Wikipédia

Borsa Antal

magyar belsőépítész, iparművész, restaurátor, festőművész, szobrász, építész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 17.

Borsa Antal, 1941-ig Schutzbach Antal[2] (Győr, 1902. december 27. – Győr, 1974. április 1.) magyar belsőépítész, iparművész, restaurátor, festőművész, szobrász, építész.

Borsa Antal
SzületettSchutzbach Antal Mihály
1902. december 27.[1]
Győr
Elhunyt1974. április 1. (71 évesen)
Győr
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

szerkesztés

Schutzbach Antal Mihály néven látta meg a napvilágot Győrben 1902. december 27-én, Schutzbach Mihály és Téglás Rozália gyermekeként.[3] Érettségi vizsgáit 1920-ban a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában tette le. Ezt követően előbb asztalostanoncnak állt, majd két év elteltével beiratkozott az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába. A végbizonyítványig végül nem jutott el, 1925-ben belsőépítészi képesítéssel hagyta félbe tanulmányait.[4]

Pályafutását a győri I. Iparostanonc Iskola tanáraként kezdte meg, ezzel párhuzamosan elsajátította a kályhacsempe-készítés fogásait. Háromévnyi oktatómunkát követően Pandur Józseffel közösen iparművészeti (díszítőfestő és berendező) vállalkozást alapított, majd 1930-ban iparengedélyt kért és önállósodott. Ezt követően többnyire restaurálási feladatokat vállalt el, több ízben nyert a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat pályázatain. A második világháború után, 1950-től 1962-es nyugdíjazásáig a Győri Tervező Vállalat belsőépítészeként dolgozott, de műemlékvédelmi szaktanácsadóként ezt követően is aktívan részt vett korábbi munkahelye tevékenységében.[5]

Felesége Szekeres Mária volt, házasságukból négy gyermek született: Ilona, Éva, Mária, Antal.[3] Hetvenegy éves korában hunyt el, búcsúztatására 1974. április 7-én került sor a győr-újvárosi temetőben.[6]

Munkássága

szerkesztés

Borsa a nagyközönség előtt főként belsőépítészként, festő- és iparművészként volt ismert. Ő tervezte a győri vagongyár nagy sikerű vasúti mérőkocsijának (1958) berendezését,[7] nevéhez fűződött a győri Rába filmszínház (1960),[8] a győr-nádorvárosi könyvtár (1960),[9] a győri tanácsházán kialakított házasságkötő terem (1962),[10] a nádorvárosi Szabolcska utcai általános iskola (1962)[11] és a nagykanizsai járási pártszékház (1963)[12] belsőépítészeti terveinek elkészítése. Az iparművészet területén szőnyegek, könyvborítók, ex librisek, reklámgrafikák tervezésével vívott ki hírnevet.[3] Győri tárlatokon rendszeresen jelentkező festőművészként elsősorban szülőhelye történelmi városrészeit és épületeit örökítette meg,[3] de szocialista realista hangulatú és tematikájú képeket is festett. 1953-ban Steiner Antallal közösen készített, A győri ipari tanuló intézet építkezése című, a kor esztétikai igényeihez igazodó pannója került a városi tanács közgyűlési termének falára. Később egy másik, az 1954-es szigetközi árvízről készült festménye is helyet kapott a teremben.[13] Köztéri munkái közül említésre méltó az abdai Rákóczi-emlékmű (1943)[14] és a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár szerelőcsarnokának homlokzatát díszítő dombormű (1953).[15]

 
A Borsa tervei alapján felépült győrújfalui római katolikus templom (1937)

Alkotóenergiáit azonban elsősorban egyházi és műemléki belsőépítészeti, restaurálási téren bontakoztatta ki, aminek kedvező körülményeket teremtett az 1920-as években meginduló modern egyházművészeti mozgalom.[16] Nevezetes korai munkája volt az Árkay Aladár tervezte győr-gyárvárosi templom főoltárának Jézus Szíve-szobra (1933).[17] Az 1930-as évektől több templomépítési pályázaton indult terveivel, és végül elképzeléseinek megfelelően, korszerűen leegyszerűsített formákkal épültek fel a győrújfalui (1937), a nagybácsai (1938), majd jóval később a ménfői (1949) és a sághalomaljai (1957) templomok.[18]

Ő irányította vagy végezte el a celldömölki Nagyboldogasszony-templom (1941),[19] a bágyogi templom (1941–1942),[20] a győri Xántus János Múzeum dísztermének,[21] a győri székesegyház (1949–1953),[22] a kecskédi (1957)[23] és a vámosszabadi templom (1958),[24] a magyaróvári plébániatemplom (1959),[25] a győri Magyar Ispita-templom (1961)[26] belső helyreállítási vagy díszítőfestészeti munkálatait, valamint a fertődi Esterházy-kastély dísztermében található mennyezetfreskó felújítását (1961–1962).[27] Ez utóbbi helyreállítás során munkatársával, Filippovits Ferenccel új eljárást dolgoztak ki a már menthetetlennek hitt, az elkorhadt födémgerendák vakolatára festett freskó megmentésére.[28] Vakolatátragasztásos eljárásukat 1972-ben a budapesti Károlyi-palota födémcseréjekor is sikerrel, a mennyezetstukkók és -díszítések sérülése nélkül alkalmaztak a fővárosi restaurátorok, és később is több helyen mentették meg e módon a mennyezetfreskókat.[29]

