C’est la guerre

A C’est la guerre Petrovics Emil egyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Hubay Miklós írta. Ősbemutatójára 1961. augusztus 17-én került sor a Magyar Rádióban. Az Operaház 1962. március 11-én játszotta először.

C’est la guerre
opera
Eredeti nyelv magyar
AlapműHubay Miklós: Három csésze tea
Zene Petrovics Emil
Szövegkönyv Hubay Miklós
Főbb bemutatók 1961. augusztus 17. Magyar Rádió,
1962. március 11. Operaház

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Férj, főmérnök egy hadiüzemben bariton
Feleség szoprán
Szökevény tenor
Vizavi, öreg, béna nyugdíjas ezredes tenor
Házmesterné, egy, a családját vesztett hadiözvegy mezzoszoprán
Őrnagy bariton
Főhadnagy tenor
Hadnagy bariton
Csendőr basszus
Német katonák a színfalak mögött férfikar

CselekményeSzerkesztés

Ki kellett írni magamból a háború élményét.

– Petrovics Emil[1]

Helyszín:Egy budapesti bérház lakása.
Idő: 1944 második fele.

ElőjátékSzerkesztés

[A függöny előtt]

A történet egy budapesti bérházban, a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik. Az előjátékban két ellentétes karakterű figurát ismerünk meg. Egyrészt egy nyugalmazott ezredest, Vizavit, akit béna lábai tolószékhez kötnek. A volt tiszt azzal múlatja idejét, hogy távcsővel lesi a szemközti lakások ablakait. Katonaköteles férfiak után kutat, majd feljelenti és elviteti őket, hogy aztán az egyedül maradt feleségeket a maga módján, gramofonlemezei kíséretében "megvigasztalja". Vizavi szövetségese a Házmesterné. Ő is áldozatokra vadászik, akiket feljelenthet, de neki a rombolás másfajta kielégülést nyújt: férje az első világháborúban esett el Doberdónál, két fia pedig Voronyezsnél lelte halálát. A gyásztól s fájdalomtól mániákussá vált Házmesterné bosszút esküszik minden férfi és asszony ellen. Úgy érzi, "nyomozásaival" és feljelentéseivel a sors akaratát teljesíti be: vesszen el mindenki, ha az ő szeretteinek veszni kellett! Vizavi és a Házmesterné "vadászterülete" jelenleg a negyedik emelet három.

A színpadonSzerkesztés

A negyedik emelet háromban Férj és Feleség beszélget. A Férj "orvosi igazolással" szeretné otthon átvészelni a háború utolsó hónapjait. Éjszakái nyugtalanok, mert egy katonaszökevény barátját rejtegeti. Statárium van: ha elkapják őket azonnal halál a büntetésük. A Feleség igyekszik a feszült helyzetben harmóniát teremteni.

A Szökevény, éppoly feszült, mint a Férj, hiszen tétlenségre, bujkálásra van ítélve. Az utcáról német katonainduló hangzik fel. A Szökevény szemrehányást tesz magának, hogy veszélybe sodorta barátait. Csengetnek. Három katonatiszt lép be. A Férjért jöttek, valamit sürgősen el kell intézni az üzemben. Valójában arról van szó, hogy az Őrnagy szemet vetett a Feleségre, s a Férj távollétét akarja a légyotthoz felhasználni. Az Őrnagy "véletlenül" a lakásban felejti aktatáskáját. A Férj bensőségesen, de rosszat sejtve búcsúzik feleségétől.

A Szökevény elképzeli, milyen féltékeny lehet most rá a tisztekkel eltávozott Férj. Hosszabb beszélgetés azonban nem bontakozhat ki a Feleséggel, mert újra csengetnek.

Az Őrnagy jön vissza, "ottfelejtett" aktatáskája ürügyén. Rámenősen udvarolni kezd az asszonynak. A Feleség csak úgy tud megszabadulni tőle, hogy "véletlenül" leejti az utcára a tiszt bizalmas iratokat rejtő aktatáskáját. Az Őrnagy ész nélkül elrohan utána.

A Feleség és a Szökevény magukra maradnak. Beszélgetésükből kölcsönös vonzalom árad, amely többet sejtet a barátságnál. Ismét csengetnek.

A Házmesterné jön a lakbérért. Újra elmeséli szomorú életét. A Feleség sajnálja, de fél is az asszonytól és több pénzt ad neki, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle. A Házmesterné azonban nem tágít. Gyanakodva szaglászik a lakásban. Észreveszi, hogy három csésze van az asztalon. Vajon ki ivott a harmadikból? A Házmesterné diadalmasan távozik.

A Szökevény úgy érzi, a Házmesterné tud jelenlétéről. Hirtelen elhatározza, hogy elhagyja a házaspárt, nehogy lebukjanak. A Feleség marasztalja. Nem tudnak parancsolni izzó szenvedélyüknek, átölelik egymást.

A Házmesterné a tábori csendőrségért rohan, majd betör a lakásba ahol a Szökevény karjaiban találja a Feleséget.

A három tiszt is visszaérkezik a Férjjel. A Férj, hogy a helyzetet mentse, úgy állítja be a szituációt, mintha in flagranti érte volna feleségét a szeretőjével. Ki akarja dobni a lakásból (felcsillantva ezzel a menekülés lehetőségét), a Szökevény azonban nem távozhat, mert a Házmesterné már hozza is a bűnjelet: az elrejtett katonaruhát. A Szökevényt és a Férjet elvezetik.

Az Őrnagy egyedül marad a Feleséggel. A légyottot immár nem zavarhatja meg semmi. Az utcáról két sortűz hallatszik: C’est la guerre... (ilyen a háború !) , jegyzi meg cinikusan a tiszt. A Feleség kihátrál az erkélyre és a mélybe veti magát.

UtójátékSzerkesztés

[A függöny előtt]

A Házmesterné és Vizavi elégedetten kommentálják a történetet, majd új áldozat reményében az ötödik emelet négy felé fordítják a figyelmüket.

DiszkográfiaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Idézi Boros Attila: 30 év magyar operái. Budapest, 1979. Zeneműkiadó. 90. l. ISBN 9633302897

ForrásokSzerkesztés

  • A zongorakivonat kézirat gyanánt a Szerzői Jogvédő Hivatal kiadványaként jelent meg, 1961-ben (2+158 oldal).
  • A librettó a Zeneműkiadó Operaszövegkönyvek sorozatának 64. darabjaként jelent meg, 1963-ban (30 oldal).
  • Breuer János: Petrovics Emil: C'est la guerre. in: Miért szép századunk operája? Szerk. Várnai Péter. Gondolat, 1979. pp. 415–435 ISBN 963-280-782-0
  • Boros Attila: 30 év magyar operái. Zeneműkiadó, 1979 ISBN 963-330-289-7
  • Pernye András: C'est la guerre. Petrovics Emil operájának rádióbemutatójáról. + Három egyfelvonásos az Operában. in uő: Fél évezred fényében. Írások a zenéről. Gondolat, 1988 pp. 117–132 ISBN 963-282-099-1
  • Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1989. ISBN 963-330-646-9

Külső hivatkozásSzerkesztés