Wikipédia

Boeing 787 Dreamliner

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 29.
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!

A Boeing 787 Dreamliner (fejlesztési nevén 7E7 vagy Y2) a Boeing Commercial Airplanes legújabb hosszútávú, közepes méretű, széles törzsű, két hajtóműves utasszállító repülőgépe, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek és gyártanak. Különböző változataiban 242-335 utas fér el, három osztályon. Ez az első utasszállító repülőgép, amelynek törzse nagy része kompozitanyagokból készült. Úgy tervezték, hogy 20%-kal kevesebb üzemanyagot fogyasszon, mint a Boeing 767. A gép típusjogosítása azonos a nagyobb Boeing 777 repülőgéppel, így a 777-et vezetni jogosult pilóta ezt is vezetheti.

Boeing 787 Dreamliner
FunkcióUtasszállító repülőgép
GyártóBoeing
TervezőBoeing
Sorozatgyártás2007 óta
Gyártási darabszám1048 (2023. március)
Ár787–8: 248,3 millió dollár
787–9: 292,5 millió dollár
787–10: 338,4 millió dollár (2022-es árak)[1]
Kapacitás242–330 fő
Személyzet2 fő
Típusváltozatok787–8
787–9
787–10
787–3 (törölve)
Első felszállás2009. december 15.
Szolgálatba állítás2011. október 26.
Méretek
Hossz56.72—68.28 m
Fesztáv60.12 m
Magasság17.02 m
Szárnyfelület377 m²
Szárnynyilazás32.2°
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg119 950–128 850 kg
Üzemanyag101 323–101 456 kg
Hasznos terhelés43 318–57 277 kg
Max. felszállótömeg227 930–254 692 kg
Hajtómű
Hajtómű2x General Electric GEnx-1B vagy Rolls-Royce Trent 1000
Tolóerő2x 280–340 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség0.90 Mach (956 km/h)
Utazósebesség0.85 Mach (903 km/h)
Hatótávolság11 910–14 140 km km
Legnagyobb repülési magasság13 100 m
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 787 Dreamliner témájú médiaállományokat.

A Boeing a Yellowstone Project keretében több korábbi gyártmányát, a Boeing 757, Boeing 767 és a Boeing 777–200 típusokat tervezte leváltani egyetlen géppel, konkurenciát állítva ezzel az Airbus A330-nak. Eredetileg a Sonic Cruiserrel tervezték ezt, de a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után a légitársaságok olcsóbban üzemeltethető repülőgépeket szerettek volna vásárolni, hogy az alacsony árakkal visszahódítsák az elbátortalanodott utasokat, ezért a Sonic Cruiser fejlesztését leállították, és egy konvencionálisabb repülőgép fejlesztésébe fogtak. A korszerű hajtóművek kevesebbet fogyasztanak, a nagy mennyiségű kompozit anyag miatt a repülőgép szerkezete könnyebb lesz, így olcsóbbá válik az üzemeltetés, és csökken a károsanyag-kibocsátás. A repülőgépen a megszokottnál nagyobb ablakok vannak, a kabinbelső is eltér a megszokottól.

A repülőgép a fejlesztés során eredetileg a 7E7 nevet viselte, 2005 januárjában kapta végleges nevét. Az első példányt 2007. július 8-án mutatták be a Boeing everetti gyárában. Fejlesztése és gyártása során a Boeing világszerte számos beszállítóval működött együtt. A gépek összeszerelése a Boeing everetti gyárában (a Washington állambeli Everettben), valamint a cég dél-karolinai gyárában (a dél-karolinai Észak-Charlestonban) zajlik. A gépek az eredeti tervek szerint 2008 májusában kerültek volna forgalomba, de a fejlesztés jelentős késésbe került, ami miatt 2009 elejéig 33 gép megrendelését mondták vissza a légitársaságok.[2] Végül 2009. december 15-én került sor az első Dreamliner repülésére. A próbarepülések 2011 közepéig zajlottak. A programra a Boeing 32 milliárd amerikai dollárt költött.

A repülő 2011 augusztusában kapta meg a típusengedélyt az Amerikai Szövetségi Légügyi Hatóságtól (FAA) és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségtől (EASA). Az első 787-8-as gépet 2011 szeptemberében szállították le első megrendelőjének, a japán All Nippon Airwaysnek, ahol 2011. október 26-ától teljesít járatokat. A gép hosszabb változata, a 787-9, amely hat méterrel hosszabb és 833 kilométerrel hosszabb távot tud megtenni, 2013 szeptemberében repült először, 2014 júliusában kezdték leszállítani a megrendelőknek, és 2014. augusztus 7-étől teljesít járatokat, szintén az All Nippon Airways gépeként; első megrendelője, az Air New Zealand két nappal később repült vele először. 2017 júniusáig 67 légitársaság rendelt a gépből, összesen 1275 darabot, a legnagyobb megrendelő az All Nippon Airways. Európában először a LOT lengyel légitársaság vásárolt belőle. Az Airbus a repülőgép fejlesztésének hírére kezdte meg az Airbus A350 tervezését, amelyet konkurenciájának szán.