 
A fertődi Esterházy-kastély dísztermének megmentett mennyezetfreskója

Keze munkáját dicséri a győri karmelita templom tölgyfa főoltára (1944), az oltárképnek és a tabernákulumnak a restaurálása (1957),[30] a környei templom áldoztatórácsa (1960),[31] a győrzámolyi (1949)[32], a dunaszegi (1954),[33] a gyirmóti (1955),[34] a győrújfalui (1957) templomok freskói.[35] Mindemellett dolgozott a tápi, nagysitkei, szanyi, rábacsanaki, bánhidai, árpási és ciráki stb. templomok restaurálásán is, élete során hatvanegy templomban végzett restaurátori vagy festészeti munkát.[36]

Munkássága elismeréseként már 1943. október 27-én átvehette a Nemzetvédelmi Keresztet,[37] 1972. május 19-én pedig a Társadalmi Munkával Győrért kitüntetés arany fokozatában részesült.[38]

Első önálló tárlatát 1965-ben rendezték meg a Győri Műcsarnokban, amelyen húsz olajfestményét, tizenkilenc akvarelljét és három tollrajzát mutatták be a nagyközönségnek, de restaurátori tevékenységébe is betekintést nyújtottak.[39] Festményeinek gyűjteménye halála után a győri Xántus János Múzeum állományába került. 1994-ben a Győr Városi Könyvtárban emlékülést és tárlatot rendeztek tiszteletére, születésének centenáriumán, 2002-ben pedig a Xántus János Múzeum Rómer-termében volt emlékkiállítása.[40] Szülőháza – és egyúttal haláláig lakhelye –, a győr-újvárosi Kossuth utca 88. szám alatti épület falán márványtábla emlékeztet a győri művészre.[41]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ Borsa Károly: Az elfelejtett művész. Kisalföld, XLIII. évf. 295. sz. (1988. december 12.) 4. o.
  3. ↑ a b c d GYÉL 2003
  4. ↑ Hamar 1968 ; GYÉL 2003
  5. ↑ Hamar 1968 ; Imre 1994 ; GYÉL 2003
  6. ↑ Gyászhír. Kisalföld, XIX. évf. 79. sz. (1974. április 4.) 11. o.
  7. ↑ A külföldi bemutató előtt elindult utolsó próbaútjára a Wilhelm Pieck gyár mérőkocsija. Kisalföld, III. évf. 90. sz. (1958. április 17.) 1. o.
  8. ↑ Zempléni Antal: Az új győri szélesvásznú filmszínház. Magyar Építőművészet, XI. évf. 1. sz. (1962) 35–37. o.
  9. ↑ Kerületi könyvtár épül Győr-Nádorvárosban. Kisalföld, V. évf. 149. sz. (1960. június 25.) 3. o.
  10. ↑ Az első pár a győri új házasságkötő-teremben. Kisalföld, VII. évf. 262. sz. (1962. november 9.) 6. o.
  11. ↑ Nádorvárosi 16 tantermes iskola. Magyar Építőipar, XII. évf. 1. sz. (1963) 21. o.
  12. ↑ Városi és járási pártszékház, Nagykanizsa. Magyar Építőipar, XIII. évf. 1. sz. (1964) 34–35. o.
  13. ↑ Képzőművészeti élet vidéken. Szabad Művészet, VII. évf. 3. sz. (1953. május) 127–128. o.; Megújul a győri városi tanácsháza nagyterme. Kisalföld, XX. évf. 19. sz. (1975. január) 23. o.
  14. ↑ Gerencsér Miklós: Abdai dátumok. Népszabadság, XLI. évf. 12. sz. (1983. január 15.) 4. o.
  15. ↑  Napló. Magyar Nemzet, X. évf. 11. sz. (1954. január 14.) 5. o.; Hamar 1968
  16. ↑ Zsirai Szabó 1982
  17. ↑ Somogyi Antal: Modern egyházművészet Győrött. Szépművészet, IV. évf. 8. sz. (1943) 152–155. o.
  18. ↑ Zsirai Szabó 1982 ; GYÉL 2003
  19. ↑ Restaurálják a celldömölki apátság templomát. Nemzeti Ujság, XXIII. évf. 173. sz. (1941. július 31.) 8. o.
  20. ↑ Régi freskóra akadtak a bágyogi templomban. Függetlenség, X. évf. 182. sz. (1942. augusztus 12.) 6. o.
  21. ↑ Imre 1994
