2020. december 22.)[halott link]
  151. ↑ Theatre of Black Women's Pyeyucca, featured in Outwrite newspaper (December, 1984) (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  152. ↑ Wilson and Wilson – makers of site-specific theatre, installation and art.. Wilson and Wilson . (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  153. ↑ The Greatest Wealth 2020: First, Do No Harm (angol nyelven). The Old Vic . (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  154. ↑ The Greatest Wealth | 2020s: First, Do No Harm - YouTube. www.youtube.com . (Hozzáférés: 2020. december 22.)
  155. ↑ Mixed Race Studies » Carol Camper. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  156. ↑ Evaristo, Bernardine: Short story: ohtakemehomelord.com by Bernardine Evaristo (angol nyelven). The Guardian , 2005. június 24. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  157. ↑ Evaristo, Bernardine: Short story: A Matter of Timing by Bernardine Evaristo (angol nyelven). The Guardian , 2008. október 20. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  158. ↑ MIR Online – Read Write React (brit angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  159. ↑ Mechanics Institute Review Issue 7. Goodreads . (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  160. ↑ One For The Trouble by Book Slam Production Ltd, Helen Oyeyemi | Waterstones (angol nyelven). www.waterstones.com . (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  161. ↑ Letter to an Unknown Soldier (amerikai angol nyelven). Letter to an Unknown Soldier . 14–18 NOW. [2021. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  162. ↑ Closure. Peepal Tree Press . (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  163. ↑ How Much the Heart Can Hold: the perfect alternative Valentine's gift (amerikai angol nyelven). Hodder & Stoughton (2019. április 25.). ISBN 9781473649446 
  164. ↑ All The Highlights From Vogue Talks With Bernardine Evaristo (brit angol nyelven). British Vogue , 2020. február 26. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  165. ↑ Evaristo, Bernardine. The White Man's Liberation Front (2020. április 1.) 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernardine Evaristo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bernardine_Evaristo&oldid=27066568”