Főmenü megnyitása

Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28.Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német atomfizikus, filozófus.

Carl Friedrich von Weizsäcker
Göttingen, 1993
Göttingen, 1993
Született 1912. június 28.[1][2][3][4][5]
Kiel[6]
Elhunyt 2007. április 28. (94 évesen)[1][2][3][4][5]
Söcking[7]
Állampolgársága német
Gyermekei
  • Carl Christian von Weizsäcker
  • Ernst Ulrich von Weizsäcker
  • Elisabeth Raiser
  • Heinrich Weizsäcker
SzüleiErnst von Weizsäcker
Foglalkozása
Munkáltató
  • Hamburgi Egyetem
  • Göttingeni Egyetem
Iskolái Göttingeni Egyetem
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Templeton-díj
  • a Berlini Műszaki Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Aberdeen
  • Honorary doctor of the Leipzig University
  • a Bázeli Egyetem díszdoktora
  • Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • Max Planck-érem (1957)
  • Frankfurti Goethe-díj (1958)
  • A német könyvszakma békedíja (1963)
  • Erasmus-díj (1969)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1970)
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (1973)
  • Ernst Hellmut Vits Award (1980)
  • Sigmund Freud-díj (1988)
  • Theodor Heuss-díj (1989)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályaSzerkesztés

Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.

Kutatási területeiSzerkesztés

Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.

Szakmai sikerekSzerkesztés

1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.

MagyarulSzerkesztés

  • Válogatott tanulmányok; vál. Csermák Kálmán, ford. Csermák Kálmán, Nagy Imre, Vitális László, utószó Hraskó Péter; Gondolat, Bp., 1980
  • A német titanizmus; vál. Ara-Kovács Attila, ford. Molnár Anna; Európa, Bp., 1989 (Mérleg)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. https://www.theodor-heuss-stiftung.de/das-archiv/, 2018. június 16.

ForrásokSzerkesztés