Cavazzói-tó
A Cavazzói-tó (olaszul: Lago di Cavazzo vagy „a három község tava” (olaszul: Lago dei Tre Comuni), friuli nyelven Lât di Cjavaç,[1] egy természetes tó Észak-Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében, a Karni-Alpok és a Júliai-Alpok között, a Tagliamento folyó nagy kanyarulatát szegélyező alacsony hegyek között.
| Cavazzói-tó (Lago di Cavazzo, Lago dei Tre Comuni, Lât di Cjavaç) | |
 | |
| A tó látképe észak felől, a Festa-hegyről nézve | |
| Ország(ok) |  Olaszország |
| Hely | Friuli-Venezia Giulia, Udine megye |
| Típus | glaciális meder, hordaléktól felduzzasztva |
| Hosszúság | 2.25 km |
| Szélesség | 0.8 km |
| Felszíni terület | 1.18 km2 |
| Átlagos mélység | 12 m |
| Legnagyobb mélység | 40 m |
| Part hossza | 6.5 km |
| Tszf. magasság | 195 m |
| Települések | Cavazzo Carnico, Trasaghis, Bordano |
| Elhelyezkedése | |
 Cavazzói-tó
Pozíció Észak-Olaszország térképén
| |
 é. sz. 46° 19′ 49″, k. h. 13° 04′ 35″46.330142°N 13.076325°EKoordináták: é. sz. 46° 19′ 49″, k. h. 13° 04′ 35″46.330142°N 13.076325°E | |
Cavazzói-tó
Pozíció Friuli-Venezia Giulia térképén
| |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésA tó Friuli-Venezia Giulia régió legnagyobb természetes tava, felszínének területe 1.18 km². Kerülete 6,5 km, hosszúsága 2,25 km, legnagyobb szélessége 800 méter. Átlagos mélysége 12 méter, a legmélyebb helyen 40 méter. A Tagliamento folyó felső (hegyi) szakaszának végénél fekszik, Tolmezzo és Gemona del Friuli között, ahol a Karni-Alpok hegyei közül érkező folyó nagy kanyart ír le. A nyugat-keleti tektonikai törésvonalból kilépve jobbra (délnek) fordul, és az udinei síkságon folyik tovább. A folyókanyar egy dombcsoportot ölel körül, ennek egy észak-déli nyílású hosszú völgyében, a folyótól délre fekszik a Cavazzói-tó. A tó völgyét a Tagliamento folyó völgyétől északon egy kavicskő-lerakódásból álló, hosszú dombhát választja el.
A tavat nyugaton a Faèit-hegy (1614 m), keleten a Simeone-hegy (1505 m) tömbjei fogják közre. Területén három község osztozik: Északon és nyugaton Cavazzo Carnico, keleten Bordano, délen Trasaghis. A tó hivatalos nevét (Lago di Cavazzo) a legnagyobb parti községről, Cavazzóról kapta, de a köznyelvben elterjedten nevezik a „három község tavának” is (Lago dei Tre Comuni).
Keletkezése
szerkesztésA Karni-Alpok délnyugati előhegyei között az utolsó jégkorszak idején gleccservájta völgy keletkezett, ez képezte a későbbi medrét. Ebben a völgyben kezdetben a Tagliamanto egyik mellékága folyt. Később a tó völgyét északon kavicskő (konglomerátum) feltöltődés rekesztette el a Tagliamento folyó völgyétől. A Karni-Alpokból érkező, addig a Tagliamentóba torkolló patakok ezután a tó völgyét táplálták.