A Boeing 2018. december 13-án adta át a 787. Boeing 787-es repülőgépet.

Elnevezése

szerkesztés

A repülőgép hivatalos fantázianeve, a Dreamliner egy szójáték, az angol dream ’álom’ és az airliner ’[kereskedelmi] utasszállító repülőgép’ összevonása. A liner jelentése ezenkívül lehet ’óceánjáró [hajó]’ is, tehát a Dreamliner legpontosabb magyar fordítása ’Álomjáró’ lehetne. A Dreamliner elnevezés közönségszavazás eredményeként született, amelyet 2003-ban tartottak a típus fejlesztése során. A legtöbb szavazatot kapott jelöltek között szerepeltek még az eLiner, Global Cruiser és Stratoclimber fantázianevek is, azonban a Dreamliner nyert 500.000 szavazattal.

Fejlesztéstörténet

szerkesztés
Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett.
„A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.)
Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé!
  • 2005. január 28.: Boeing 7E7 program elindítása.
  • 2005. szeptember: Megszületik a végleges döntés egy forradalmian új utasszállító repülőgép fejlesztéséről.
  • 2005. szeptember: Bemutatkozik a Dreamliner pilótafülkéje.
  • 2006. június: Boeing elkészíti a Dreamliner végleges terveinek huszonöt százalékát.
  • 2006. december 6.: Boeing 787 Dreamliner virtuális példányának bemutatója.
  • 2007. február: A Dreamlifter nevet kapta a Boeing átalakított 747 LFC (Large Cargo Freighter) változata, amelynek feladata a B787-es alkatrészeinek szállítása.
  • 2007. március: Elkészül a második átalakított Boeing 747-400LFC Dreamlifter.
  • 2007. május 21.: Megkezdik az első Boeing 787 végszerelését a Boeing everetti szerelőcsarnokában.
  • 2007. július 8.: Bemutatkozik a Boeing 787 Dreamliner.
  • 2008. június 20.: Sikeres "Power ON" (repülőgép bekapcsolása)
  • 2008. július 2.: Sikeres szerkezeti teszt
  • 2008. szeptember 27.: Sikeres túlnyomás teszt
  • 2008. november 15.: Sikeres szárny terhelés teszt
  • 2009. május 21.: Első hajtómű beindítás teszt
  • 2009 júliusában egy terheléses teszt során az átlagos körülmények közt fellépő terhelést is csak nehezen viselte el az új Boeing, ezért el kellett halasztani az első felszállást.[3]
  • 2009. december 15.: Magyar idő szerint 19.30 órakor első felszállása a seattle-i Boeing Field repülőtérről
  • 2011. szeptember 25.: Az első üzemeltető (a japán All Nippon Airways) átveszi az első gépét
  • 2013. szeptember 17.: Felszáll a hosszabb törzsű 787-9-es
  • 2014. augusztus 9.: Az Air New Zeland forgalomba állítja a hosszabb törzsű 787-9-est
  • 2015. január : Az ANA 3 db 787-10-est rendel így a japán társaság lesz az első aki a 787-es minden változatát üzemelteti

Fejlesztési irányelvei

szerkesztés
 
Boeing 787-8 felszállása a Boeing telephelyéről

A 787-es fejlesztésének fő jellemzője volt a repülőgép súlyának csökkentése. A repülőgép 80%-ban kompozitanyagokból épült.[4] A repülőgépbe épített anyagok súly szerint csökkenő sorrendben a következőek: 50% kompozit anyagokból, 20% alumínium, 15% titán, 10% acél, és 5% egyéb.[5][6] Alumíniumot a szárnyak és a farokrész éleinél, titánt elsősorban a hajtóművekben és a rögzítő elemeknél, bizonyos helyeken pedig acélt használtak.[6] Külső jellemzői a felkanyarított szárnyvég és a zajcsökkentő fogazott élű hajtóműburkolat. A legnagyobb hatótávolságú változata 15 750 km-t tud egy üzemanyag tankkal repülni, ami elég Los Angeles-Bangkok vagy New York-Hongkong út megtételére. Utazási sebessége 0.85[7] Mach (ami 903 km/h a szokásos utazási magasságban).

