Bereniké Haja csillagkép
A Bereniké Haja (latin: Coma Berenices) egy csillagkép.
Bereniké Haja csillagkép | |
Adatok | |
Latin név | Coma Berenices |
Latin birtokos eset | Comae Berenices |
Rövidítés | Com |
Rektaszcenzió | 11h 55m – 13h 35m |
Deklináció | +14° – +34° |
Területe | 386 négyzetfok |
Nagyság szerinti helyezés | 42 |
Teljesen látható | északi 90°-tól déli 56°-ig |
Legfényesebb csillag | (β Comae Berenices) |
fényessége | 4,26m |
Szomszédos csillagképek |
Jellemzői
szerkesztésEz a csoport 40 tagból áll és valószínűleg egy csillagáramot (mozgási halmazt) képez. A Bereniké Haja csillagképben van az Északi Galaktikus Pólus (RA: 12h 51.42m; D: 27° 07.8′, epocha J2000.0) (a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye).
Csillagai
szerkesztésA csillagkép nem bővelkedik fényes csillagokban, egyikük sem éri el a 4,0 magnitúdós fényrendet.
A β Comae Berenices a csoport legfényesebb csillaga 4,26 magnitúdóval. Abszolút fényessége picit nagyobb, mint Napunké, így láthatjuk, hogyan látszana Napunk 27 fényév távolságból.
A második legfényesebb csillag az α Comae Berenices (Diadem), 4,32 magnitúdó fényrenddel. Ez az egyetlen csillag a konstellációban, melynek külön nevet adtak, ez képviseli a drágakövet Bereniké koronájában. Két, majdnem egyenlő fényességű csillagból álló kettős csillagrendszer. Mivel a rendszer pályasíkja közel van a látóirányunkhoz, sokáig fedési kettőscsillagnak gondolták, de ma úgy véljük, hogy a pályasík körülbelül 0.1°-kal hajlik a látóirányunkhoz képest, így a csillagai a Földről nézve nem fedik el egymást.
Az utolsó negyedik fényrendű csillag a γ Coma Berenices 4,36 magnitúdóval.
Változócsillagok
szerkesztésTöbb mint 200 változócsillag ismert a Coma Berenicesben, bár sokuk hűvös csillag.
- FK Comae Berenices: 8,14 és 8,33 magnitúdó fényesség között ingadozik 2,4 napon túli ciklussal, prototípusa az FK Comae Berenices típusú változócsillagoknak. Úgy vélik az FK Comae csillagok változékonyságát nagy, hűvös foltok okozzák a csillag forgó felszínén.
- FS Comae Berenices: Olyan félszabályos változócsillag, melynek fényessége 5,3 és 6,1 magnitúdó között ingadozik több, mint 58 napos ciklussal.
- R Comae Berenices: Olyan Mira típusú változócsillag, amely 7,1 és 14,6 magnitúdó fényesség között ingadozik, több mint 363 napos ciklussal.
Története
szerkesztésA Coma Berenicét az ókori görög idők óta külön csillagcsoportként ismerték. Eratoszthenész "Ariadné Haja" és "Berenice Haja"-ként is hivatkozik rá. Ptolemaiosz „hajfürt”-ként említette, mindazonáltal nem sorolta fel a 48 csillagkép között, amit az Oroszlán részének tekintett. A Coma Berenicét általában az Oroszlán farkán lévő bojtnak, néha a Szűz részének tekintették.
A 16. század folyamán néhány csillagtérkép felvázolt két új konstellációt, amely tartalmazta a Coma Berenicét is. Tycho Brahe, akiről általában feltételezik a csillagkép teremtését, határozott konstellációként jegyezte fel 1602-es csillagkatalógusában, és jelentette meg Johann Bayer 1603-as Uranometriájában.