Hadtörténelme
szerkesztésAz első világháború előestéjén az olasz hadvezetés – a Tirol felől várt osztrák támadások kivédésére – a Tagliamento folyó felső szakaszán felépítette az „Alto Tagliamento” erődláncot. Ennek egyik tagját az 1050 m magas Festa-hegyre telepítették, a tótól északkeletre, a Cavazzói-tó és a Karni-medence (conca di Carnia) között.[2] A Fortezza del Monte Festa 1917. október 30. és november 17. között, a caporettói áttörés utáni védelmi harcban jutott szerephez. Nehéztüzérsége fedezetet nyújtott az Isonzó felől visszavonuló vert olasz csapatoknak, és átmenetileg fékezni tudta a Tagliamento hídjai (Avons, Braulins) felé törő osztrák–magyar–német csapatok mozgását. Amikor az olasz hadvezetés elrendelte az általános visszavonulást a Piave mögé, ezt az erődöt is kiürítették.[3]
A második világháború végén, 1944 júliusa és 1945 májusa között a Verzegnis és Cavazzo közötti vidéket az „Atamán hadművelet” keretében a Wehrmachttal kollaboráló orosz kozák hadosztály szállta meg, Pjotr Krasznov altábornagy parancsnoksága alatt. Partizánvadász hadműveleteiket a brit–amerikai szövetséges csapatok közeledéséig folytatták, ekkor visszavonultak Ausztriába. Megadták magukat a briteknek, akik ígéretük ellenére Lienzben kiszolgáltatták őket a Vörös Hadseregnek. Krasznovot és tiszttársait kivégezték, a legénységet internálták.[4]
Vízrendszerének átalakítása
szerkesztés1957-ben a Cavazzói-tótól mintegy 20 km-re nyugatra, Verzegnisnél felduzzasztották az Ambiesta (vagy Dimbiesta) nevű hegyi patakot, létrehozva a Verzegnisi-tavat (407 m tszf. magasságban). A 195 méteren fekvő Cavazzói-tavat ma a duzzasztott tó vízével táplálják. A víz részben egy 8.5 km hosszú sziklába vágott üzemvíz-alagúton át, részben a felszínen, a Leale patak kaszkádos medrében jut el a tóba.
A Cavazzói-tótól északra, Somplago községnél 166 megawattos vízerőművet építettek.[5] Az építkezés a tó természeti viszonyait jelentősen megváltoztatta. A tóba közvetlenül érkező alpesi víz hőmérséklete csak +10 °C, ez lehűti a tó vizét, és nehezíti a tóban élő őshonos állat- és növényfajok életfeltételeit.
A tóból déli irányban távozó patak a Tagliamento folyóba ömlik.
Növény- és állatvilága
szerkesztésA tó déli medencéjének partvidékét sűrű nádas borítja, ez sok halfaj élőhelye (ponty, compó, angolna, szélhajtó küsz domolykó, folyami sügér, fürge cselle, tüskés pikó, pisztráng, szivárványos pisztráng). Az itt fészkelő madárfajták: bölömbika, törpegém, tőkés réce, vízityúk és jégmadár. Madárvonulás idején csörgő réce, böjti réce, kanalas réce, vetési lúd és nyílfarkú réce is megjelenik a tavon. A partvidéken puffogó vipera is él, ez elterjedésének legnyugatibb határa.
Közlekedés, turizmus
szerkesztésA tavat a part mentén futó, aszfaltozott közúton (SR512 sz.) lehet megkerülni, az útról szép kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre. Az olasz A23-as (Alpok–Adria) autópálya a tó nyugati partja mentén halad, egy szakaszát a Faèit-hegy alatt fúrt alagúton át vezették, ezzel szomszédos szakasza a tó északnyugati medencéje fölött, egy autópálya-viadukton keresztül halad.
Az 1980-as évektől több intézkedést tettek az tó idegenfogalmi vonzerejének növelésére. A tó körül új utak, szálláshelyek, kikötők, vízisportközpontok létesültek. A tó völgyében új kerékpárutakon és jelzett túrautakon lehet kirándulni. A keleti parton, a Simeone-hegy lábánál, Internappo és Bordano községek között egy különleges „Pillangó-tanösvény” (Lena delle farfalle.) vezet a bordanói „Pillangó-házba” (Casa delle farfalle), ahol a környezettudatos természetjárásról rendeznek kiállításokat, előadásokat.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Toponomastica: denominazioni ufficiali in lingua friulana Archiválva 2013. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Forte di Monte Festa (olasz nyelven). itinerarigrandeguerra.it. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
- ↑ Fabrizio Gregorutti: La Fortezza (La difesa del Monte Festa, 30 Ottobre- 7 novembre 1917) (olasz nyelven). cadutipoliziadistato.it, 2017. október 21. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
- ↑ Pieri Stefanutti: 1944-45: l’occupazione cosacco-caucasica della Carnia e dell’Alto Friuli (olasz nyelven). Carnia Libera 1944 (www.carnialibera1944.it). (Hozzáférés: 2018. május 7.)
- ↑ Una visita alla centrale idroelettrica di Somplago, presso il Lago di Cavazzo (olasz nyelven). friuli.vimado.it. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
- ↑ Casa delle farfalle / Butterfly House (olasz, angol, német nyelven). bordanofarfalle.it[halott link]
Kapcsolódó információk
szerkesztés
- Furio Bianco – Aldino Bondesan – Paolo Paronuzzi – Michele Zanetti – Adriano Zanferrari. Il Tagliamento (olasz nyelven). Udine: Università di Udine (2006). ISBN 88-8314-372-8
