Főmenü megnyitása

Dél-Korea gazdaságának története viszonylag rövid időre nyúlik vissza, mivel az állam csak a második világháborút követően jött létre. Dél-Korea gazdasága az ország létrejötte óta piacgazdaság, amely nominális GDP-jét tekintve 2012-ben a 15. volt a világon, míg 12. volt a GDP-t vásárlóerő-paritáson számolva. Dél-Korea tehát fejlett gazdasággal rendelkező ország, amely az OECD és a G20 tagja, továbbá egyike az ázsiai tigriseknek.[1] Dél-Korea gazdasága az 1960-as évek eleje és az 1990-es évek vége között egyike volt a világ leggyorsabban növekedő gazdaságainak, és a 2000-es években is az egyik leggyorsabban bővülő fejlett gazdaság volt.

Dél-Korea kevés természeti erőforrással rendelkezik és túlnépesedett, ezért export-orientált gazdasági stratégiát alkalmazott. Ennek következtében 2012-ben a világ 6. legnagyobb exportőre, és 7. legnagyobb importőre lett. A gazdaság fejlődését jól mutatja, hogy Dél-Korea volt az első olyan ország, amely az OECD fejlesztési támogatásából nagyobb mértékben részesedő országból jelentős donorrá vált.[2]

Tartalomjegyzék

Gazdaságtörténeti áttekintésSzerkesztés

A koreai háborút követő évtizedben Dél-Korea a világ egyik legszegényebb országa volt.[3] Az ipari szektor növekedése volt az elsődleges tényező, ami elindította a gazdasági fejlődést. Az erős hazai ösztönzés, illetve a külföldi támogatás hatására gyors ütemben vezettek be új technológiákat az iparban. Növekedett az árutermelés, különösen a külpiacokra szánt áruk esetében. Az ipar megváltoztatta az ország képét, milliók költöztek az ipari központokba.

Visszaesés következett be 1989-ben, az export gyors csökkenése komolyan érintette az ipart. Ez leépítéseket eredményezett számos elektronikai, autóipari és textilipari gyártónál. Automatizált rendszereket vezettek be, hogy jóval kevesebb munkaerő felhasználásával növeljék a termelékenységet és a versenyképességet.

Gyors növekedés a 60-as évektől a 80-as évekigSzerkesztés

Dél-Korea GDP-je évente átlagosan 8%-kal nőtt 1962 és 1989 között. Ebben az időszakban az egy főre jutó nominális GDP 103,88 USD-ről[4] 5438,24 USD-re nőtt.[5] Jelentősen nőtt az ipari szektor, illetve a belső megtakarítások aránya a GDP-hez viszonyítva.

A gyors iparosodás legfőbb tényezője a kifelé tekintő gazdasági stratégia elfogadása volt az 1960-as évek elején. Ez a stratégia különösen megfelelő volt, tekintettel arra, hogy Dél-Korea kevés természeti erőforrással rendelkezik, a megtakarítási ráta alacsony, a belső piac pedig szűk volt. A stratégia támogatta a munka-intenzív feldolgozóipari exporton alapuló gazdasági növekedést, amiben az ország kompetitív előnyre tudott szert tenni. A kormányzati kezdeményezések fontos szerepet játszottak ebben a folyamatban. A külföldi tőke beáramlását nagyon támogatták, az alacsony belső megtakarítások kiegészítése érdekében. Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeként az export és a jövedelmek gyors növekedését érték el.

Az ipari szektort támogató export-orientált gazdasági stratégia a mezőgazdasági szektort viszonylag fejletlenül hagyta, ezért a két szektor közötti jövedelmi egyenlőtlenségek súlyos problémává váltak az 1970-es évekre. Ez a probléma fenn is maradt, a kormányzat erőfeszítései ellenére, amelyek a mezőgazdasági jövedelmek növelésére, illetve a vidékiek életszínvonalának javítására irányultak.