  22. ↑  Ahogyan egy barokk álom ujjászületik. Új Ember, VIII. évf. 30. sz. (1952. július 27.) 3. o.; A győri székesegyház restaurálása. Új Ember, IX. évf. 1. sz. (1953. január 4.) 2. o.; Hamar 1968
  23. ↑ Restaurálták Kecskéd műemléktemplomát. Új Ember, XIII. évf. 24. sz. (1957. november 10.) 1. o.
  24. ↑ Újjáépítették az árvízkor megrongált vámosszabadi templomot. Új Ember, XVIII. évf. 47. sz. (1958. november 23.) 3. o.
  25. ↑ Százezer forintos költséggel injekciózzák és mosdatják a mosonmagyaróvári értékes secco-festményt. Kisalföld, IV. évf. 201. sz. (1959. augusztus 28.) 5. o.
  26. ↑ Czigány Jenő: A győri „Magyar Ispita”-templom tervezője. Műemlékvédelem, XII. évf. 3. sz. (1968) 160–165. o.
  27. ↑ Megmentették […]. Esti Hírlap, VI. évf. 171. sz. (1961. július 22.) 1. o.
  28. ↑ Borsa Antal – Filippovits Ferenc: A fertődi volt Esterházy kastély díszterme freskómentése, födémcseréje. Műemlékvédelem, XII. évf. 4. sz. (1968) 221–226. o.
  29. ↑ Győri tervezők sikere: Gyors, olcsó födémcsere a budapesti Károlyi-palotában. Népszabadság, XXX. évf. 212. sz. (1972. szeptember 8.) 6. o.
  30. ↑ Oltárszentelés és Szent József ünnepe a kármelitáknál. Magyar Jövő, XXVI. évf. 63. sz. (1944. március 18.) 7. o.; Visszakerült helyére a győri Karmelita templom főoltárképe. Új Ember, XIII. évf. 30. sz. (1957. december 22.) 1. o.
  31. ↑ A környei plébániatemplom […]. Új Ember, XVI. évf. 25. sz. (1960. június 19.) 4. o.
  32. ↑ Látogatás a Szigetköz vízjárta templomaiban. Új Ember, X. évf. 43. sz. (1954. október 24.) 3. o.
  33. ↑ A dunaszegi plébániatemplom freskóinak megáldása. Új Ember, X. évf. 46. sz. (1954. november 14.) 1. o.
  34. ↑ Papp Kálmán püspök áldotta meg a gyirmóti freskókat. Új Ember, XI. évf. 47. sz. (1955. november 20.) 1. o.
  35. ↑ Újjáépült az árvíz idején megrongálódott győrújfalui templom. Új Ember, XIII. évf. 31. sz. (1957. december 29.) 2. o.
  36. ↑ Imre 1994 ; GYÉL 2003
  37. ↑ Hivatalos rész. Budapesti Közlöny, LXXVII. évf. 257. sz. (1943. november 14.) 5. o.
  38. ↑ A barokk Győr, a műemlékek városa. Kisalföld, XVII. évf. 117. sz. (1972. május 20.) 1–2. o.
  39. ↑ Borsa Antal kiállítása. Kisalföld, X. évf. 277. sz. (1965. november 24.) 2. o.; Rácz E.[rnő]: Festő, iparművész, restaurátor: Borsa Antal győri kiállítása. Kisalföld, X. évf. 291. sz. (1965. december 10.) 2. o.
  40. ↑ Imre 1994 ; GYÉL 2003
  41. ↑ Imre 1992

Források

szerkesztés
  • ↑ Bóna 1974: Bóna László: Borsa Antal emlékezete. Új Ember, XXX. évf. 24. sz. (1974. június 16.) 2. o.
  • ↑ GYÉL 2003: Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. 51. o. ISBN 9632121155
  • ↑ Hamar 1968: Hamar Imre: Sorsok, emberek: A szépség szolgálata. Kisalföld, XIII. évf. 104. sz. (1968. május 5.) 7. o.
  • ↑ Imre 1992: Imre Béla: Fényességet az emberszívbe: Elfelejtett művész nyomában. Kisalföld, XLVII. évf. 220. sz. (1992. szeptember 17.) 13. o.
  • ↑ Imre 1994: I.[mre] B.[éla]: Borsa Antal kiállítása szülővárosában: Tevékeny művészre emlékeznek tisztelői. Kisalföld, XLIX. évf. 73. sz. (1994. március 29.) 11. o.
  • ↑ Zsirai Szabó 1982: Zsirai Szabó Zoltán: Az elfelejtett művész. Új Ember, XXXVIII. évf. 5. sz. (1982. január 31.) 4. o.

További információk

szerkesztés
  • Borsa Antal, 1902–1974. Szerk. Biczó Zalán és Grászli Bernadett. Győr: Universitas-Győr Nonprofit Kft. 2012.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borsa_Antal&oldid=27295740”