Csernus Tibor

magyar grafikus és festő

Csernus Tibor (Kondoros, 1927. június 27.Párizs, 2007. szeptember 7.) Kossuth-díjas magyar grafikus és festő.

Csernus Tibor
Született 1927. június 28.[1]
Kondoros[1]
Elhunyt 2007. szeptember 7. (80 évesen)[2][3]
Párizs 10. kerülete[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • illusztrátor
  • tervezőgrafikus
  • festőművész
Iskolái Magyar Képzőművészeti Főiskola (1946–1952)
Kitüntetései
Sírhelye Montmartre-i temető
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Apja lakatos mester volt. Csernus Tibor kezdetben kereskedelmi iskolába járt, de nagy kedvet érzett a rajzoláshoz, s 1943-ban elkezdte az Iparrajziskola grafika szakát. Tanulmányaival párhuzamosan a Posner-nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, ott Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1945-ben hadifogságba esett.

A II. világháború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára, ahol mestere Bernáth Aurél volt. 1952-ben festészeti munkásságáért, különös tekintettel Orlay Petrich Soma festi Petőfit c. alkotására Munkácsy-díjat kapott a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. 1953-ban diplomamunkájának címe: A Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot. Első portréját 1954-ben Juhász Ferenc költőről készítette, akivel jó barátságban volt. Tájképei szocreál stílusban készülnek egészen 1956-ig.

Az 1950-es évek közepétől egyéni útkeresés jellemzi, a kubizmus és a francia festészet más 20. századi stílusirányzatait tanulmányozta. 1957-ben kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával (Georges Mathieu, Hantai Simon), a szürrealizmussal (Max Ernst, Tanguy). Nyaranként a szigligeti művésztelepen dolgozott, André Derain volt hatással tájképfestészetére. Természetmisztikus és szürrealisztikus alkotói folyamat jellemzi 1958-1964-ben keletkezett képeit. Ebben az időben több monotípiát is készít.

Könyvillusztrátorként is jelentős volt tevékenysége (Fejes Endre: Rozsdatemető; Remenyik Zsigmond: Por és hamu; Gongora: Válogatott versek stb.)

1964-től Párizsban élt és alkotott. Az 1970-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult, fotografikus vágású műteremrészleteinek, lakótelepeinek, csendéleteinek nem adott címet. Az 1980-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciókat és bibliai jeleneteket és csendéleteket (csirkével, hallal), állatképeket (ló, papagájok, hattyúk). Az 1990-es évekből legkiemelkedőbb monumentális expresszív-realista sorozata, a Szajha útja, amelyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett.

Stílusa szerkesztés

Csernus Tibor érett művészetéről egyaránt elmondható, hogy mozaikplakát-festészet, szürnaturalizmus, hiperrealizmus, hogy neobarokk, sőt még a szocreál hagyománya is fellelhető benne. Fiatal korában tett párizsi tanulmányútja után stílusát „mágikus realizmusnak” nevezik. Később a tasizmus formaelemeit felhasználó szürrealisztikus stílusával Magyarországon iskolát teremtett.

Művei (válogatás) szerkesztés

Főbb kiállításai szerkesztés

  • Galérie Lambert (Párizs, 1964)
  • Galérie du Fleuve (Párizs, 1967)
  • Galérie Claude Bernard (Párizs, 1973, 1978, 1982, 1986)
  • Móra Ferenc Múzeum, (Szeged, 1983)
  • Chicago International Art Exposition (1984)
  • Műcsarnok (Budapest, 1989, 1999)
  • Kogart Ház (Budapest, 2006)
  • Emlékkiállítás (Békéscsaba, Kondoros, 2007)

Díjai (válogatás) szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c https://deces.matchid.io/id/Dwwmd0wU4qs7
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Brockhaus (német nyelven)
  4. Újpesti rakpart címen is jegyzik, l. Művészeti lexikon, 1981-84. i. m. 475. o.

Források szerkesztés

  • Magyar és nemzetközi ki kicsoda? Biográf, 1994.
  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. Csernus Tibor l. 474-475. o. ISBN 9630523604
  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 390–391. o. ISBN 963-8477-44-X

További információk szerkesztés