Az 1980-as évek elején az infláció kontroll alatt tartása érdekében konzervatív monetáris politika és szigorú fiskális politika került bevezetésre. A gazdaságba történő állami beavatkozásokat nagy mértékben csökkentették. Liberalizálták az importot és a külföldi befektetéseket a verseny fokozása érdekében.

A 90-es évek és az ázsiai pénzügyi válságSzerkesztés

Az 1990-es évek első felében a gyors növekedés folytatódott mind a fogyasztás, mind a GDP tekintetében. Ez az ázsiai pénzügyi válság miatt 1997-ben megváltozott. Dél-Korea fizetőeszköze (dél-koreai von) gyors leértékelődésnek indult, a hitelek visszafizetésével kapcsolatos súlyos problémák következtében pedig a kereskedelmi bankok egy részét be kellett zárni. Az IMF segítségként jelentős mértékű hitelt hagyott jóvá az ország számára, melynek gazdasága 1998-ban gyors ütemben esett vissza. A GDP 1999-ben újra erőteljesen növekedni kezdett, és a válság befejeződött.[6]

A 2000-es évekSzerkesztés

Elmozdulás történt a központilag tervezett, kormányzat által irányított befektetési modell felől a piac-orientált felé. Ezek a gazdasági reformok segítették, hogy Dél-Korea 2000-ben is Ázsia néhány erősen növekvő gazdaságú országa között maradjon. A gazdasági növekedés azonban visszaesett 2001-ben a világgazdaság lassulása miatt. Ezt követően a gazdaság stabilizálódott, és viszonylag gyors növekedést mutatott,[7] amiben a fő exportcikkek (pl. televíziók, mobiltelefonok) komoly szerepet játszottak.

A világgazdasági válság következtében Dél-Korea jelentős visszaesést szenvedett el. A GDP 2008 negyedik negyedévétől csökkenni kezdett.[8] Az export 2009 januárjára rekord mértékben csökkent.[9] Különösen nagy visszaesés volt az export terén a gazdaság két pillérét jelentő ágazatban, az autóiparban és a félvezetők gyártásában.

A megfelelő ösztönző intézkedéseknek, és az export csökkenését kompenzálni képes erős belső fogyasztásnak köszönhetően Dél-Korea gazdasága el tudta kerülni a legtöbb iparosodott országra jellemző mély recessziót.[10] Dél-Korea 2010-ben már komoly gazdasági növekedést produkált.

Gazdasági szektorokSzerkesztés

Az importot számos ágazatban liberalizálták az utóbbi években, azonban az agrárpolitika erősen protekcionista maradt, mivel nagyon jelentős árkülönbség van a hazai mezőgazdasági árak és a világpiaci árak között, ezért a mezőgazdasági import liberalizációja súlyos következményekkel járhatna az ország agráriumára nézve. Dél-Korea és Kína dominálja a hajógyártást a világon. Dél-Korea a nagyobb értékű hajókra koncentrál, ezért vezet az értékesítés összege terén. A hajógyártás az 1970-es évektől dinamikusan fejlődött, azonban az 1980-as évek végén visszaesés következett be a dolgozók megmozdulásai, valamint a japán hajógyárak exportjának támogatása miatt.[11] Dél-Korea a globális hajógyártási piac mintegy felét birtokolta 2008-ban. Az ország továbbá a világ egyik legnagyobb autógyártójává vált. Dél-Korea legnagyobb autógyártója pedig a Hyundai Kia Automotive Group. Az autóipar igen gyorsan bővült 1980-as évek folyamán, azonban az évtized végére visszaesés volt tapasztalható az Egyesült Államokban történt autóeladások csökkenése miatt.[12] A Koreai-félsziget legtöbb ásványkincse Észak-Koreában található. Dél-Koreában csak volfrám és grafit található nagyobb mennyiségben, ezért a legtöbb ásványt és ércet importálják. Az export szempontjából az építőipar is fontos szerepet tölt be, mivel koreai cégek világszerte vesznek részt építőipari projektekben. Ezek között szerepelnek a világ jelenlegi legnagyobb épületei is.[13][14] Tekintettel arra, hogy a Koreai-félsziget a világ egyik leginkább militarizált területe, Dél-Korea fontos hadipari gyártó.[15] Hadipari termelése jelentős mind exportra, mind hazai célokra. A fegyverzet tekintetében Dél-Korea az 1960-as években még erősen függött az Amerikai Egyesült Államoktól, azonban ez az 1970-es évektől megváltozott. A turizmus is jelentős.[16] Az ázsiai országokból érkező turisták száma az utóbbi években rendkívüli mértékben nőtt, részben a koreai hullám népszerűségének köszönhetően, így a turizmus is egyre fontosabb gazdasági szektorrá válik.

