Wikipédia

Buddhizmus a Fülöp-szigeteken

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 3.

A buddhizmsu a Fülöp-szigeteken kisebbségi vallásnak számít. 2016-ban a lakosság körülbelül 2%-át becsülte buddhista elköteleződésűnek az amerikai Fülöp-szigeteki Köztársaság Örökös Missziója (Permanent Mission of the Republic of the Philippines).[1]

Története

szerkesztés
 
A buddhizmus terjedése a 6. századtól kezdve az észak-indiai szülőhazából (sötét narancssárga) a buddhista birodalmakig (narancssárga) és a buddhizmus elterjedésének történelmi területei (sárga). Mahájána (vörös nyíl), théraváda (zöld nyíl) és tantrikus vadzsrajána (kék nyíl).[2]

A buddhizmus legkorábbi régészeti emlékei a Fülöp-szigeteken a 9. századra nyúlnak vissza, amikor a vadzsrajána a buddhizmus egyik uralkodó irányzata volt. Írásos emlékeket ebből az időből nem találtak, feltehetően az íráshoz használt bambusz és különböző levél anyagok mulandó természete miatt. Néhány forrásból az derül ki, hogy a buddhizmus jelen volt a szigeteken a kelet-ázsiai buddhizmus és a nyugati gyarmatosítók érkezése előtt is. A szigeteket felépítő független államokban éltek buddhista közösségek, bár a lakosság túlnyomó többsége a népi vallásokhoz kötődött.[3][4]

A vadzsrajána buddhizmus a Fülöp-szigeteken a hajós kereskedelemhez köthető, ugyanis a szigetek kereskedői olyan hagyományosan buddhista államokkal kereskedtek, mint India, Srí Lanka, Kambodzsa, Kína és Japán. Az ázsiai óceánok hajós kultúrájában egy összetett ezoterikus buddhizmus fejlődött ki.[5]

1918-ig ismeretlen volt a nyugati történelem számára a szumátrai Srívidzsaja birodalom és a jávai Madzsapahit birodalom egyaránt. Ekkor tett említést róluk először George Coedes, a Távolkeleti Francia Iskola (Ecole Francaise d’Extreme Orient) a kínai Tang és Szung császári dinasztiákról szóló tudományos írásában. Ji-csing, kínai szereztes és tudós, 687-től két éven át tartózkodott Szumátrán útban India felé. Ő tett említést a srívidzsajai pompáról: "A buddhizmus virágzott Délkelet-Ázsia szigetvilágában. A királyok és törzsfőnökök a déli-tengereken csodálják és üdvözítik a buddhizmust. Tiszta szívvel igyekeznek jó dolgokat cselekedni." A Srívidzsaja birodalomban 600 éven át virágzott a buddhista kultúra (650-től 1377-ig, Palembang, Szumátra). A mandala mintát formázó, hegyre épült közép-jávai Borobudur impozáns emlékként maradt fenn ebből a korból. A Szailendra királyok három generációja építette ezt a templomot, amely a vadzsrajána buddhisa kozmológiát három dimenzióban jeleníti meg. Később, a jávai Madzsapahit birodalom vette át a hatalmat a térségben, amely vezető Délkelet-Ázsiában buddhista központtá nőtte ki magát 1292 és 1478 között. Mindkét birodalomban az théraváda aszkétikus hagyományok kiegészültek a vadzsrajána rituális szertartásaival a 7. század környékén.[6]

Régészeti leletek

szerkesztés

A fülöp-szigeteki régészeti leletek között található néhány buddhista eredetű.[7][8] A stílusuk a vadzsrajána buddhizmusra emlékeztet,[9][10][11][6] és a többségük a 9. századra datálható. A kézműves alkotások a Srívidzsaja birodalom, illetve a Fülöp-szigetek korai államainak a vadzsajána ikonográfiájára emlékeztet. Megkülönböztethető jegyek arra engednek következtetni, hogy azok a szigeteken készültek, és arról árulkodnak, hogy a készítőik jártasak voltak a buddhista kultúrában és irodalomban. Azt is feltételezik, hogy a megtalálási helyükön is élhettek buddhista elhivatottságú emberek.

1225-ben a Csao Ru-kua, egy Fucsien tartományból származó kínai hajós kereskedő írta Csu fan csi ("Történetek barbár népekről") című könyvében egy maji nevű országgal való kereskedéséről a következőket:

„Maj ország Borneótól északra található. A helyiek főleg falvakban élnek a folyó túlsó partján, szövetanyaggal fedik testüket, vagy ágyékkötőt használnak. A vadonban szétszóródva élő népeknek ismeretlen eredetű, fémből készült Buddhát ábrázoló képeik vannak.”

