Főmenü megnyitása

Cserszegtomaji-kútbarlang

barlang Cserszegtomajon

A Cserszegtomaji-kútbarlang fokozottan védett barlang. Különlegessége a méretéhez képest kicsi vízszintes kiterjedése és ezzel van összefüggésben a bonyolult járatrendszere. A szövevényes labirintusának morfológiai képe emiatt egyedülálló hazánkban. A Keszthelyi-riviéra leghosszabb barlangja. Cserszegtomaj két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik az Acheron-kútbarlang.

Cserszegtomaji-kútbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3320 m
Mélység10 m
Magasság2 m
Függőleges kiterjedés12 m
Tengerszint feletti magasság178 m
Ország Magyarország
Település Cserszegtomaj
Földrajzi táj Keszthelyi-riviéra
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4440-2
Elhelyezkedése
Cserszegtomaji-kútbarlang (Magyarország)
Cserszegtomaji-kútbarlang
Cserszegtomaji-kútbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 48′ 010″, k. h. 17° 13′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 010″, k. h. 17° 13′ 06″
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserszegtomaji-kútbarlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, Cserszegtomaj belterületén, a cserszegtomaji temető 64 méter mély kútjából, a kút betonozott falában, a kút szájától 50 méter mélyen nyílik. Felső triász fődolomit és miocén homokkő települési határán jött létre a langyos és a meleg karsztvizek hatására. Mivel majdnem vízszintes kőzetréteg határon alakult ki, ezért vízszintesnek tekinthető a barlang, a legmagasabb és a legmélyebb pontja között 12 méter a szintkülönbség. A lapos, kis keresztmetszetű üregrendszer falait alkotó homokkő nagy vastagságban átkovásodott, kemény kvarcit. A főtéjén a régi dolomitfelszín oldott formáinak a negatív lenyomatai és sejtes-kazettás szerkezetű kőzetcsipkék láthatók. Az ásványkiválásai közül a leggyakoribbak a különböző gipszképződmények és a vörös, a kék és a fekete színű hematit, illetve a hidrohematit és a mangánbevonatok a falakon. Ilyenek vannak a Kék-vörös-ágban. 5–10 centiméteres limonitcseppkövek, pannon páfrányok nyomfosszíliái és fosszíliák, szálasgipsz is megfigyelhető benne. A hematit és a limonit bevonatok 2–25 centiméter átmérőjű foltokban jelennek meg.

A levegőjének a hőmérséklete a magyarországi, barlangi átlagtól magasabb, 12,5–12,8 °C körül van. A 100%-os relatív páratartalom mellett is szárazak a járatai. A szén-dioxid koncentráció szintén magas, akár a 4,1%-ot is elérheti. Ezt a Déli-szakasz legtávolabbi részén mérték. Csak a bejárati kúton keresztül tud szellőzni és ezért a bejárattól távolodva a szén-dioxid koncentráció nő. Az üregrendszer jelenleg száraz a karsztvízszint-süllyesztés miatt, azonban a mérések alapján az 1970-es években még víz alatt lehettek a délkeleti járatok. A talpszintet sok helyen dolomitliszt és homokkőomladék fedi. Jelenleg pusztuló állapotban van a barlang.

A hálózatos elrendezésű barlang hiába több mint 3300 méter hosszú, a legtávolabbi pontjai között, kelet–nyugati irányban csak 146 méter a távolság, észak–déli irányban 125 méter. A vízszintes kiterjedése tehát kicsi. Leginkább négykézláb lehet közlekedni a bonyolult útvesztőjében. Sok gótikus hatású része van, például oszlopok és boltozatok. 1931-ben egy itt járó német egyetemi tanár emiatt mesterséges eredetűnek, ősi kazamatának hitte. A kúszójáratokat nagyobb, 10–15 méter átmérőjű és 2–3 méter magas termek tagolják. Biztonságosan járható, de még térkép alapján is nehéz benne tájékozódni. A megtekintéséhez a helyenként magas szén-dioxid koncentráció miatt elektromos lámpát szükséges használni. A lezárt barlang megtekintéséhez a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjárási gyakorlat kell.