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

  1. Economic Growth Rates of Advanced Economies. International Monetary Fund. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 8. 
  2. Korea to Join Donors Club Wednesday. Korea Times, 2009. november 23. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
  3. Seung-Hun Chun: Strategy for Industrial Development and Growth of Major Industries in Korea. Korea Institute for Development Strategy, 2010. április 19. [2013. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  4. http://www.nationmaster.com/graph/eco_gdp_percap-economy-gdp-per-capita&date=1962
  5. http://www.nationmaster.com/graph/eco_gdp_percap-economy-gdp-per-capita&date=1989
  6. (2001) „Recovery from a financial crisis: the case of South Korea” (w). Economic & Financial Review. (Hozzáférés ideje: 2009. május 5.)  
  7. Total Economy Database, 2009. (Hozzáférés: 2009. június 5.)
  8. Chang, Jaechul. „The Contours of Korea's Economic Slowdown and Outlook for 2009”. SERI Quarterly 2 (2), 87–90. o, Kiadó: Samsung Economic Research Institute.  
  9. „Global Financial Crisis Overview”. SERI Quarterly 2 (2), 13–21. o, Kiadó: Samsung Economic Research Institute.  
  10. (News Focus) Rate hike heralds start of Korea's stimulus exit
  11. South Korea: Shipbuilding. Library of Congress
  12. South Korea: Automobiles and Automotive Parts. Library of Congress
  13. Civil Engineer's Handbook of Professional Practice: Taipei 101
  14. Samsung C&T: Building Works
  15. Korea emerges as arms development powerhouse. Korea Times
  16. UNTWO: UNTWO World Tourism Barometer, Vol.5 No.2 (PDF), 2008. június 1. [2008. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 15.)

További információkSzerkesztés

  • Institutional and Policy Reforms to Enhance Corporate Efficiency in Korea. Seoul: Korea Development Institute (2007). ISBN 978-89-8063-305-0 
  • Economic Crisis and Corporate Restructuring in Korea. Cambridge, UK: Cambridge University Press (2003). ISBN 0-521-82363-3 
  • O. Yul Kwon. The Korean Economy in Transition: An Institutional Perspective. Northampton, MA: Edward Elgar (2010). ISBN 978-1-84064-268-1 
  • szerk.: T. Youn-Ja Shim: Korean Entrepreneurship: The Foundation of the Korean Economy. New York: Palgrave Macmillan (2010). ISBN 978-0-230-10707-6  Essays on such topics as American-educated technocrats in the 1960s and their role in South Korea's economic growth, and entrepreneurial family companies in South Korea, as well as China and Japan.
  • Byung-Nak Song. The Rise of the Korean Economy, 3rd, New York: Oxford University Press (2003). ISBN 0-19-592827-X 
  • Sang Chul Suh. Growth and Structural Changes in the Korean Economy, 1910-1940, Harvard East Asian Monographs. Cambridge: Harvard University Press (1978). ISBN 0-674-36439-2 

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Economy of South Korea című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.