C’est la guerre
A C’est la guerre Petrovics Emil egyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Hubay Miklós írta. Ősbemutatójára 1961. augusztus 17-én került sor a Magyar Rádióban. Az Operaház 1962. március 11-én játszotta először.
| C’est la guerre | |
| opera | |
| Eredeti nyelv | magyar |
| Alapmű | Hubay Miklós: Három csésze tea |
| Zene | Petrovics Emil |
| Szövegkönyv | Hubay Miklós |
| Főbb bemutatók | 1961. augusztus 17. Magyar Rádió, 1962. március 11. Operaház |
Szereplők szerkesztés
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Férj, főmérnök egy hadiüzemben | bariton |
| Feleség | szoprán |
| Szökevény | tenor |
| Vizavi, öreg, béna nyugdíjas ezredes | tenor |
| Házmesterné, egy, a családját vesztett hadiözvegy | mezzoszoprán |
| Őrnagy | bariton |
| Főhadnagy | tenor |
| Hadnagy | bariton |
| Csendőr | basszus |
| Német katonák a színfalak mögött | férfikar |
Cselekménye szerkesztés
| „ | Ki kellett írni magamból a háború élményét. | ” |
| – Petrovics Emil[1] | ||
Előjáték szerkesztés
- [A függöny előtt]
A történet egy budapesti bérházban, a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik. Az előjátékban két ellentétes karakterű figurát ismerünk meg. Egyrészt egy nyugalmazott ezredest, Vizavit, akit béna lábai kerekesszékhez kötnek. A volt tiszt azzal múlatja idejét, hogy távcsővel lesi a szemközti lakások ablakait. Katonaköteles férfiak után kutat, majd feljelenti és elviteti őket, hogy aztán egyedül maradt feleségüket a maga módján, gramofonlemezei kíséretében „megvigasztalja”. Vizavi szövetségese a Házmesterné. Ő is áldozatokra vadászik, akiket feljelenthet, de neki a rombolás másfajta kielégülést nyújt: férje az első világháborúban esett el Doberdónál, két fia pedig Voronyezsnél lelte halálát. A gyásztól s fájdalomtól mániákussá vált Házmesterné bosszút esküszik minden férfi és asszony ellen. Úgy érzi, „nyomozásaival” és feljelentéseivel a sors akaratát teljesíti be: vesszen el mindenki, ha az ő szeretteinek veszni kellett! Vizavi és a Házmesterné „vadászterülete” jelenleg a negyedik emelet három.
A színpadon szerkesztés
A negyedik emelet háromban Férj és Feleség beszélget. A Férj „orvosi igazolással” szeretné otthon átvészelni a háború utolsó hónapjait. Éjszakái nyugtalanok, mert egy katonaszökevény barátját rejtegeti. Statárium van: ha elkapják őket azonnal halál a büntetésük. A Feleség igyekszik a feszült helyzetben harmóniát teremteni.
A Szökevény, éppoly feszült, mint a Férj, hiszen tétlenségre, bujkálásra van ítélve. Az utcáról német katonainduló hangzik fel. A Szökevény szemrehányást tesz magának, hogy veszélybe sodorta barátait. Csengetnek. Három katonatiszt lép be. A Férjért jöttek, valamit sürgősen el kell intézni az üzemben. Valójában arról van szó, hogy az Őrnagy szemet vetett a Feleségre, s a Férj távollétét akarja a légyotthoz felhasználni. Az Őrnagy „véletlenül” a lakásban felejti aktatáskáját. A Férj bensőségesen, de rosszat sejtve búcsúzik feleségétől.
A Szökevény elképzeli, milyen féltékeny lehet most rá a tisztekkel eltávozott Férj. Hosszabb beszélgetés azonban nem bontakozhat ki a Feleséggel, mert újra csengetnek.
Az Őrnagy jön vissza, „ottfelejtett” aktatáskája ürügyén. Rámenősen udvarolni kezd az asszonynak. A Feleség csak úgy tud megszabadulni tőle, hogy „véletlenül” leejti az utcára a tiszt bizalmas iratokat rejtő aktatáskáját. Az Őrnagy ész nélkül elrohan utána.
A Feleség és a Szökevény magukra maradnak. Beszélgetésükből kölcsönös vonzalom árad, amely többet sejtet a barátságnál. Ismét csengetnek.
A Házmesterné jön a lakbérért. Újra elmeséli szomorú életét. A Feleség sajnálja, de fél is az asszonytól, és több pénzt ad neki, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle. A Házmesterné azonban nem tágít. Gyanakodva szaglászik a lakásban. Észreveszi, hogy három csésze van az asztalon. Vajon ki ivott a harmadikból? A Házmesterné diadalmasan távozik.
A Szökevény úgy érzi, a Házmesterné tud jelenlétéről. Hirtelen elhatározza, hogy elhagyja a házaspárt, nehogy lebukjanak. A Feleség marasztalja. Nem tudnak parancsolni izzó szenvedélyüknek, átölelik egymást.
A Házmesterné a tábori csendőrségért rohan, majd betör a lakásba ahol a Szökevény karjaiban találja a Feleséget.
A három tiszt is visszaérkezik a Férjjel. A Férj, hogy a helyzetet mentse, úgy állítja be a szituációt, mintha in flagranti érte volna feleségét a szeretőjével. Ki akarja dobni a lakásból (felcsillantva ezzel a menekülés lehetőségét), a Szökevény azonban nem távozhat, mert a Házmesterné már hozza is a bűnjelet: az elrejtett katonaruhát. A Szökevényt és a Férjet elvezetik.
Az Őrnagy egyedül marad a Feleséggel. A légyottot immár nem zavarhatja meg semmi. Az utcáról két sortűz hallatszik: C’est la guerre… (ilyen a háború !), jegyzi meg cinikusan a tiszt. A Feleség kihátrál az erkélyre, és a mélybe veti magát.
Utójáték szerkesztés
- [A függöny előtt]
A Házmesterné és Vizavi elégedetten kommentálják a történetet, majd új áldozat reményében az ötödik emelet négy felé fordítják a figyelmüket.
Diszkográfia szerkesztés
- Radnai György, Dunszt Mária, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gombos Éva, Faragó András, Palcsó Sándor, Dene József, Bódy Tivadar; Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, vezényel: Blum Tamás (1964) Hungaroton HCD 31958
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Idézi Boros Attila: 30 év magyar operái. Budapest, 1979. Zeneműkiadó. 90. l. ISBN 9633302897
Források szerkesztés
- A zongorakivonat kézirat gyanánt a Szerzői Jogvédő Hivatal kiadványaként jelent meg, 1961-ben (2+158 oldal).
- A librettó a Zeneműkiadó Operaszövegkönyvek sorozatának 64. darabjaként jelent meg, 1963-ban (30 oldal).
- Breuer János: Petrovics Emil: C'est la guerre. in: Miért szép századunk operája? Szerk. Várnai Péter. Gondolat, 1979, 415–435. o. ISBN 963-280-782-0
- Boros Attila: 30 év magyar operái. Zeneműkiadó, 1979 ISBN 963-330-289-7
- Pernye András: C'est la guerre. Petrovics Emil operájának rádióbemutatójáról. + Három egyfelvonásos az Operában. in uő: Fél évezred fényében. Írások a zenéről. Gondolat, 1988 pp. 117–132 ISBN 963-282-099-1
- Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1989. ISBN 963-330-646-9