Az egyik termét, a legnagyobbat Szabó Pál Zoltánról nevezték el, ahol egy emléktáblát is elhelyeztek a tiszteletére. Előfordul az irodalmában Barlangos kut üregrendszere (Eszterhás 1984), Barlangoskút ürege (Neidenbach, Pusztay 2005), Barlangoskút üregrendszere (Kordos 1984), Cserszegtomaji-kutbarlang (Eszterhás 1984), Dornyai Béla-barlang (Neidenbach, Pusztay 2005), Dornyay-barlang (Kordos 1984), Dornyai Béla-barlang (Eszterhás 1984), Kút barlang (Kordos 1984) és Tomaji kútbarlang (Kordos 1984) néven is.

KutatástörténetSzerkesztés

1930-ban fedezték fel, véletlenül, egy kút ásása közben. Rozlozsnyik Pál kéziratában lett leírva a barlang először. Az 1931-ben írt kézirat szerint 150 méter hosszúságig volt megtekinthető. 1946-ban Szentes Ferenc tudományos kutatásokat végzett benne. 1947-ben történt az első felmérése, amelyet Szentes Ferenc készített. 1951-ben Leél-Őssy Sándor végzett tudományos kutatásokat a barlangban. 1965–1966-ban a VMTE Toldy Barlangkutató Csoport új részek feltárásával, majdnem 800 méterre növelte a hosszát és a Végh Ernő által vezetett csoport vázlatos barlangtérképet rajzolt.

 
A barlang bejárata

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1980-tól az Alba Regia Barlangkutató Csoport és az FTSK Barlangkutató Szakosztály, 1982-től az Acheron Barlangkutató Csoport dolgozott ismeretlen járatok megtalálásán. A munkájuk eredményeként a hossza 2300 méterre nőtt. A részletes, 1:200 méretarányú barlangtérképét 1980-ban és 1981-ben a Kárpát József által vezetett Alba Regia Barlangkutató Csoport készítette. 1980-ban lett megszerkesztve az izometrikus barlangtérképe. 1981-ben egy emléktáblát helyeztek el a Szabó Pál Zoltán-teremben. 1982-ben a Kelenföldi Tömegsport Egyesület Acheron Barlangkutató Szakosztálynak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang a földtani, a genetikai és az ásványtani értékei miatt.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1960-as évek egyik, jelentős, hazai barlangkutatási eredménye volt a barlang 1965. évi térképezése és a részletes bejárása. A könyvben részletesen le van írva a barlang, egy térképen van a helye feltüntetve és a neve szerepel az országos barlanglistában négy névváltozatával. 1988-ban a kútba egy 50 méteres vaslétra lett beszerelve a látogatásának a megkönnyítése miatt. A Természetvédelmi Hivatal az 1980-as évek végén lezáratta a bejáratot. 1989-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály a Vörös-ágban és az Ebédlőnél kisebb feltárásokat, valamint a barlangban egyszer radioaktív dózisszintmérést és háromszor szén-dioxid mérést végzett. 1990-től a Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület kutatja és vizsgálja.

Az 1992. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent ismertetés szerint az 1982-től 1991-ig térképezett, Keszthelyi-hegységben található, 450 méter hosszú barlangnak az új barlangszakasza az Acheron Barlangkutató Szakosztály által térképezett, jelentősebb barlangszakaszok közül az egyik. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 2400 méter hosszú, 52 méter függőleges kiterjedésű és 150 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint több mint 2400 méter hosszú, 146 méter vízszintes kiterjedésű, a szén-dioxid koncentráció a 3%-ot érheti el és az elmúlt években jelentős eredményeket hozott az élettani, a klimatológiai és a mikrobiológiai vizsgálata. A különböző vizsgálatok arra utalnak, hogy további, kiterjedt szakaszok várnak még felfedezésre. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés