Charles-Joseph Natoire

francia festő

Charles-Joseph Natoire (Nîmes, 1700. március 3.Castel Gandolfo, 1777. augusztus 23.) francia rokokó festő.

Charles-Joseph Natoire
Gustaf Lundberg festménye
Gustaf Lundberg festménye
Született1700. március 3.[1][2][3][4][5]
Nîmes[6]
Elhunyt

Castel Gandolfo
Állampolgárságafrancia[9]
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajzoló
Tisztségeigazgató (1751–1775, Római Francia Akadémia)
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles-Joseph Natoire témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Katolikus családban született a Lotaringiából elszármazott Florent Natoire szobrász fiaként. A tehetségesen rajzoló fiút Párizsba küldte 1717-ben, ahol Louis Galloche és François Lemoyne festőknél tanult. 1721-ben megkapta a Római Díjat, és 1723-ban a Római Francia Akadémiának otthont adó Villa Medici lakója lett. Tivoliban a szabadban rajzolta le az antik műtárgyakat, lemásolta Pierre de Cortone A szabin nők elrablása festményét. Nagy méretű képet festett Melchior de Polignac kardinális és szentszéki követ számára (Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból). Velencei tartózkodás után 1729 elején visszatért Párizsba. Felvételt nyert az Académie royale de peinture et de sculpture-be, és 1730-tól kezdve dekoratív és nagy formátumú képeket festett kastélyokban és magánrezidenciákban arisztokratáknak és gazdag hivatalnokoknak. 1751-ben a Római Francia Akadémia igazgatójává nevezték ki. Művészetét életében François Boucher-val egy szinten méltatták. Halála után gyorsan elfeledték, pedig a 18. század egyik legtehetégesebb festője volt.

Főbb művei

szerkesztés

Vallásos festészet

szerkesztés
 
Adam et Ève chassés du Paradis terrestre, 1740

Mitológikus és allegórikus festészet

szerkesztés
 
Psyché obtenant de Proserpine l'elixir de beauté, 1735
 
Psyché à sa toilette, 1735, New Orleans, New Orleans Museum of Art.

Történelmi festészet

szerkesztés

Zsánerképek

szerkesztés

Szőttesek

szerkesztés
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Charles Joseph Natoire (holland nyelven)
  3. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. The National Church of San Luigi dei Francesi in Rome, 164
  7. Charles-Joseph Natoire, https://artsandculture.google.com/entity/wd/m0gzf1l
  8. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  9. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
  • Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.
  • Antoine Schnapper: Charles Joseph Natoire (francia nyelven). culture.gouv.fr. (Hozzáférés: 2022. április 16.)

További információk

szerkesztés

Bibliográfia

szerkesztés
  • Charles-Joseph Natoire, catalogue d’exposition, mars-juin 1977, Musées d’Art et d’Histoire de la Ville de Nîmes éd., réimpr. 1987 – ISBN 2902309449
  • Charles Joseph Natoire 1700-1777, L'Histoire de Marc Antoine, Actes Sud & Musée des Beaux-Arts de Nîmes, 1998 – ISBN 2742719628
  • Colin B. Bailey (dir.), Les Amours des dieux. La peinture mythologique de Watteau à David, Fort Worth et Paris, Kimbell Art Museum et Réunion des musées nationaux, 1991
  • F. Boyer, Catalogue raisonné de l'œuvre de Charles Natoire, peintre du roi, Archives de l'art français, tome XXI, 1949
  • J. Claparède, Les Dessins romains de Charles Natoire, Musée, Montpellier, 1960
  • Jean de Viguerie, Histoire et dictionnaire du temps des Lumières, Paris, Robert Laffont, coll. Bouquins, 2003 – ISBN 2221048105