Fedélzeti rendszerei

szerkesztés

A 787-es fedélzeti rendszerei között a legfigyelemreméltóbb az új hatékony elektronikus architektúra, ami a korábbi sűrített levegő és hidraulikán alapuló részeket, elektromos kompresszorokkal és pumpákkal váltja le, valamint teljesen megszüntette a pneumatikus és hidraulikát néhány alrendszerben (pl hajtómű indító vagy fékek).[8] A 787-es másik újdonsága az elektronikus szárnyfűtés, ami elektrotermikusan fűti a szárny felületét - ezzel váltották le a korábban megszokott forró levegővel fűtő rendszert.[9][10]

Technikai adatok

szerkesztés
 
787-8 LOT Polish Airlines

2010-ben a Boeing bejelentette, hogy az alacsony számú rendelés miatt nem kezdik el a 787-3 fejlesztését.

Model 787-3 787-8 787-9 787-10
Személyzet 2 fő
Utasszám 210–250 fő 250–290 fő 290–330 fő 323 fő(3 osztályos elrendezésben)
Hossz 57 m 63 m 68,3 m
Szárnyfesztávolság 52 m 60 m 63 m 60,1 m
Magasság 16,92 m 17 m
Törzsmagasság 5,91 m
Törzsszélesség 5,75 m
Kabinszélesség 5,49 m
Szerkezeti tömeg 101 151 kg 109 769 kg 115 212 kg -
Tankolható üzemanyag 126 206 l (101 323 kg) 138 700 l
Maximális felszállótömeg 165 107 kg 219 538 kg 244 940 kg 253 000 kg
Utazósebesség 0,85 Mach (903 km/h)
Maximális sebesség 0,89 Mach (945 km/h)
Hatótávolság 4650 – 5650 km 14 200 – 15 200 km 14 800 – 15 750 km 13 000 km
Repülési magasság 13 106 m
Hajtóművek (2x) General Electric GEnx vagy Rolls-Royce Trent 1000
Maximális tolóerő 235,8 kN 284,7 kN 311,4 kN 340 kN

Megrendelők

szerkesztés

2023. március 31-ével a légitársaságok összesen 1629 darab 787-est rendeltek:[11]

Boeing 787 megrendelések és leszállítások
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 Total
Megrendelések 56 235 157 369 93 −59 −4 13 −12 182 41 71 58 94 109 82 20 −11 114 21 1629
Leszállítások 787–8 – – – – – – – 3 46 65 104 71 35 26 10 10 5 2 9 2 388
787–9 – – – – – – – – – – 10 64 102 110 120 114 36 12 10 6 584
787–10 – – – – – – – – – – – – – – 15 34 12 – 12 3 76
Összesen – – – – – – – 3 46 65 114 135 137 136 145 158 53 14 31 11 1048
 
A gép pilótafülkéje. A pilóták ablaka elé felülről a HUD reflexüvege lóg be
 
A Boeing 787 utaskabinjának makettje

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Jake Hardiman – Luke Bodell: Money Talks: A Look At The List Prices Of Boeing Aircraft. simpleflying.com. (angolul) Simple Flying (2022. július 26.) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
  2. ↑ Ray, Susanna: Boeing Loses Lau’s 787 Order; Cancellations Now at 33 (Update2) (angol nyelven). [Bloomberg.com http://www.bloomberg.com/], 2009. február 19. (Hozzáférés: 2009. február 20.)
  3. ↑ Komoly bajban a Boeing reménysége
  4. ↑ "Boeing 787: A Matter of Materials – Special Report: Anatomy of a Supply Chain" Archiválva 2012. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. IndustryWeek.com, December 1, 2007.
  5. ↑ 787 Dreamliner Program Fact Sheet. Boeing web page. The Boeing Company. (Hozzáférés: 2007. július 10.)
  6. ↑ a b Hawk, Jeff (Director Certification, Government and Environment 787 Programs): The Boeing 787 Dreamliner: More Than an Airplane (PDF). Presentation to AIAA/AAAF Aircraft Noise and Emissions Reduction Symposium. American Institute of Aeronautics and Astronautics and Association aéronautique et astronautique de France, 2005. május 25. [2006. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 15.)
  7. ↑ Boeing 787 program background. (Hozzáférés: 2007. május 4.)
  8. ↑ "Boeing 787 from the Ground Up" Boeing, AERO magazine, QTR_04/06
  9. ↑ "787 No Bleed Systems". Boeing AERO magazine, Quarter 4, 2007.
  10. ↑ 787 integrates new composite wing deicing system. Composites World, December 30, 2008.
  11. ↑ Orders & Deliveries. www.boeing.com. (angolul) The Boeing Company (2023. március 31.) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boeing_787_Dreamliner&oldid=27248119”