„A spanyol gyarmatosítok által talált taglog szokások finomsága nagyon különbözik a más tartományokban élő azonos nemzetből valókétól, és Luzon lakosságától is, amely tulajdonítható a buddhizmus hatásának is. Találhatók réz buddhát ábrázoló képek.”

 
2kg-os 21 karátos aranyszobor, amelyet egy chicago-i múzeumban (Field Museum of Natural History) őriznek.

Tára istenség aranyszobra a legjelentősebb buddhista kézműves tárgy, amely a vadzsarjána hagyományban az abszolút szimbóluma, a bölcsesség szíveszenciája, amely a szereteten és az együttérzésen keresztül kerül kifejezésre. Ebben a szigetvilágban a hindu isteneket ábrázoló szobrokat elrejtették az iszlám érkezésétől tartva. 1918-ban Aguszan-ban találtak rá egy két kilogrammos aranyszobrot, amelyet a tudósok 900–950 környékére datáltak, amely a Szailendra kort jelenti. A tárgy stílusa azonban eltér a térségben talált más tárgyakétól. Gazdagon díszített a fejdísze és sok egyéb dísz borítja a teste különböző részeit. A tudósok a 13-14. századra becsülik a keletkezésének az idejét. Helyi kézművesek készíthették egy jávai mintát másolva. A hozzá felhasznált aranyat feltehetően a jávaiak Butuanban működtetett bányájából származhatott. Agusan del Sur-ban egy másik aranyszobrot is találtak, amely a hindu és buddhista mitológiában is szereplő Kinnarát ábrázolja. Ezen kívül még sok aranytárgy került elő az ásatások során a 9. századi Srívidzsaja birodalom idejéből.[12] A régészeti emlékek között vannak buddhista tárgyak is,[7][8] amelyek vadzsrajána stílusra emlékeztetnek.[9] Ezek között szerepelnek legendás madárszerű garuda alakok és néhány Padmapani kép. Ez utóbbit Avalókitésvara megtestesülésének is tartják, aki az együttérzés megvilágosodott bódhiszattvája.[13]

A fennmaradt buddhista emlékek zöme a Tabon-barlangokból került elő. Philip Maise kutatásai között szerepelnek óriási szobrok és egy festmény, amelyről azt állítja, hogy a Vu Cseng-ennek tulajdonított Nyugati utazást ábrázolják.[14] Milton Osborne és más tudósok kihangsúlyozzák, hogy annak ellenére, hogy ezek a hiedelmek eredetileg Indiából erednek, elérték a Fülöp-szigeteket is délkelet-ázsiai kultúrákon keresztül.[15]

Butuan

szerkesztés

Bizonyított, hogy 1001-re Butuan már kapcsolatban állt a kínai Szung-dinasztiával. Évkönyvükben feljegyezték a császári udvarban elsőként megjelenő Butuanból származó törzsi missziót 1001. március 17-én. Butuant (P'u-tuan) kis hindu országként említi a könyv, buddhista uralkodóval, rendszeres kereskedelmi kapcsolattal a Csampa-királysággal, illetve időszakos kapcsolattal Kínával.[16]

Jelenkor

szerkesztés

A buddhizmus két létező legfőbb hagyománya megtalálható a szigeteken.[17] Vannak mahájána kolostorok, templomok, világi szervezetek, meditációs központok és csoportok, mint például a Fo Kuang San, a Soka Gakkai International, és egy nemzetközi nicsiren buddhista szervezet, amelyet Japánban alapítottak.[18] A Maha Bódhi Társaság zen körét 1998 októberében alapították.[19] Országszerte több templomot tart fenn a Fo Kuang Shan fő ágához tartoztó Fo Kuang San Manila.[20]

Délkelet-ázsiai elhelyezkedése ellenére a théraváda irányzat jelenléte halványabb, mint a mahájánáé. A Fülöp-szigeteki Théraváda Buddhista Társaság rendszeresen tart gyűléseket és támogatja az országban a théraváda hagyományokat. Létezik egy nem egyházi S. N. Goenka vipasszana meditációs központ Quezon tartományban.

