Boda Ernő
Boda Ernő, születési és 1906-ig használt nevén Weisz Ernő[3] (Pári, 1887. augusztus 10.[4] – Budapest, 1967. január 24.) ügyvéd, kormányfőtanácsos, hitközségi vezető.
| Boda Ernő | |
| Született | Weisz Ernő 1887. augusztus 10.[1] Pári[1] |
| Elhunyt | 1967. január 24. (79 évesen)[2] Budapest XIII. kerülete[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Hirsch Ilona (h. 1919–1967) |
| Foglalkozása | jogász |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem ( – 1910-es évek) |
| Halál oka | érelmeszesedés |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (3A parcella, 7. sor, 20. sírhely) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Weisz József és Weisz Betti fiaként született vallásos zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte (–1906). Több alkalommal ért el előkelő helyezést gyorsíró versenyeken. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta (1906–). 1909-ben a Baumgarten Bernát-féle 200 koronás ösztöndíjban részesült.[5] 1913 márciusában a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja lett.[6] Az első világháború idején, 1915 januárjában bevonult katonának és huszonhét hónapot töltött a fronton. Emléklapos tüzérfőhadnagyként szerelt le, s megkapta a Károly-csapatkeresztet, a Signum Laudist, illetve osztrák–magyar, bolgár és német háborús emlékérmeket. 1917 májusában eljegyezte Rothauser Dezső veszprémi olajgyáros lányát, azonban házasságot nem kötöttek.[7] 1919. november 23-án Budapesten feleségül vette Hirsch Ilonát (1889–1977), Hirsch Ignác és Günsberger Mária lányát.[8] Az 1929. januári tisztújító közgyűlésén a Budapesti Ügyvédi Kör az ügyészévé választotta.[9] Az Egyesült Lipótvárosi Polgári Kör 1930 májusában tartott évi közgyűlésén titkárává választotta.[10] 1933 júniusától a Pesti Izraelita Hitközség képviselőtestületének tagja, 1939 áprilisától az elöljáróság tagja, 1940-től elnökhelyettese volt. 1935 februárjában a Kormányzó a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta számára.[11] Az 1930-as évek végén Az ügyvéd című ügyvédgazdasági, társadalmi és jóléti közlöny főszerkesztője volt. Éveken át vezette az Ügyvédszövetség Múzeumát. Az 1938 szeptemberében megalakult Magyar Izraeliták Jóléti Egyesületének igazgatósági tagja lett.[12] 1943-tól az Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának elnöke volt. A német megszállást követően (március 21.) felállított Zsidó Tanács tagja lett mint a neológ irányzat egyik képviselője. A háborút követően ellene és a Tanács többi tagja ellen eljárásokat indítottak, de 1945 végére megszüntették ezeket.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Temetésén a gyászszertartást Salgó László főrabbi és Kovács Sándor főkántor végezte.
Művei szerkesztés
- Magyar házassági vagyonjog
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. november 19.)
- ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. november 19.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 7047/1906. Forrás: MNL-OL 30790. mikrofilm 1189. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 46. oldal 12. sor
- ↑ Születési bejegyzése a pincehelyi izraelita hitközség születési akv. 52/1887. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. november 19.)
- ↑ Egyenlőség, 1909. március 21. (28. évfolyam, 12. szám)
- ↑ Pesti Hírlap, 1913. március 13. (35. évfolyam, 62. szám)
- ↑ Pesti Hírlap, 1917. május 27. (39. évfolyam, 135. szám)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 1736/1919. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. november 19.)
- ↑ Pesti Hírlap, 1929. január 10. (51. évfolyam, 8. szám)
- ↑ Pesti Hírlap, 1930. május 23. (52. évfolyam, 116. szám)
- ↑ Igazságügyi Közlöny, 1935. február 28. (44. évfolyam, 2. szám)
- ↑ „Megalakult a Magyar Izraeliták Jóléti Egyesülete”, Egyenlőség, 1938. szeptember 9., 14. oldal (Hozzáférés ideje: 2022. november 19.)
Források szerkesztés
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
