Boiok
A boiok vagy bójok ókori kelta törzs volt, amelynek fő területe előbb Észak-Itáliában, majd a mai Magyarország és Szlovákia területén volt, ahol jelentős hatalommal bírtak.
Történetük
szerkesztésA boiok Itáliában
szerkesztésA boiok az i. e. 4. század eleje körül a Nagy Szent Bernát-hágón átkelve bukkantak fel Itáliában, s a Pó és az Appenninek közt megtelepedve kiszorították az etruszkokat és az umbereket. Legfontosabb városuk Bononia (a mai Bologna) volt. I. e. 282-ben Róma legyőzte őket, és 45 éves fegyverszünetet írt alá velük. I. e. 225-ben Telamonnál ismét vereséget szenvedtek a rómaiaktól. A II. pun háborúban Hannibál mellett harcoltak, amit Cornelius Scipio vezetésével Róma megtorolt: i. e. 191-ben elvette területük felét, egy részüket pedig lemészárolták. A rómaiak katonai utakat és coloniákat (Parma, Mutina stb.) építettek a területükön, így téve hatalmukat tartóssá. A boiok ezután szolgasorba kényszerültek, illetve északra vándoroltak Itáliából.
Boiok a Kárpát-medencében
szerkesztésA Balaton környékén, a Kisalföld területén és a mai Nyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok. Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén kelta szkordiszkuszok i. e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. Sztrabón, a római kori görög földrajzi író történetüket a következőképpen foglalta össze: a boiok Galliából Itáliába özönlöttek, ahonnan i. e. 191-ben elűzték őket, és a Duna vidékén leltek menedékre.
Itt lassanként ismét erős néppé váltak. Az i. e. 1. században központjuk a mai Pozsony és Dévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti. Az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, kotinuszok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.[1] Poszeidónioszt idézve Sztrabón szerint a boiok i. e. 114-ben a germán kimberek támadását sikeresen visszaverték. Legnagyobb hatalmuk az i. e. 2. századra tehető, ami az Észak-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.
Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germán Bojhaemi).[2] Egyes elméletek a bajorok (latin baioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.[3]
Az i. e. 88 után megerősödő dák királyság azonban Burebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat és tauriszkuszokat is. Sztrabón szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük a Deserta Boiorum, azaz a „Boiok pusztasága” nevét kapta. A Boiok pusztasága (Boiorum deʃerta Noricum provincia és Pannonia Superiuor területére esett a Rábától nyugatra az Ennsig terjedt. A boiok később a Fertő tó körüli területen laktak még a római korban is. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korban asszimilálódtak.[4]
Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46–50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között. A pannoniai közigazgatási rendszerben azonban a civitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”) külön területi egység volt. Ptolemaiosz Klaudiosz, az i. sz. 2. századi földrajztudós Felső-Pannonia nyugati határán szintén ismer még boiokat és velük együtt említi az azalokat is, akik még római feliratokon is szerepelnek.
Boiok Galliában
szerkesztésA Pó folyó menti Galliában is éltek boiok, akik a helvéteket támogatták a bibractei csatában (i. e. 58). Julius Caesar ekkor legyőzte őket. Ezután a haeduusok területein telepedtek le.
Boi kultúra
szerkesztésFémművességük termékei messzire eljutottak a térségben. Edényeiket emberalakokkal is díszítették. Hatalmuk csúcsán pénzt is vertek, melyen latin írással a kibocsátó nevét (fejedelmek, nemzetségfők egyúttal kereskedők) is feltüntették.
A boioknál ismerünk egy Iuppiterrel azonosított istenséget, akinek kultuszát június 11-én ünnepelték. Ennek az istenségnek nevéből azonban a feliratokon egyetlen K kezdőbetű maradt meg. Ez az isten a valószínűleg a kelták egyik, Pannoniában is tisztelt főistene, Cernunnos vagy Kernunnos lehetett.
Feltehető hogy részük volt abban, hogy a rómaiak megismerjék a nadrágot, amely kelta viselet volt.
A halomsíros temetkezés (tumulus) római hatást mutat, míg a halottat túlvilágra szállító szekér ábrázolása kelta eredetű.
Van olyan vélekedés, hogy az angol boy szó „szolga” értelemben (például hotelekben) a rómaiak által rabszolgává tett boiok nevéből ered.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fizt Jenő : Ókor 2. (ELTE Ókori művészettörténet, előadások anyaga)
- ↑ Tacitus: Germania 28, lásd: [http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/1299.html Petz Vilmos: Ókori lexikon – Boji
- ↑ en:History of Bavaria
- ↑ Nagy Képes Világtörténet, 4. kötet: A népvándorlás II/2. Közép-európai kelták, Budapest 1901.
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 29. o. ISBN 963-9199-29-X
