Czobor Mihály

(1575–1616) költő, katona, főnemes

Czoborszentmihályi Czobor Mihály (1575. április 2.1616. november 6.[2]) költő, katona, főnemes.

Czobor Mihály
Született1575. április 2.
nem ismert
Elhunyt1616. november 6. (41 évesen)
Vámos[1]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiCzobor Imre
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Apja Czobor Imre nádorhelytartó harmadik Perényi Borbálával kötött házasságából született. Apja halála után nagybátyja Czobor Pál gyámsága alá került, aki 1589-ben hajlandó volt nagykorúsítani cserébe némi jövedelem elszámoltatási felmentésért. Anyja ez ellen tiltakozott és azt érvénytelenítették. Nővére Erzsébet 1592-ben az őt illető részt kérte tőle, melyben ugyan megegyeztek de újabb rokoni tiltakozások hatására ezen ügylet sem ment végbe. E birtokviták miatt Mihály nővérétől és sógorától is elhidegült, mely csak későbbi közös katonai szolgálatuk alatt enyhült.

Fiatal korában Itáliában (1602 Padova,[3] Siena[4]) és Spanyolországban tanulhatott, ahonnét nyíltságát, szókimondását és heves vérmérsékletét is vehette. Thurzó György későbbi nádorral gyakran levelezett, mivel egyben annak sógora volt. 1594-ben a Rábaközben minden ingósága odavész a török elleni harcban. 1595-ben Révai Péterrel Krakkóba, majd a pozsonyi országgyűlésre utazik. Ugyanekkor Török Benedeknek adományoz egy malmot Éleskő uradalmában. 1596-ban Egernél táborozik, de hamarosan Biccsére menekül. 1598-ban a mostohatestvér fiainak tiltakozása miatt ismét meghiúsul a nővérét illető rész kiadása. Végül mégis sikerrel járnak.

Czobor Mihály első felesége Melith Klára (1596-tól), második felesége Thurzó György első Forgách Zsófiával kötött házasságából származó Zsuzsanna (özv. Perényi Istvánné) lánya volt. Fia Czobor Imre, Ugocsa vármegye főispánja a második házasságából származott. Fiaival (János és Imre) férfi ágon kihalt az ő ága.

1601-ben az országgyűlésen a királyi tábla ülnökévé nevezték ki. Ugyanekkor a zólyomi vár ura. 1602-ben felmerült a neve egy várak felszereltségét vizsgáló bizottság kapcsán. 1604-ben ő is tagja a lengyelországi és sziléziai határmegállapító bizottságot. 1605-ben Bocskai István pártjára állt. 1606-ban átvette Tokaj várát Bocskay részére és ott volt a kassai országgyűlésen, ahonnét tanácsosként tárgyalni küldték a törökhöz. 1607-ben a felföldről küldik követnek az országgyűlésre, és elkíséri Bocskay holttestét Erdélybe. Ezek után pénzügyi és családi gondjai támadnak, melyből második házassága emeli ki. 1604 után 1609-ben is az országgyűlés választott tagja. Forgách Zsigmond nádorsága idején részt vett az erdélyi hadjáratban, melynek során megbetegedett. Emiatt Bécsben gyógyítatta magát. 1612-ben részt vett Thurzó Borbála és Erdődy Kristóf esküvőjén. Halálának pontos időpontja nem ismert, apósával körülbelül egyidőben hunyt el. Fiai már a következő év elején tiltakoznak birtokügyi intézkedése ellen.

Címerpecsétjének leírását, melyben a keresztezett strucctollak dominálnak, Jozef Novák közölte a Kubínyi-gyűjteményből.

Magyarra fordította a Charikleia-mesét (Sorsüldözött szerelmesek), művét Zrínyi Miklós könyvtárának átvizsgálása során fedezték fel. A fordítás nem Héliodórosz görög szövegének latinja, hanem Johann Zschorn német fordítása nyomán készült.

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
  2. Kőszeghy 1996; Novák 1980, 73 szerint 1616. március. 21. és 1617. február 19. között.
  3. Veress Endre 1915: A páduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. Budapest, 111; Szlavikovszky Beáta 2007: Magyarországi diákok itáliai egyetemeken I. 1526-1918. Budapest, 48 No. 292.
  4. Veress Endre 1941: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvei és iratai. Budapest, 338; Szlavikovszky 2007, 67 No. 565.