Botos
Botos (korábban Bótos, szerbül Ботош / Botoš, németül Botosch) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
| Botos (Ботош / Botoš) | |
 | |
| A botosi görögkeleti templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23243 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1860 fő (2011) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 80 m |
| Terület | 68,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 30″, k. h. 20° 38′ 06″45.308370°N 20.635140°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 30″, k. h. 20° 38′ 06″45.308370°N 20.635140°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Botos témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésA Temes folyó jobb partján, Nagybecskerektől délkeletre, Ernőháza, Zsigmondfalva, Tamáslaka és Árkod közt fekvő település.
Története
szerkesztésBotos a török hódoltság alatt is lakott hely maradt. Az 1717-es összeíráskor Botosch néven a becskereki kerület községei közé vették fel, 40 lakott házzal.
A Mercy-féle térképen Bodosch néven szerepelt szintén a lakott helyek között.
1752-ben a lakossága jelentőssen megnőtt a szerb határőrök beköltözése miatt.
1768-1770-ben, a német-szerb katonai határőrvidék szervezésekor, a Tisza vidékén lakó századokból újabb szerb határőrcsaládok telepedtek le a községben.
1775-1778. között az egész község, 460 családdal, a német-bánsági katonai Határőrvidékhez csatlakozott.
1788. évi hadjárat alatt, amikor II. József hadaival Pancsova ostromára vonult, október 17-én serege a botosi síkon pihent az idő alatt, amíg Tomasevácnál a Temesen hidat vertek.
1872-ben, a katonai határőrvidék feloszlatásakor Botost is Torontál vármegyéhez csatolták.
1902-ben a határban emléktáblát állítottak fel annak emlékére, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös e vidéken vadászott.
1910-ben 3174 lakosából 59 magyar, 142 német, 2947 szerb volt. Ebből 196 római katolikus, 2955 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség
szerkesztésDemográfiai változások[1]
szerkesztés| Lakosok száma | 3019 | 3198 | 3305 | 2820 | 2569 | 2436 | 2148 | 1860 |
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
Etnikai összetétel
szerkesztés| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1921 | 89,43 |
| Cigányok | 109 | 5,07 |
| Magyarok | 52 | 2,42 |
| Románok | 23 | 1,07 |
| Jugoszlávok | 12 | 0,55 |
| Horvátok | 6 | 0,27 |
| Szlovákok | 5 | 0,23 |
| Németek | 5 | 0,23 |
| Egyéb/Ismeretlen[2] |
Nevezetességek
szerkesztés
- Görögkeleti temploma - 1783-ban épült
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
szerkesztés- Reiszig Ede: Torontál vármegye