Hatása a fülöp-szigeteki nyelvekre

szerkesztés

Szinte az összes fülöp-szigeteki bennszülött nyelv szókincsére jelentős hatással volt a szanszkrit, illetve kisebb mértékben a páli nyelv is.[21][22][23]

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Hivatkozások

szerkesztés
  1. ↑ Archived copy. [2023. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  2. ↑ Maritime Buddhism, Oxford Research Encyclopedia of Religion. Oxford: Oxford University Press. DOI: 10.1093/acrefore/9780199340378.013.638 (2018. december 20.). ISBN 9780199340378 
  3. ↑ Orlina, Roderick (2012. november 5.). „Epigraphical evidence for the cult of Mahāpratisarā in the Philippines” (angol nyelven). Journal of the International Association of Buddhist Studies 35 (1–2), 165–166. o. ISSN 0193-600X. (Hozzáférés: 2019. május 30.) 
  4. ↑ Agusan Gold Vajralasya (angol nyelven). Google Arts & Culture . [2019. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ Acri, Andrea. Esoteric Buddhism in Mediaeval Maritime Asia: Networks of Masters, Texts, Icons, page 10.
  6. ↑ a b filipinobuddhism: Early Buddhism in the Philippines, 2014. november 8. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 16.)
  7. ↑ a b Jesus Peralta, "Prehistoric Gold Ornaments CB Philippines," Arts of Asia, 1981, 4:54–60
  8. ↑ a b Art Exhibit: Philippines' 'Gold of Ancestors' Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. -Newsweek.
  9. ↑ a b Laszlo Legeza, "Tantric Elements in Pre-Hispanic Gold Art," Arts of Asia, 1988, 4:129–133.
  10. ↑ Camperspoint: History of Palawan. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 5.)
  11. ↑ History of Palawan. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 5.). hozzáférés: 2008.08.27.
  12. ↑ Khatnani, Sunita. „The Indian in the Filipino”, Philippine Daily Inquirer , 2009. október 11.. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.) 
  13. ↑ Early Buddhism in the Philippines, 2014. november 8. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 16.)
  14. ↑ „'Great Sphinx' Found in Tabon Caves in Palawan”, MetroCebu, 2015. augusztus 12.. [2015. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. február 9.) 
  15. ↑ Osborne, Milton. Southeast Asia: An Introductory History, Ninth, Australia: Allen & Unwin (2004. november 5.). ISBN 1-74114-448-5 
  16. ↑ Timeline of history. [2009. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 9.)
  17. ↑ Hessler, Z. (2020, December 26). Burmese Theravada in a Catholic land (28) [podcast hanganyag angolul]. In Insight Myanmar. https://www.insightmyanmar.org/complete-shows/2020/12/25/episode-28-voices-burmese-theravada-in-a-catholic-land-part-2 Archiválva 2021. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  18. ↑ Directory of Buddhist Organizations and Temples in the Philippines. Sangha Pinoy. [2008. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
  19. ↑ The Dharma Wheel, 1:1, 1998 Philippines Centennial Issue
  20. ↑ History of Fo Guang Shan in the Philippines. [2021. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  21. ↑ Haspelmath, Martin. Loanwords in the World's Languages: A Comparative Handbook. De Gruyter Mouton, 724. o. (2009). ISBN 978-3110218435 
  22. ↑ Virgilio S. Almario, UP Diksunaryong Filipino
  23. ↑ Khatnani, Sunita. „The Indian in the Filipino”, Philippine Daily Inquirer , 2009. október 11.. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.) 

Források

szerkesztés
  • Almario, Virgilio S. ed., : UP Diksiyonaryong Filipino. Pasig: 2001.
  • Concepcion, Samnak P.J., Quest of Zen: Awakening the Wisdom Heart. Bloomington, IN: Xlibris, 2010. ISBN 978-1-4535-6367-0
  • Legeza, Laszlo, "Tantric Elements in Pre-Hispanic Philippines Gold Art," Arts of Asia, July–August 1988, pp. 129–136.
  • Munoz, Paul Michel, Early Kingdoms of the Indonesian Archipelago and Malay Peninsula. Singapore: Editions Didier Millet: 2006. ISBN 981-4155-67-5
  • Peralta, Jesus, "Prehistoric Gold Ornaments CB Philippines," Arts of Asia, 1981, 4:54–60.
  • Religious Demographic Profile, The PEW Forum on Religion and Public Life. Retrieved 2008.
  • Scott, William Henry, Prehispanic Source Material for the Study of Philippine History. Quezon City: New Day Publishers, 1984. ISBN 971-10-0226-4
  • Thomas, Edward J., The Life of the Buddha: As Legend and History. India: Munshiram Manoharlal Publishers, 2003.

Külső hivatkozások

szerkesztés

Théraváda

szerkesztés

Mahájána

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Buddhizmus_a_Fülöp-szigeteken&oldid=26940860”