Mitológiai vonatkozásai
szerkesztésBár a csillagkép egy modern konstelláció, egy elbűvölő legendával van kapcsolatban. Ez egyike a néhány csillagképnek (a Pajzzsal együtt), amely történelmi személyhez köthető, ebben az esetben II. Berenikéhez, Egyiptom királynéjához. Bereniké férje III. Ptolemaiosz Euergetész király (uralkodott i. e. 246 – i. e. 221), kinek vezetése alatt Alexandria fontos kulturális központ lett.
I. e. 243 körül a király egy veszélyes hadjáratot indított a szírek ellen, akik meggyilkolták nővérét, Berenice Phernophorust. II. Bereniké felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű, hosszú haját – amire rendkívül büszke volt –, mert férje biztonságosan hazatért. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában.
Másnap reggelre a haj eltűnt. Konón, az udvari csillagász, békíteni próbálta a dühös királyt és királynőt (és menteni a templomi papok életét). Bejelentette, hogy a felajánlás akkora örömöt okozott az istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, amit addig az Oroszlán farkának ismertek, ezt hívják azóta Bereniké Hajának. Kallimakhosz sem volt rest, és megverselte az eseményt Bereniké fürtje című elégiájában: a fürt patetikusan kesereg, amiért engednie kellett a vas, azaz az olló legyőzhetetlen erejének, s hogy szívesen térne vissza a királyné fejére még akkor is, ha ezzel megbontaná a csillagrendszert.
Mélyég-objektumok
szerkesztésGalaxishalmazok
szerkesztésA csillagkép tartalmazza a Virgo galaxishalmaz északi részét (mely ismert Coma-Virgo halmazként is). A halmaz közepe 52 millió fényévre található. A Virgo-szuperhalmaz szíve, mely egyesek szerint 1300 galaxist, mások szerint akár kétezret is tartalmazhat.
A Coma galaxishalmaz északra fekszik a Virgo-halmaztól. A halmaz 1000 nagyobb és körülbelül 30 000 kisebb galaxist tartalmaz. 1957-ből Fritz Zwickytől származó áttekintés alapján 29 951 darab 19,0 magnitúdónál fényesebb galaxist azonosítottak a Coma-halmazban. A halmaz központi tagja az Abell 1656 galaxishalmaz 305 millió fényév távolságban, középső régiójában két hatalmas elliptikus galaxissal, az NGC 4874-gyel és NGC 4889-cel. Mindkettő 13,0m fényrendű, a többi galaxis 15,0m vagy halványabb.
A csillagkép irányában található (középpontja 235 millió fényév) egy óriási, galaxishalmazok közti üres terület (intergalaktikus buborék).
Galaxisok
szerkesztés- Messier 64 (NGC 4826) – Feketeszem-galaxis (spirális)
- Messier 85 (NGC 4382) – lentikuláris galaxis
- Messier 88 (NGC 4501) – spirálgalaxis
- Messier 91 (NGC 4548) – spirálgalaxis
- Messier 98 (NGC 4192) – spirálgalaxis
- Messier 99 (NGC 4254) – spirálgalaxis
- Messier 100 (NGC 4321) – spirálgalaxis
- NGC 4494 – elliptikus galaxis
- NGC 4559 – SBc horgas spirálgalaxis
- NGC 4565 – Tű-galaxis (spirális)
- NGC 4725 – SB típusú „Egykarú” spirálgalaxis
- NGC 4874 – elliptikus galaxis
- NGC 4889 – elliptikus galaxis
Kvazár
szerkesztésPG 1247 +26° – a csillagkép legfényesebb kvazárja
Gömbhalmazok
szerkesztés- Messier 53 (NGC 5024)
- NGC 4147
- NGC 5053
Nyílthalmaz
szerkesztés- Melotte 111 (Collinder 256): a Nagy Medve-áram és a Hyadok után a negyedik legközelebbi csillaghalmaz, amely mozgási halmaz.[1]
Irodalom
szerkesztés- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
- Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
- Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7[2]
- Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi Kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
- Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.gae.hu/mitologia/Coma%20Berenices/Berenices.htm Archiválva 2014. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Coma Berenices. Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület honlapja
- ↑ A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl